Olvass bele a Szeretnék egy aranyhalat! című mesébe!
amelyben kiderül, hogy a szüleimnek mindegy, hogy aranyhal vagy fehér cápa
Az egész ügy Vicacicával kezdődött, aki nem macska, hanem gyerek. Én is gyerek vagyok, de ne aggódjatok, lesznek állatok is, csak arra még egy kicsit várni kell. Szóval Vicacica a szomszéd gyerek, és bármit kíván, a szülei megveszik neki, úgyhogy a kertjükben már van saját körhintája, medencéje, és egy komplett, babaszobának berendezett kisháza. De nem erről akarok mesélni, mert nem ez a lényeg, hanem az, hogy Vicacicának állatai is vannak. Vagyis már nincsenek. Mert volt már akváriuma, teknőse, tacskója meg törpenyula is két napig, csak aztán valahogy mind eltűntek. Amikor megkérdeztem Vicacica mamáját, hogy hová lett Villám, a teknőc, Morzsi úr, a tacskó meg Pamacs, a törpenyúl, ő csak sejtelmesen mosolygott, a szája elé rakta a mutatóujját, és azt mondta:
– Pszt! Ez a világ rendje.
Pedig szerintem ha ez az eltűnősdi a világ rendje, akkor ezen nincs mit mosolyogni.
Mayer Tamás illusztrációja
A helyzet az, hogy én csak egy aranyhalat szeretnék már nagyon régen, de ez nálunk nem olyan egyszerű. Pedig az aranyhal apa szerint is elég jó állat, mert nem sok vizet zavar, csak állítólag rá kell készülni.
– Egy aranyhalra? Azért az nem egy fehér cápa!
De amikor ezt mondtam, a szüleim egymásra néztek, bólintottak, beraktak a kocsiba, és leszállítottak Berti bácsikámhoz, aki a világ végén lakik – ami tőlünk másfél óra – egy toronyban, és van egy antik hintalógyűjteménye meg egy egészen furcsa ajtaja, de az ajtót akkor még én sem tudtam.
Nemsokára megjelenik, szerezd be majd itt a könyvet!
