Matyi furcsa karácsonya
Egy igazán különleges mesét hoztunk most nektek Szentestére, egy olyat, ami eddig még sehol sem jelent meg. Bendl Vera karácsonyi története egy sok gyerek számára ismerős helyzetről szól: arról, hogy idén karácsonykor nem lehetünk a szeretteink körében. Persze Matyi, a mese főszereplője ezt nem hagyja annyiban! Olvassátok el, mit eszelt ki, hogy mégis találkozhasson a nagymamájával karácsonykor!
Boldog karácsonyt kívánunk!
Ha szeretnétek még történeteket olvasni Bendl Verától és jobban megismerni őt, akkor a honlapján mindent megtaláltok róla!
Matyi furcsa karácsonya
Matyi kiakadt. Toporzékolt is, pedig ha valami, hát, ez egyáltalán nem szokása. - Nem lesz diós-habos karácsonykor? Mi az, hogy nem lesz? – kiáltotta.
- Matyikám, kisfiam, sajnos ez a karácsony egy kicsit másképp alakul, mint a többi – ismételte meg anya.
Anya mindig kedvesen mondta, hogy „Matyikám, kisfiam”, de most ez sem segített.
- Diós-habost akarok! – sikította Matyi, pedig hát nem azt akart. A nagyit akarta. Ezt igazából anya is tudta. Csak nem tudott segíteni. Ezen a vírusjárta karácsonyon sajnos nem lehetett meghívni hozzájuk. Anya nagyon sokszor megsimogatta Matyi borzas haját. Viszont Matyi egyelőre nem tudta elképzelni, hogy lehet majd kibírni a nagyi nélkül.
De eljött a szenteste, és a nagyi tényleg nem volt ott. Matyi rosszul viselte. Ezer szerencse, hogy az angyal legalább megjelent. Legalábbis az ajándékok erről tanúskodtak. Hozott: kisautót, mesekönyvet meg ébresztőórát. Ezt Matyi külön kérte. Hasznos tárgynak tartotta. A diós-habos ott volt az asztalon, apa délután elhozta, csak elég árvának tűnt a nagyi nélkül. Énekeltek, beszélgettek, társasoztak, egész jól alakult. De Matyi mégsem tudott elaludni.
Lefekvés után megjelent a tigris. Bekopogott az ablakon, Matyi beengedte.
- Vigyünk a pulykából a nagyinak! – indítványozta.
A tigris bólintott.
Matyi lelopakodott a konyhába, becsomagolt egy kis pulykacombot meg krumplit. Ezután kabátba bújt, és kisurrant a kapun.
A tigris hátán érkezett a nagyihoz.
A nagyi még ébren volt, világított az olvasó lámpája. Matyi szerette volna megpuszilni, de tudta, hogy ezen a karácsonyon nem szabad. Ezen a szentestén, csoda vigye, nagyik meg unokák nem adnak puszit. A tigrisre bízta az ajándékot. A tigris szájába vette a batyut, és koncentrált, hogy ne egye meg a pulykacombot. Az orrával belökte a nagyi házának ajtaját, és besurrant.
A nagyi megszimatolt a finomságot, és megörült neki.
- Ez biztos Matyitól érkezett – mondta hangosan. – És még cicát is küldött – tette hozzá.
Megsimogatta a tigrist, és nem tűnt fel neki, hogy nem cica. Részben azért, mert a tigris még kölyök volt akkoriban, meg mert a nagyi kicsit rosszul látott. Annyira tetszett neki a puha szőre, hogy az ölébe is vette. Kicsit lelógott a fél lába, de mit számított. A tigris felettébb élvezte.
Matyinak üzenem, hogy boldog karácsonyt! – mondta a nagyi a tigrisnek. – Olyan okos cicának tűnsz, biztos meg tudod mondani neki.
A tigris nem válaszolt, csak leugrott a nagyi öléből, és visszatért Matyihoz. Matyi mindent látott közben az ablakból és mindent hallott is.
Hazaballagtak, és lefeküdtek aludni. Matyi most nem a tigris hasához, hanem a hátához bújt. Rájött, hogy ez pont az a szőr, amit a nagyi is megsimogatott. Így már nagyon könnyen el tudott aludni.
Bendl Vera könyveit ide kattintva találod!
