Anya, ugye holnap is eljövünk?
Babarókával már nem csak a könyvekben, de a színpadon is találkozhattok! Ráadásul a Budapest Bábszínház művészeinek előadásában. És hogy hogy mutatnak kedvenc ovis sorozatunk szereplői a nagyszínpadon? Szerintünk nagyszerűen! Olvasd el Szakács Zsu beszámolóját!
A fiamat rendkívül ingerszegény világ fogadta a vírushelyzet berobbanásával. Akkor töltötte a második évét: csacsogott, szavalt, mesélt, szerepjátékozott egész nap. Az egyik legcsodálatosabb időszakunkat éltük meg családként. Mégis annyi minden hiányzott, hiszen elszakadtunk az amúgy is messze élő rokonainktól, szeretteinktől, nem mehettünk közösségbe, nem szereztünk barátokat, bezártak a bábszínházak, a játszóterek, az állatkert. Lassan elmúlt a karantén-idill, és hirtelen egy apróra zsugorodott élettérben találtuk magunkat. Sokszor voltam fáradt és elkeseredett, a fiam hol dacolt, hol pedig a maga bűbájos huncutságával elorozta minden kreativitásom, lendületem, energiám: folyton új történésekre vágyott.
Akkor toppant be az életünkbe Babaróka, és hozta magával az egymásra hangolódás otthonos világát. Azóta is velünk van, olyankor is, amikor a kötet csak hever a polcon, amikor csak éljük tarka-pörgős mindennapjainkat 3 (és fél!) évesként, anyaként, apaként, családként. A mese szereplői által mindannyian olyan azonosulási pontokat kaptunk, melyek egyrészt segítenek a nehéz pillanatok leküzdésében, másrészt pedig megerősítenek minket abban, hogy minden érzésünknek van létjogosultsága, az örömnek pont annyira, mint a hisztinek vagy a szomorúságnak.
Mondanom sem kell: egy új világ ígérete sejlett fel bennem, amikor végre bábszínházba mehettünk. Arról nem is beszélve, hogy a szeptember 24-én bemutatásra kerülő Babaróka előadásra voltunk hivatalosak! Valamiféle jóleső izgalom lett úrrá rajtam. Egyfelől olyan nagyon-nagyon szerettem volna, ha a fiam első színházi élménye meghatározó lenne számára, másfelől pedig felettébb kíváncsi voltam a csodálatos Babaróka-világ színházi adaptációjára. Amikor vége lett a darabnak és kisétáltunk a színházteremből, a fiam megszólalt: “Anya, ugye holnap is eljövünk?” Mindkettőnket megbabonázott az előadás.
Éltető Anna fotójaAmint a nézőtéren kialudt a fény, a színpadon élénk, színpompás kép elevenedett meg, sürgés-forgás, noszogatás: Mamaróka és Babaróka indulnak a Kölyökörzőbe. Aki ismeri a mesét, tudja, hogy ez lesz Babaróka eddigi életének legnehezebb fejezete. Így nézőként, rögtön a darab elején, megéljük a történések feszültségét, az első óvodai nap izgalmait és az anyáról való leszakadás közös traumáját. Lélegzetvisszafojtva várunk, miközben a mese fonala, a látvány és a zene lassan feloldja az indulatokat. Vidáman csordogál tovább a történet, mígnem egy újabb érzelemhullám felül nem kerekedik. Ellinger Edina rendezése, ebben a tekintetben is, rendkívül dinamikus. Benne van minden báj és finomság, ami a mesében is magával ragad, ugyanakkor fölöttébb hiteles módon fogja meg Kiss Judit Ágnes történetét, a gyermekkor összetett kérdéseit. És ez a fajta polaritás a színpadon ugyanolyan energiával van jelen, mint a való életben.
Végig figyeltem a kisfiam arcát, rezdüléseit, és bizton állítom, hogy a darab varázsereje - a lenyűgöző színészi játék és a zene mellett - a színpadi látvány zsenialitásában rejlik. Bartal Kiss Rita bábtervező és Virág Vivien díszlettervező olyan vizuális teret alkottak, amely messze túlmutat a színek és formák frissességén. A sötét égen kigyúlnak a csillagok, a forgószínpad egy bezáródó kört alkot, kerek és gömbölyű formák teremtik meg a tér intimitását. A néző könnyen asszociál A kis herceg univerzumára. Úgy érzem, Kiss Judit Ágnes meséjéhez a látvány üzenete adta hozzá a legtöbbet: a család nem más, mint egy mikrokozmosz, a teljesség maga.
Éltető Anna fotójaAz a fantasztikus ebben az előadásban, hogy nagyon sokat ad a felnőtt nézőnek is. Ami a leglényegesebb, hogy könnyen tud azonosulni a darab nagykorú szereplőivel. Engem hihetetlenül jól eső érzés töltött el, amikor láthattam saját nehézségeimet és frusztrációimat a színpadon megelevenedni. Egyfajta terapeutikus élmény volt, hogy ráadásképp, egy gyönyörű ívben, még a kibékülés és a feloldozás élménye is megérkezik.
A játék humorát is kiemelném: sok olyan jelenet van, ahol a felnőtt karakter kikukucskál és összekacsint a szülőkkel a nézőtéren. No, meg olyan is, ami a gyerekeket is alaposan megnevetteti. Csemetém gurgulázva kacagott a játszótéri jeleneteken és az egyes karakterek nagyon-nagyon ötletes megformálásán. Én pedig hol a fiamon, hol pedig azon, hogy milyen nagyon jó nekünk ott, abban a bensőséges térben, abban a mesében, ami igazán rólunk szól.
Előadás után volt alkalmunk a bábszínház előterében megnézni, kipróbálni a bábokat, sőt, a színészekkel is találkozhattunk, akik nemcsak készségesen válaszoltak minden kérdésünkre, de folytatták a játékot, ezúttal a gyerekek rendezése szerint. Jóleső érzés volt megfogni a bábokat, megvizsgálni és nem utolsó sorban megérteni működését annak a varázslatnak, amit a színpadon láthattunk.
Szakács Zsu beszámolóját olvastad.
Ismerkedj meg a Babaróka-sorozattal akár könyvben, akár színpadon!
Az képek a Budapest Bábszínház honlapjáról származnak.
