Itt a legendás Vagánybagoly folytatása!
Bán Zsófia ezúttal a Vagánybagoly második részével jelentkezik, melyben a harmadik Á-sok immár negyedik Á-sok lettek, minden más maradt a régiben! Nemhanemka, Hirlemon Bonifác, Biliboc Valentin, Hardtmuth Kohinóorika, Pikinglis, az Ifjú Plíz, Mimi néni és persze Vagánybagoly is visszatér, hogy újabb izgalmas kalandokkal szórakoztassa az olvasókat, és irányt mutasson nekünk emberségből. Olvasd el Frindt Julcsi ajánlóját!
Bán Zsófia Vagánybagoly és a harmadik Á - avagy mindenki lehet más című kötete méltán híresült el nem csupán aktualitása, de olvasmányos stílusa, empatikus hozzáállása miatt is, amit a gyerekek lelki világa iránt tanúsít, és amellyel az egész társadalom felé fordul. Nincs ez másként a folytatásban sem. Amellett, hogy szövege abszolút szépirodalmi igényű, történeteit átszövi az a világunkból rettenetesen hiányzó elfogadó, szociálisan érzékeny attitűd, amellyel ideális esetben embertársaink felé kellene fordulnunk. Felüdülés olvasni könnyed, mindennapi eseményeket feldolgozó fejezeteit, amik – sajnos – mégis meseszerűnek hatnak, hiszen az empátia, elfogadás, ítéletmentesség és megbocsájtás aligha jellemző manapság közösségeinkre.
A negyedik Á-sok tanévkezdésre gyűltek össze az iskola előtt, ahol hirtelen mindenkinek rossz érzése támad. Gondolkodnak, mi lehet ez a mindenkit átjáró, nehezen megfogalmazható érzés, ami veszélyt jelez, rossz dolgot sejtet. Egyszer csak Nemhanemka felkiált, hogy tudja a megfejtést, eltűntek a kapuból az iskola nevét is fémjelző kőmedvék. Az első kaland így adott, a negyedik Á-soknak meg kell találnia a csoportidentitásukat jelképező szobrokat, természetesen közös erővel.
Kattints ide és szerezd meg most!
Az első fejezet magában foglalja azt a két fontos vezérfonalat, amelyek átszövik a cselekmény egészét, és más-más oldalról mutatnak rá egyazon problémára. A Vagánybagoly világa előkelő helyre emeli az intuíció szerepét (azaz a tapasztalataink vagy velünk született tudásunk alapján gyorsan a tudatunkba kerülő gondolatokat), mint alapvető (és hasznos) emberi képességet. A történet főszereplői gyerekek, akiknek az analitikus gondolkodása még nem olyan fejlett, ezért többet támaszkodnak intuícióikra.
Nagy Norbert illusztrációjaDe miért olyan fontos az intuíció? Az egyik fejezetben Nóorika meglátja Rafaelt, a nála egy évvel idősebb vak fiút, akit mindenki kerül, mert „furcsán” viselkedik. Nóorika nem tud róla sokat, csak azt, hogy a többi gyerek nem beszél vele, félnek tőle és „másnak” tartják. Tehát többféle negatív érzet is társul Rafaelhez a kislány elméjében a közösség nyomására, Nóorika mégis úgy érzi, hogy Rafaelben van valami, ami vonzza őt, és szívesen megismerné. Azaz pont az ellenkezőjét váltja ki belőle, mint amit a társadalom kijelöl számára. Az intuíciója helyesnek bizonyul, ugyanis Rafael egy végtelenül barátságos, melegszívű srác, akitől azért félnek a többiek, mert nem értik a vakságával járó másságát. Számtalanszor megesik velünk a mindennapokban, hogy intuíciónkat félredobva elfogadjuk a társadalomban uralkodó többségi narratívát anélkül, hogy megbizonyosodnánk annak helyességéről. Sokat tanulhatnánk a gyerekektől, akik még mindenre kíváncsiak, tapasztalni és tudni szeretnének, ami arra sarkallja őket, hogy bátrak legyenek, és maguk járjanak utána mindennek, kipróbáljanak új dolgokat.
„Tényleg nem tudta hová tenni az egészet. Kicsit tartott is ettől a furcsa fiútól, ugyanakkor valahányszor meglátta, valami különös, megmagyarázhatatlan melegség öntötte el a szívét, mintha rokonok vagy legalábbis barátok lettek volna. Pedig még soha egy szót sem váltott vele.”
Természetesen lehet hibás egy intuíció is, hiszen automatikus válasz tapasztalatainkból összegyúrva, mely nem feltétlen helyes, így érdemes kritikával élni, mielőtt alkalmazzuk. Azonban a Vagánybagolyban megjelenő intuíción alapuló egyéni döntések mind válaszok egy társadalmilag elfogadott téves narratívára. Arra világítanak rá, hogy sok esetben természetünk szerint máshogy döntenénk, tudjuk, mi lenne a helyes viselkedés, de a társadalmi nyomás miatt inkább lemondunk erről, és betagozódunk a tömegbe. Bán Zsófia jó érzékkel mutat rá ilyen jelenségekre, mindezt nem didaktikusan, a mese eszközeivel, néhány – gyerekeket is érintő – aktuálpolitikai utalással.
Nagy Norbert illusztrációjaA másik fontos üzenet, amely a mesék mélyén rejtőzik, a közösség szerepe az ember életében. A negyedik Á megjelenhetne mint követendő példa, ha egy jól működő közösséget szeretnénk bemutatni. Minden tagja egyedi: különböző szociális, kulturális háttérrel rendelkezik, másban jó és másban gyenge. Mindezt a közösség mégis előnyére tudja fordítani azáltal, hogy nem nyomja el a homogén masszává összeolvadni képtelen tagjait, hanem élteti a különbözőségeiket. Jól használja az egyének eltérő képességeit, hagyja kibontakozni és önazonosnak maradni a tagjait.
Jól példázza ezt a könyvben az iskolai fotópályázat is, melyen a gyerekek közösen indulnak, de egyénileg készítenek fényképeket azonos kontextusban. Izgalmas végigkövetni, ki mit ragad meg alkotása tárgyaként ugyanabban a témában, és hogy az egyedi, eltérő művekből hogyan születik egy összefüggő, egységként is értelmezhető alkotás.
Az intuíció fontosságára való figyelemfelhívás és a diverz csoportok produktivitására való reflektálás is arra hívja fel az olvasó figyelmét, hogy bár sokszor nagy a társadalmi nyomás, nem muszáj egyetértenünk a többséggel (vagy a leghangosabb üzenettel), hiszen annak nem mindig van igaza. Ha mindenkit kritizálunk, elítélünk és kizárunk a társadalomból, aki „más”, éppen azt öljük ki a társadalomból, ami előreviszi. A kreativitást, sablonmentességet, az újító gondolkodást, vagyis: a haladást. Itt az ideje elfogadni: nincs olyan, hogy valaki „más”. Mindannyian különbözünk egészében, és mind hasonlítunk részben.
A Vagánybagoly köteteket felolvasásra, de önálló olvasásra is bátran ajánljuk hat év feletti olvasók számára, rövid mondatai és könnyen követhető történetei miatt.
Frindt Julcsi ajánlóját olvastad.
