Háziállat
Megjelent az Ádi, a kiskalóz című verses mesekönyv, amiben egy kiskalóz mindennapjait ismerhetitek meg, sőt, az is kiderül, hogy a kalózkisfiúk élete és problémái egészen hasonlóak, mint a szárazföldi gyerekeké.
Továbbkattintva például elolvashatjátok azt a történetet, amiben Ádi egy háziállat miatt nyúzza az apukáját! Vajon sikerrel jár?
Ádi és MajomapuÁdi kiskalóz egy állatkára vágyott,
Leginkább egy vidám kismajmot akart,
Vagy ha azt nem, akkor egy kutyát vagy macskát,
De Apánál ezzel nagy botrányt kavart.
Ádi szomorú volt, vigasztalhatatlan.
– Annyi madár van itt! – nyugtatta Apa.
– És a tenger tele szebbnél szebb halakkal!
De Ádinak nem volt saját állata.
Háziállat kéne, aki az én kincsem,
Háziállat kéne, valaki segítsen!
A kalózok próbálták megvigasztalni.
Kacskakezű Karcsi rongymajmot csinált,
Faláb Jakab, mint egy kutyus, körbeugrált,
– Miaú! Miaú! – szólt Szikla Szilárd.
Morcos Marci erre hahotázni kezdett,
És az összes kalóz vele kacagott,
Ádi a tengernek suttogott dühöngve,
S adott a halaknak pár jó falatot.
Háziállat kéne, aki az én kincsem,
Háziállat kéne, valaki segítsen!
Hirtelen egy majom ugrott a hajóra,
Egy hatalmas majom, s nagyot nevetett.
– Itt vagyok, megjöttem! – mondta Ádi apja.
– Mindennap egy órát a majmod leszek.
Rázta a fenekét, vicces arcot vágott,
Ádinak ez tetszett: – Ugorj, Apa, hopp!
Apja nyakába ült, és úgy rohangáltak,
Minden kalóz hasát fogva kacagott.
Tedd kosárba a könyvet!
