Nem sok a csiga, hanem kevés a kacsa
Agócs Írisz író és illusztrátort legújabb önálló kötetéről, a Márkó bácsi kertjéről kérdeztük. Olvasd el, és tudd meg, hogyan született ez a rendhagyó kötet! Ha még ez sem lenne elég, egy fenntarthatóbb, de a modern élettel összeegyeztethető szemléletet is megismerhetsz. Olvass tovább!
Mi adta az ötletet a Mici megmenti a világot-sorozathoz?
Már nagyon hosszú évek óta feltett szándékom, hogy megmentsem a világot, de legalábbis legyen egy könyvem a világmegmentéséről.
Ebbe a helyzetbe sétált bele Mici két évvel ezelőtt.
Egy elvarázsolt kis indiai boltban, amit alig találtam meg, annyira fura helyen volt, elém toppant egy hat év körüli, hihetetlen talpraesett kislány, aki a nagymamájával vezette épp az üzletet.
Teljesen meseszerű volt az egész.
Az egész kislány olyan karakteres jelenség volt, hogy aznap éjszaka megszületett a sorozat ötlete. Ha valaki, akkor egy ilyen tűzről pattant, nyitott és határozott kislány, simán megmenti a világot egy lazább szerda délután.
Tedd kosárba!
Honnan merítettél ihletet a Márkó bácsi kertjéhez?
Agócs Írisz illusztrációjaA Mici sorozat leglényegesebb üzenete, hogy egy a világra már értően kinyíló kisgyerek szemével nézzünk körbe és figyeljük, hogy milyen olyan folyamatok, trendek vannak, amiből mi is összeválogathatunk egy saját kis világmegmentő csomagot, és tudunk kapcsolódni pontokon, amihez kedvet érzünk, közel áll hozzánk, és nem megvalósíthatatlan.
Mici ebben az első részben egy fura kertről mesél, ahol nem a vegyszerek és a rendezett sorok hozzák el a paradicsomi állapotot, hanem egy egészen más módszer.
A minta ehhez, egy csodálatos holland házaspár, Maria és Marco kertje, akik Hollandiából költöztek Magyarországra és egy önfenntartó gazdálkodási rendszer képzésének oktatói, és a kertjük számomra a legszebb kert, ahol valaha jártam. Rengeteget tanultam tőlük, és számomra mintaértékű az ő tevékenységük.
Olvasd el az ajánlónkat!
Összefoglalnád az olvasóknak pár szóban mi is a mese lényege, és hogy mit jelent a permakultúra?
A mese lényege, hogy gyerekperspektívából enged bepillantást egy szokatlan gazdálkodási rendszerbe.
A valóságban ez tényleg egy permakultúrás kert, de ez nem hangzik el a könyvben, hisz Mici szótárában ez a szó nem szerepel, és annyira keveset és egyszerűen mutat be belőle, hogy akár túlzás lenne azt állítani, hogy a permakultúrát még főbb vonalakban is képes lenne bemutatni.
Egy gyerekszempontú válogatás, ami tényleg izgalmas lehet egy ilyen kertben - miközben mélyebben mégis van egy indirekt üzenete, hogy ez egy lehetséges megoldás a hanyatló, szanaszét vegyszerezett, monokultúrás, összevissza utaztatott terményekkel (nem) működő mezőgazdasághoz képest.
A permakultúra egy önfenntartó gazdálkodás, ami jóval szélesebb körre kiterjedő rendszer, mint csak a kertészkedés. De a könyvnek nem célja az ismeretterjesztés, jóval inkább csak annyi, hogy kíváncsivá tegye az olvasókat, és felvillantson alternatívákat a nagyon berögzült, de egyre kevésbé fenntartható megoldásainkra.
Agócs Írisz illusztrációja
A te mindennapjaidat mennyire jellemzi ez a szemlélet?
Nagyon régóta az élet minden területén keresem, de meg is találnak azok a rendszerek, amik leginkább a tudatos jelenlétről szólnak, és holisztikusan, azaz rendszerszemléletűen gondolkodnak.
Szép lassan kerültek be az életembe, először a jóga, majd az ayurvéda, aztán az antropozófus gondolkodás és a permakultúra.
Igaziból mindegyiknek ugyanaz az alapvetése, hogy nincsenek kész, bárkire, bármire alkalmazható receptjei, csak legyél előítéletmentesen jelen, szemléld a jelenségeket, változásokat, és azokra reagálj úgy, hogy a harmónia felé mozduljon a helyzet.
A saját tapasztalatom az, hogy akár a kisfiamról van szó, akár a kertről, a legjobban bevált együttműködési metódus, hogy figyelem, hogy mire reagál úgy, hogy az előrevisz, és pozitiv irányban történik változás. Ez leginkább úgy működőképes, ha egy felmerülő jelenséget többféleképpen képesek vagyunk meglátni. Erre a kedvenc permakultúrás tételmondatom a legjobb példa, miszerint “ha túl sok a csiga, nem sok a csiga, hanem kevés a kacsa”.
Ennél jobban semmi sem írja le, hogy ami egyik oldalról tekintve aggasztó, az egy másik szemszögből egy csodás lehetőség.
Ha konkrétan az kérdés, hogy a kertünk így működik-e, akkor a válaszom, hogy nálunk nem állt még be önfenntartó működésbe, mert még nem foglalkoztunk vele intenzíven annyit, amennyit egy ilyen rendszer beindítása igényel, de azért vannak nagyon jó kis zöldségeink, gyümölcseink.
Elképesztően felemelő érzés, amikor az ember egy kosárral kisétál a kis ehető dzsungelébe, és teleszedi teljesen vegyesen felbukkanó mindenféle zöldségekkel, majd abból készít akár többfogásos ebédet.
Agócs Írisz illusztrációja
Milyen praktikákat javasolsz azoknak a városi családoknak, akik szeretnének fenntarthatóbban élni, de például nincs lehetőségük maguknak termelni minden zöldséget és gyümölcsöt?
A praktika az imént említett megfigyelés, és az egész sorozatot szeretném ebben a szemléletben tartani.
Figyeljük meg, hogy mi az, ami jelen helyzetben előrevivő. Rengeteg ilyen dolog van.
Mindent, főleg egyszerre nem tudunk megváltoztatni, az szerintem garantált kudarc.
A kérdés, hogy mi az, amit mi kényelmesnek, és a saját hétköznapjainkba beépíthetőnek tartunk hatalmas áldozatok nélkül.
Mici egy kis bazsalikomot kap Márkó bácsitól, és azonnal megérinti a világmegmentés mámora, nem azért mert irtó naív, hanem mert valahogy abban hisz, hogy rengeteg apró, kicsi változás hozza el a megoldást. Szerintem teljesen igaza van, hogy úgy érzi, ezzel megmenti a világot.
Ha holnap mind a hétmilliárd ember csak pont annyit tenne, mint Mici, hogy egyetlen egy dolgot a környezetében fenntarthatóra vált, már az gigantikus változást hozna.
Agócs Írisz illusztrációjaAmíg Budapesten éltünk, mi csatlakoztunk bevásárló közösségekhez, ahol környékbeli termelők vegyszermentesen termelt, idényjellegű terményeit vásárolhattuk meg.
De nem csak zöldség/gyümölcsből, hanem amiből létezett elérhető, helyben készült termék, beszerzésnél azt részesítettük előnyben. Emlékszem az érzésre, hogy annyira nem jártunk boltba, hogy hetekig program volt, hogy egyszer menjünk már be gyufát venni, mert csak az hiányzott.
Lapozz bele a kötetbe!
A Márkó bácsi kertje gyönyörű kötet, de egészen más a vizuális stílusa, mint a korábbi könyveidnek. Mi hozta ezt a változást?
Egy kisebb válság hozta a változást, aminek több összetevője is volt. Egyrészt úgy éreztem, hogy nekem nagyon fontos ez a könyv, és a szövegét nagyon szeretem, emiatt szépen lassan kialakult bennem egy szorongás, hogy igazán erős illusztrációs anyagot kell mellétennem. Az elvárásaim meg, azt hiszem, fölé lőttek a képességeimnek.
A járvány miatt pedig megváltozott a kisfiam melletti munkarendem, mert segítség nélkül, nem tudtuk megoldani, hogy én tartósan és intenzíven benne maradhassak a munkában, és szembesülnöm kellett azzal, hogy a sokszor 1,5 óra egyszerűen nem hozza el azt, amit az egyszer 6-8 óra belemélyülés. A sok korlátozás miatt pedig a végén már azt éreztem, hogy nem ér megfelelő mennyiségű inger, ami generálna egy közlésvágyat.
Egy idő után viszont muszáj volt valamit mégiscsak csinálni, és ráhangolódásképp csak játszottam a festéssel. Ebből a játékból lett az új technika, ami igaziból annyiban más, mint az eddigi munkáim, hogy teljesen kimarad a ceruzarajz, most csak ecsetet és festéket használtam.
Agócs Írisz illusztrációjaHogy tervezed folytatni a sorozatot? Mi lesz Mici következő küldetése?
Elképesztően sok ötletem van, hogyan is lehetne jól megmenteni a világot.
Eredetileg a következő rész egy madárbarát szemléletet mutatna be, egy picit a téli etetésen túli felelősségvállalást, ami támogatja, hogy az egyre fogyó madarainkra vigyázzunk.
Nem azért, mert nagyon cukik, hanem mert elképesztően fontos szerepük van abban, hogy hosszú távon is élhető körülmények közt megmaradhasson az emberi faj.
Van még egy-két téma, amitől nagyon bizseregnek az ujjaim, hogy muszáj lenne minél előbb megírni. De most első körben rettentően izgulok, hogy vajon Mici utat talál-e az olvasókhoz, hogyan fogadják, és mennyien szeretnék vele együtt megmenteni a világot.
