„Elnézést kérek, ne haragudjon, bocsásson meg, pardon”
Itt van Balássy Fanni és Korbuly Ági formabontó, illusztrált prózakötete, a Bocs, hogy élek, melyet minden millenniálnak és kamasznak látnia kell! Olvass el egy részletet a könyvből!
Táguló hüvely, táguló univerzum: először sírsz fel. Anyád néhány pillanatig könnyes szemmel, megilletődötten szorít magához, aztán felszáll a rózsaszín köd, a bömbölés egyre élesebbé válik, és ösztönösen csitítgatni kezd, hogy ne ordíts, nem szabad, ne zavard az osztály rendjét, ne bosszantsd a doktor urat. Ébredező tudatod mit sem sejt még a külvilágból, de anyád első intésére az önkéntelenül magával ragadó szabadkozás és szégyenkezés keveréke olyan, akár valami drog, érzed, hogy most már sosem lesz leállás, elindulsz a bocsánatlejtőn. Egy életre a fejedbe verik a szót, aztán a szinonimáival kavarják fel az állóvizet, elnézést kérek, ne haragudjon, bocsásson meg, pardon, hogy aztán a legelső nyelvórán ismét az agyadba véssék, hogy bármerre is járj a világban, mindig azzal kell nyitnod, hogy excuse me, Entschuldigung, scusami, excusez moi, perdóname. Mert így illik, mert így van szokásban. Hogy miután térdre rogytál, és kezedet könyörgésre kulcsoltad, és megszaggattad a ruháidat, és port szórtál a fejedre, csak azután kérdezheted meg, merre találod a legközelebbi postát vagy buszmegállót.
Kattints ide és szerezd meg a könyvet!
Korbuly Ági illusztrációjaÉs ha a szomszéd Ilike néni szerint nem vagy olyan okos, mint az unokája, és a nénikéd szerint nem vagy olyan szép, mint a lánya, vagy olyan helyes, mint a fia, és ha a tanítónő szerint nem lesz belőled semmi, mert ly-nal írtad a muszájt, és nem kerekíted elég pocakosra a bé betűt, és ha az osztálytársaid szerint van valami tenyérbemászó az arcodban, ezért a fejedre borítják az iskolatejet, kis meghajlással csak annyit kell felelned: bocsánat.
A körülötted élők megtanulják, hogy nincs a világon az a sár, amit ne dobhatnának rád, nincs az a gané, amit ne lapátolnál el, nincs az a balhé, amit ne vinnél el a hátadon, mert van benned egy aprócska kulcs, mint abban a cintányéros majomban, amit addig tekernek, míg beléd nem törik, és akkor végtelenítve skandálod, hogy bocsánat, bocsánat, bocsánat.
Olvass el egy cikket a kötetről!
Korbuly Ági illusztrációjaAttól kezdve meggyőződéssel feleled, ha nem találod a helyed mások között, ha nem a szépséget, hanem mindig a hibát keresik benned, ha megbízol valakiben, pedig nem kellene, ha megaláznak, kisemmiznek, vágóhídra visznek, hogy bocsánat, bocsánat, bocsánat. Amikor a fejednek szegezik a puskacsövet, és kétségbeesetten ordítanál, feldereng, hogyan csitítgatott anyád, és biztosan most is azt mondaná, hogy ne csinálj jelenetet, és akkor lenyeled az üvöltést, a tested pattanásig megfeszül, te pedig csak annyit motyogsz magad elé, hogy bocsánat, bocsánat, bocsánat.
Kattints ide és szerezd meg!
