Az Abszolút játékok kulisszatitkai
Ismeritek az Abszolút játékokat? Olyan nyelvi, kreatív társasok ezek, amik kiskamasztól a nagyszülőkig mindenkit az asztal köré csábítanak. Az Abszolút megvadult betűk és az Abszolút elfelejtett szavak után most tűkön ülve várjuk, hogy végre befusson az Abszolút képtelen sztorik! Addig is megkérdeztük a játékok szerzőit, Győri Hannát és Lencse Mátét, hogyan is kezdődött ez a sorozat, hogyan alakultak a már meglévő társasok és milyen további terveik vannak még az Abszolút játékokkal. Olvasd el, mit válaszoltak!
Honnan jött az Abszolút játékok sorozat ötlete?
Hanna: Az Abszolút könyvek sorozatból. A könyvekével azonos korosztálynak szóló verbális játékok ezek. Arra gondoltunk, hogy az olvasós kiskamaszok a verbális játékokat is szeretni fogják. A doboz mérete is azonos a könyvekével.
Máté: Szuper, még számomra is tartogat újdonságot az interjú, ezt a dobozméret dolgot nem is tudtam.
Miért lehet izgalmas szerintetek a nyelvet tenni a játék fókuszába?
Hanna: Mert van, akit ez érdekel. Sokféle készség, képesség van, motorikus, percepciós, memória, logikai – van, akit meg a verbalitás, a szavak csűrése-csavarása szórakoztat, vagy éppen ebben jó.
Máté: Ha megnézzük a társasjátékos piacot, akkor szerintem jól látszik, hogy ez egy népszerű kategória. De nem is kell a dobozos társasjátékokig elmenni, elég osztálykirándulásokra, nyaralásokra gondolni, biztos felbukkan itt-ott valami nyelvi játékos emlék. Egyébként a sorozat első eleme, az Abszolút megvadult betűk teljesen véletlen lett nyelvi játék, én magával a roll & write mechanikával ügyködtem, amikor előbújt a betűs ötlet. A harmadik résznél viszont már a sorozatban gondolkodtam, szerettem volna egy történetes játékot.
Az Abszolút elfelejtett szavak elképesztő siker lett, mit gondoltok, miért vonzzák ennyire az embereket a furcsa, ismeretlen, vicces szavak?
Hanna: Mert furcsák és ismeretlenek. Mert rácsodálkozhatunk, hogy mi mindent tud az anyanyelvünk. Mert kreatívnak kell lenni, hogy kitaláljuk a szavak jelentését. A szabálya faék egyszerű, ezért nincs annak se gondja, aki nem szokott komolyabb társasokhoz, az érdekes része inkább a szótár.
Máté: Igen, az egy nagyon fontos elem - irigylem is -, hogy nagyon egyszerű működést rakott össze a Hanna. Nagyon sok játék bukik el a szabály értelmezésénél. Nagyon sokan nagyon könnyen megijednek egy-egy szabálymagyarázatnál - pláne szabályolvasásnál -, ha nem gyakorlott játékosok. És igazán nagy sikert akkor lehet elérni, ha eléred a nem annyira gyakorlott játékosokat, mert azért még mindig ők vannak többen.
Hogyan fejleszt az Abszolút képtelen sztorik? Amellett, hogy szuper partijáték, hogyan lehet (lehet-e) szerintetek alkalmazni az oktatásban?
Hanna: Eléggé megszokott kreatív írás feladat, hogy ilyen sztoridarabkákból kell fogalmazást írni. Amit ezzel meg lehet tanulni, az az, hogy hogyan jussunk el ából bébe, hogy legyen valami érdekes, egyedi, szórakoztató (hiszen akkor fognak a mi mondatunkra szavazni), ugyanakkor koherens.
Máté: Bármit lehet az oktatásban használni. Ehhez kellenek a jó pedagógusok, akik jól is érzik magukat a pályán. Ahogy Hanna is mondja, ez egy ismert alapszituációra építő játék, ugyanakkor van néhány csavar benne, ami segíti az újrajátszhatóságot. Ezek közül azt emelném ki, hogy a történet darabkái minden játékban más sorrendben kerülnek majd elő. Lesz olyan, amikor egyből címet kell adni, de olyan is, amikor csak a végén. Lesz olyan, amikor a főhős egyből feltűnik, de lesz olyan is, amikor csak a végén. Szóval a játék alkalmas arra, hogy megmutassa mennyire különböző utak lehetségesek egy történet létrehozásához. És ez egy jól transzferálható tudás, ha ügyes pedagógusok vagyunk.
A Pagony Játékkiadó közönsége már összeszokott párosként ismer titeket. Hogyan dolgoztok együtt? Mit jelent, ha egy játéknak két tervezője van?
Hanna: Itt ez annyit jelentett, hogy a játékmechanika 100%-ban a Máté munkája, én pedig a szavakat adtam hozzá, illetve a szavakba is besegített Máté, de azért azt nagyrészt rámbízta.
Máté: Azzal hívtam fel a Hannát, hogy van egy ötletem, amiben történeteket lehetne írni, de nem tudom egyedül megcsinálni. Nagyon örültem, hogy vállalta, hiszen eddig is rengeteget dolgozott a játékaimon, szuper végre társszerzőként látni a dobozon. Egyébként meg alakította a mechanikát is, csak itt szerénykedik.
Az Abszolút képtelen sztorik fejlesztése során volt valamilyen vicces, emlékezetes pillanat? Hogyan állt össze a játék?
Hanna: Nagyon jó volt a szavakon ötletelni együtt. Jó érzés volt, hogy Máté megbízott bennem, és én is 100%-ban megbízhatok benne, hogyha ő valamit kipróbál, és azt mondja, hogy működik, akkor az úgy is van.
Máté: Emlékeim szerint nagyon sokat röhögtünk a szavakon. Már ez is egy játék volt, egy jó kis asszociációs játék, egy jó kis, ki tud nagyobb képtelenséget bedobni játék. Nekem egyébként nem volt még ennyi tartalomfejlesztést igénylő társasom, szerettem. Viszont - és nem is értem Hanna, hogy felejthette el -, azért izzadós élmények is voltak. Például, amikor fogalmunk sem volt, hogy melyik a legfrissebb verzió. Ott van több száz cellányi szó/mondat, amiken dolgozunk, amiket csiszolunk, amiket egységesítünk, és egyszercsak nem tudod, hogy hol is tartasz. Én tökéletesen emlékszem, hogy a metrópótlón maszkban fonnyadva próbálom segíteni Hanna nyomozását. Végül persze mindent szerencsésen kibogoztunk.
Lesz negyedik része a sorozatnak?
Hanna: Persze. Már az ötödiken is gondolkozunk a kiadóban. Én igaziból bármilyen jó játékot, ötletet, ami verbális-kreatív, szívesen tennék be a sorozatba.
Máté: Én nagyon szeretem ezt a sorozatot. És azt is nagyon szeretem, hogy ilyen sokan szeretik, reméljük az új rész sem okoz csalódást. Elképesztően jól néz ki - köszi, Bernát Barbara -, alig várom, hogy a polcokon együtt lássam a három részt. És igen, ez azt is jelenti, hogy szeretnék még tervezni hozzá, remélem akad majd még valami ötlet.
