Miért ünnepeljük meg a karácsonyt?
Egy szuper, karácsonyi mesét hoztunk nektek a Miért nincs mindennap karácsony? című mesegyűjteményből. A Történetek kíváncsi gyerekeknek című sorozatban megjelent kötetből minden karácsonnyal és Mikulással kapcsolatos kérdésetekre választ kaptok, ráadásul szórakoztató, mesés formában, vidám illusztrációkkal! Olvasd el az első mesét!
– Pelenka... sapka... rugdalózó – öltöztette Bálint a babáját, Mikit, majd a babakocsiba fektette. Már csak jól be kell takargatni, és aludhat ő is, és persze Bálint is. A kisfiú ásított egyet, és bemászott az ágyba. Innen jól látta Mikit. Békésen feküdt az ágyacskájában, a puha, meleg dunna alatt.
Bálint elfordította a fejét. Az adventi naptára ott lógott a falon, anyu barátja, Dániel akasztotta fel. Azon is volt egy kisbaba. Épp olyan nagy, sötét szemű, mint Miki. De valami furcsaság csak most tűnt fel Bálintnak: a képen a babának nem volt kényelmes ágya, hanem egy fatákolmányban feküdt, szalmán. Vastag, kockás paplanja sem volt, mint Mikinek. Viszont egy ökör és egy szamár vette körbe. Bálint elgondolkodott. Valahol hallott már valami hasonló történetet. De mi köze ennek a karácsonyhoz?
– Lefeküdtél már? – anyu dugta be a fejét az ajtón. Leült Bálint mellé, és jól becsomagolta a takaróba. – Aludj szépen, kincsem, reggel találkozunk! Dániellel elmegyünk moziba, de Lara itt van, tudod. Jó éjt!
Kattints ide és szerezd meg a könyvet!
Anyu átölelte Bálintot, a kisfiú hozzábújt, aztán anyu kiment.
Bálint az oldalára fordult, és próbált elaludni. De újra és újra kipattant a szeme, és ide-oda pislogott Miki baba és a képen lévő kisbaba között.
Nem, ez nem fog menni! Felült, felkapta Mikit, és kitrappolt a szobából.
Lara a nappaliban üldögélt és a telefonját nyomkodta. Már tizenhét éves volt, amúgy Dániel lánya. Igaz, hogy nagyon nagy lány volt, mégis tök kedves.
Lena Heger illusztrációja– Helló, bogyó! – Felnézett a telefonjából, és Bálintra mosolygott. – Nem kéne már réges-rég aludnod?
– Nem tudok – Bálint felmászott Lara mellé a díványra, és a telefonjára pillantott. Sajnos nem játszott.
– Mi a gond? – kérdezte Lara. – Rosszat álmodtál?
Bálint megrázta a fejét.
– Miki és a csacsi és a karácsony miatt vagyok ébren – mondta.
Lara felvonta a szemöldökét.
– Egy szót sem értek.
Bálint elmesélte, hogy milyen kép van az adventi naptáron.
– Miért fekszik a baba a szalmában? Mit csinál a csacsi meg a boci? És mi köze az egésznek a karácsonyhoz?
– A szalmán fekvő kisbabát Jézusnak hívják – mondta Lara. – Miatta ünnepeljük a karácsonyt. Na figyelj, bogyó, elmesélem! Kábé 2000 éve történt.
– Olyan rég?
– Extra rég! A várak és a lovagok előtt, a rómaiak korában.
Bálint bólintott. A rómaiakat ismerte a képregényeiből.
Olvass el egy cikket a mesekönyvről!
– A régi rómaiaknak volt egy nagy birodalmuk – mesélte Lara. – A Földközi-tenger mentén terült el, ott is, ahol ma Izrael van. Óriási volt, sok-sok ember lakta. A római császár tudni akarta, pontosan mennyi. Hogy tudja, mekkora a hatalma, mennyi adót szedhet be. Ezért megparancsolta, hogy mindenki menjen oda, ahol a családfő, az apa született. És ott fogják megszámolni. József, az ács is felkerekedett a szülőhelye, Betlehem felé feleségével, a terhes Máriával, akinek rettenetesen fárasztó volt az út. Ráadásul amikor megérkeztek Betlehembe, már minden szállás foglalt volt, egy icipici szoba sem maradt számukra. Mária és József nem tudták hol álomra hajtani a fejüket.
– Jaj, ne! – Bálint szorosan magához ölelte Mikit. – Akkor mit csináltak?
– Kerestek és kerestek és kerestek. Amikor már kis híján feladták, egy gazda végre szállást ajánlott nekik éjszakára – mesélte Lara. – Egy istállóban.
– Egy istállóban? – hüledezett Bálint. – De hát ott nem lehet aludni!
– Máriának és Józsefnek sikerült, mert a semminél az is jobb volt. Mindenesetre tető volt a fejük felett, megvédte őket a hideg és az éjszaka ellen. Az állatok, az ökör és a szamár belehelték az istállót.
– I-áááá! – kiáltotta Bálint.
Lara mosolygott, de aztán megint elkomolyodott.
– Mária az istállóban szülte meg a gyermekét. Pólya és takaró volt nála, de ágyacska nem. Ezért az állatok etetőjászlába, szalmára és szénára fektette a kisbabát.
– Mint az adventi naptáromon! – mondta Bálint. – De mi köze ennek a karácsonyhoz?
– Inkább figyelj, bogyó! – mondta Lara, és megcsikizte. Aztán tovább mesélt: – A Betlehem körüli földeken pár pásztor vigyázott a juhokra. Hirtelen ragyogó fényességet vettek észre. Először azt hitték, hogy tűz vagy vihar, de aztán felismerték, hogy egy égi angyal. Erre még jobban megijedtek, mint addig! De az angyal azt mondta: Ne féljetek! Ma éjszaka megszületett Jézus, az Isten fia, hogy segítsen az embereknek. Minden jóra fordul! A pásztorok persze nagyon kíváncsiak lettek. Az angyal elmondta, hogy jutnak el az istállóig, hogy meglátogassák Jézust. Borzasztóan boldogok voltak, amikor megtalálták! Rögtön érezték, hogy Jézus egészen különleges, ahogy az angyal is mondta.
– Mint én, amikor megkaptam szülinapomra Mikit – mondta Bálint.
Lara bólintott.
– Valahogy úgy. Később a pásztorok sok-sok embernek meséltek Jézus születéséről, aztán azok is továbbadták a hírt. Így aztán egyre többen tudtak róla és a gondolatairól. Ma is sokan hisznek benne, hogy ő Isten fia volt, és sok jót tett az emberekért. Máriának és Józsefnek jócskán akadt még látogatója: például a napkeleti bölcsek, akik azt hallották, hogy új király születik, hatalmasabb minden földi királynál, és egy szokatlanul fényes csillag fog elvezetni hozzá. Valóban megfigyeltek a hazájukban egy új, erősebben világító csillagot. Mivel meg voltak győződve róla, hogy egy efféle csillag egészen különleges jelentéssel bír, hetekig követték. Pontosan a betlehemi istállóhoz vezette őket. Biztosak voltak benne: ez a kisbaba lesz az emberek új királya, noha istállóban fekszik, nem palotában. Ezért drága ajándékokkal halmozták el: arannyal, tömjénnel, mirhával.
– Mi az, hogy napkeleti bölcs? – kérdezte Bálint.
– Olyan ember, aki ismeri a csillagok állását az égen. Sok különféle történet szól ezekről az emberekről. Gyakran azt mondják, hogy ők a három napkeleti király, Gáspár, Menyhért, Boldizsár. Elég döbbenetes, hogy három király csak úgy elment a kicsi baba bölcsőjéhez, nem gondolod?
Bálint bólintott.
– És ezért ünnepeljük a karácsonyt? Jézus és az istálló és a pásztorok és az angyalok miatt?
– Pontosan, bogyó. A karácsony úgymond Jézus szülinapja.
Mennyi újdonság! Bálintnak ezt még meg kell emésztenie. De aztán a karácsonyi díszekre esett a pillantása, amit Dániel előző este az ablakba aggatott.
– Aha! Már tudom, miért akasztgatta fel Dániel ezt a sok csillagot – mondta. – Amiatt a különleges csillag miatt, ami elvezette az embereket Jézushoz.
– Pontosan – felelte megint Lara. – Na gyere, adok egyet! – Odament az ablakhoz, és levett egy nagy, arany csillagot. – Ez a tiéd és Mikié – mondta. – Kiskoromban készítettem, tetszik?
– Nagyon szép! – súgta Bálint. – Mintha igazi arany lenne! Bevisszük a szobámba?
Lara Bálint ágya fölé akasztotta az arany csillagot, az adventi naptár mellé. Bálint bebújt a takaró alá, nézte Mikit a kiságyában, aztán az adventi naptáron a képet.
– Jézus – mormogta. – A bölcsőben, amiből egyébként egy boci és egy csacsi eszik. Te, Lara?
– Igen?
– Jézusnak okés volt, hogy jászolban alszik, igaz? Összebújhatott a csacsival. De Mikinek azért sokkal jobb az ágyikójában.
– Így van – mondta Lara, és még egyszer megsimogatta a fejét. – De most már aludj szépen, bogyó! Jó éjt!
– Jó é...! – ásított nagyot Bálint, és már aludt is.
Tedd kosárba a mesegyűjteményt!
