Szeleburdi, okos és tündéri kislányokból sosem elég!
Szeretitek Harisnyás Pippit, Szutyoksárit, Kannácskát és Gubanc Mankát? Akkor Ludmillát is rögtön a szívetekbe zárjátok majd, ez tuti!
Talán sokan imár ismeritek is a sajátos megoldások koronázatlan királynőjét, hiszen a második kiadást érik meg a kalandjai. Sőt, egyből megjelenik a második része is, sok-sok új történettel! De miért ekkora kedvencünk ez a mese és miért vagyunk biztosak benne, hogy nektek is az lesz?
Azért, mert ahogy egy igazán jó gyerekkönyvhöz illik, számtalan rétege van. Egyszerre mókás, elgondolkodtató és szerethető. Főszereplője egy rettenthetetlen kislány, Ludmilla, aki megelégeli, hogy a felnőttek folyton aggodalmaskodnak valamin, és úgy dönt, kézbe veszi az eseményeket. Problémamegoldó irodát nyit, és mindenféle gond, búbánat és nehézség megoldását vállalja.
Megismerkedhetünk egy csomó különféle problémával, és jó beszélgetésekhez is sok muníciót kapunk: ahány ember, annyi nehézség és annyiféle megoldás létezik.
Ludmilla karaktere nem a “hagyományos” kislány-sémákra épül: cserfes, magabiztos és tettrekész, nem várakozik türelmesen a sült galambra, hanem bátran elébe megy az összes nehézségnek. A problémamegoldó iroda vezetője ő maga, és nem állíthatjuk, hogy különösebben megfontolt és higgadt teremtés lenne. Leginkább a forgószél-kategóriába esik, hiszen ahol megjelenik, biztosan vége a békés problémázásnak.
De nem csak Ludmilla különleges szerzet, a mesében szinte mindenki kilóg egy kicsit a sorból, a gondjaikkal mégis könnyen tudnak azonosulni a gyerekek: akad unatkozó, szerelmes és igaz barátra vágyó kuncsaft is.
A második részben sem kell csalódnunk: néhány régi kedvenc visszatér, de új barátságok is szövődnek, számtalan vadiúj probléma és kaland vár ránk, ezúttal kissé más illusztrációkkal.
Egy olyan mesénél, ahol egyértelmű az üzenet, nehéz megőrizni a játékos hangot és nem elmenni didaktikus irányba: a Ludmilla népszerűségének a kulcsa pontosan az, hogy ezt maximálisan sikerült elkerülni. A karakterek nem tökéletesek, nem kiszámíthatóak a reakcióik, sőt, időnként egyenesen azt érezhetjük, mi talán másként kezeltünk volna egy-egy szituációt. Sokat lehet beszélgetni arról, mik lettek volna a mi megoldásaink, vagy akár arról, vajon mi hogyan nézünk a saját életünkben felmerülő gondokra.
Kertész Erzsi nem kínál örökérvényű igazságokat és tanító jellege sincs a meséknek, egyszerűen jól szórakozunk, rengeteget nevetünk, miközben nagyon fontos dolgokat tanulunk meg és jókat beszélgetünk.
A Ludmilla-mesék legfőbb üzenete talán az, hogy a problémákra nem csak teherként lehet tekinteni, hanem kihívásként is. És ebben a gyerekek gyakran sokkal jobbak mint mi, felnőttek.
