Üdvözöllek Anyaverzumban!
A Pagony-boltokban kiemelt figyelmet szentelünk annak, hogy a vásárlás és a boltban töltött idő egyaránt élvezetes legyen szülőknek és gyerekeknek. Amellett, hogy minőségi olvasnivalóval lássuk el a kicsiket, az is nagyon fontos számunkra, hogy a vendégeink kellemes élményekkel távozzanak, és örömmel térjenek vissza hozzánk. Nemrégiben kaptunk egy elképesztően kedves vásárlói levelet, ami ismételten bizonyította számunkra, hogy jó úton járunk. Olvassátok el ti is!
Kedves Pagonyosok!
Ma ittam egy sima cappuccinot, és egy babyccinot is kértem a fiamnak a könyvesboltotokban. Annyira megihletett a hely és az ott történtek, hogy írtam belőlük egy novellát. Remélem meg tudlak titeket mosolyogtatni vele :)
Üdvözlettel:
Szarvák Diana
Anyaverzum
Mennyi pocakos nő van az utcánkban!
Ha azt vetted észre, hogy mindenki pont akkor lett terhes, amikor Te, akkor már közel jársz a dimenziókapuhoz, mely mindent megváltoztat. Vagy már át is zuhantál egy tökéletesen más világba.
Üdvözöllek Anyaverzumban!
Tényleg más helyen járok? – nézel körül.
Ez a Pagony. Mikor még csak terhes voltál, akkor mondta egy kétgyerekes barátnőd, hogy ez egy nagyon jó hely.
– Nem értem. – mondtad magadban, mikor beléptél a Bartók Pagonyba. – Oké, gyerekkönyvek, meg gyerekjátékok. De ennyi… – Fogalmad sem volt, mire lesz szüksége az újszülöttednek, de valószínűsítetted, hogy nem fogsz még neki mesét olvasni, és a kezébe se fog venni mást a ciciden kívül. Csalódottan mentél ki.
Akkor viszont, mikor Anyaverzumba költözöl, és újra felkeresed a Bartók Pagonyt, nagyon furcsa dolgok történnek... Betolod a babakocsit, és azonnal észreveszed a babasarkot.
– Aztaa, micsoda vasút és kiskonyha, nézd csak! – mondod az egyéves kisbabádnak, majd magadnak folytatod: – A mindenit, otthonra is kellene ilyen klassz padot felszereltetni, hogy ne kelljen a gyerek mellett a földön görnyedni.
Végigolvasod a táblákat, az összeset.
– Szőnyegre csak cipő nélkül szabad lépni!
– A játékokat folyamatosan fertőtlenítjük, de te is letörölheted, kérj a pultnál törlőkendőt!
Elcsodálkozol, hogy mennyire figyelmesek a babáddal. A gyereked először szépen játszik, kavargatja a kanalat a kis lábosban, de 10 perccel később elkezdi teljes erővel püfölni a fakéssel a fabútort. Eltereled a figyelmét, megmutatod a kinyitható sütőt, de ő térdre veti magát, és fénysebességgel elmászik egy távoli könyvespolchoz. Már húzza is ki a színes könyveket a helyükről. Beveted magad: fogod és elviszed a bolt túlsó végébe.
Az univerzum eddig ismeretlen területére lépsz. Az egyik ajtó a Rumini kalandszoba bejárata. A másik mögül gyerekhangok szűrődnek ki. Ezen azt olvasod, hogy: “Nagyra tartjuk a kicsiket.” – Szóval vannak még termek, s ott vannak a gyerekfoglalkozások! – jössz rá. Úgy érzed magad, mintha egy átépítés után járnál a könyvesboltban. Eddig nem tudtad elképzelni, hogyan lehet a kicsi gyereksarokban megtartani a játékos foglalkozásokat.
Nem is lehetett. Muszáj volt bővítéseket végrehajtani. A szomszéd dédi és szomszéd nagypapa pedig egymástól teljesen függetlenül azt írták a végrendeletükbe, hogy átruházzák a garzonjukat a könyvesboltra. Pusztán azért, mert imádják a gyerekeket.
A gyereked közben ráveti magát az óriás plüssmacira. Megöleli és kétszer megpuszilja (vagyis bekapja).
Egy harmadik táblácskán azt is olvastad, hogy … a könyvtári kávézóban… Van itt kávézó? Épp te, aki kávéfüggő nem tudtad volna?! Ez is csak azóta kerülhetett ide, hogy megszültél. Előtte 100%, hogy csak könyvek voltak a boltban.
Ott van! Tényleg ott van! – Boldogan közelítesz a kávégőzös pulthoz. A gyereked rögtön kiszúrja a kávégépet, rámutat és felkiált jó hangosan:
– Káhá!
Dagadó mellkassal, szerénységet színlelve dicsekszel a pultos lánynak, aki természetesen most minimum a legközelebbi barátnőd – mint minden más, a gyerekedre mosolygó idegen:
– A káhá a kávé.
Elvárod, hogy elájuljon a gyereked előrehaladott nyelvi képességének hallatán. Úgy látod, hogy el is ájul.
Csillogó szemekkel nézel fel a táblára, amire kedvesen felhívja a figyelmed. Ez áll az utolsó sorban: Babyccino. Oda meg vissza vagy az ötletért, hisz minden egyes alkalommal bele akar inni a kávédba. Felhabosított tejhab, tökély. Egy babyccino a babának, egy anyaccino az anyának.
Csak úgy szikrázik a Pagony a napsütéstől és a meteoritcsillámtól.
Az ételes polcra téved a tekinteted, s hiányérzeted támad. Mikor rájössz, mi az, nem tudod magadban tartani. Meg kell osztanod valakivel! Amint kinyitod a szád, a felszolgálónő ruhái meglibbennek, a fülbevalója csilingel a hirtelen támadt szellőben, s mikor kipislogod a könyvekről felszálló csillagport a szemedből, a saját gyerekorvosodat látod a pult mögött.
– Három napja hámlik a babám szája belül, ahol fényes az ajak. Nem fogad el semmit, pedig amúgy nagyon étkes. Saját szava is van az ételre: gamű. De a napokban csak dinnyét és szőlőt tudtam belediktálni. A szopizás, az megy szerencsére.
A doktornő megértően bólint és azonnal javasol egy megoldást: maga elé mutat az almás gyümölcsszeletre. Azt mondja, az nem fogja csípni a száját. Igaza lett, s amíg elnyammogja a gyereked a negyedét, addig tudsz készíteni magatokról egy szelfit és inni két kortyot a kávédból.
Elégedetten lépsz ki a Pagonyból, és izgatottan tolod tovább a babakocsit Anyaverzum utcáin.
Sok felfedeznivaló vár még rátok!
2021. augusztus 25. Eszék utca.
Szarvák Diana írását olvastad.
