A játszóterek titka
Marék Veronika legújabb meséjében mindenki kedvenc medvéje, Boribon a játszótéren kalandozik. Ennek apropóján mi is elgondolkoztunk, hogyan is alakultak ki azok a játszóterek, melyek ma annyira szerves részei a mindennapjainknak. Olvass tovább, elmeséljük, és bemutatjuk a Boribon a játszótérent is!
Ma már teljesen természetesnek vesszük, hogy a kisgyerekek délutánjaikat, hétvégi szabadidejük egy részét játszótéren töltik. Szinte a legkisebb faluban is van egy kis játszótér, az óvodák, általános iskolák udvaráról pedig végképp nem hiányozhat a mászóka-homokozó-csúszda szentháromsága.
A játszótereken két különböző gyermeki játékmódot figyelhetünk meg: az egyik, amikor a gyerek elmélyülten túrja a homokot, rakosgatja a botokat, simogatja a bokrok leveleit, és közben máshol jár, fantáziavilágot épít, újrateremti az őt körülvevő teret.
A másik, amikor a leggyorsabban hajtja magát a hintán, a legmagasabbra mászik fel a fára, százhuszonötször is lecsúszik a csúszdán, körbepördül a mászókán: keresi a kihívásokat, amiket teljesítve boldogan érzi, hogy mi mindenre képes a teste. A játszóterek ezt a kétféle igényt igyekeznek a mai napig kielégíteni – biztonságos környezetben.
Gondoltad volna, hogy a romantika és a városiasodás együttese kellett ahhoz, hogy létrejöjjenek és elterjedjenek a ma ismert játszóterek?
A felvilágosodás előtt a gyerekeket kis felnőtteknek tekintették, akiket minél előbb ki kellett kupálni, hogy betölthessék társadalmi szerepeiket. A romantikával azonban megszületett a gyermekkor fogalma, a gyermeki játék pedig a szabadság szimbóluma lett.
A városiasodás pedig azért játszott fontos szerepet a játszóterek kialakulásában, mert míg falun a kertben, a határban, bárhol találkozhattak a gyerekek a természettel, volt terük friss levegőn mozogni, erősödni, addig a városi gyerekek, ha csak nem voltak nagyon gazdagok, legfeljebb az utcán és foghíjtelkeken játszhattak – gondoljunk csak a grundra. Nekik az egészséges fejlődésükhöz volt szükségük egy olyan helyre, ahol biztonságosan élvezhették a friss levegőt, miközben tornáztak, erősödtek és jól érezték magukat.
E két igény és szükséglet összefonódásából született meg szépen lassan a ma ismert játszótér, és ide kalandozik legújabb meséjében Boribon is. Magával viszi kis kék mackóját, hogy megmutassa neki, milyen fantasztikus hely a park. Csakhogy kiderül, hogy kismackója nem minden játékkal tud ugyanolyan biztonságosan játszani, mint ő: a csúszdáról lebucskázik, a hintából kiesik – hiszen a kék mackó picike, a játszótér pedig nagy! Miután egy tavaszi záporban bőrig áznak, és majdnem el is veszítik a kismackót, Boribonnak remek ötlete támad! Egy kis kreativitás, és már sem a rossz idő, sem a kismackó számára túl nagy játékok nem állhatnak a közös móka útjába.
Marék Veronika legújabb meséjén, ahogy minden könyvén is, érződik, hogy együtt dobban a szíve a gyerekekkel. Minden gyerkőc imádja a játszóteret, mind aggódtak már az elveszettnek hitt játékukért, és mind ujjongtak, amikor mégis megkerült. Éppen ezek miatt a kapcsolódási pontok miatt lesz biztosan nagy kedvenc a legújabb Boribon-kötet is!
Együtt játszanátok Boribonnal a parkban? Próbáljátok ki a boribonos kalandjátékunkat! Már hároméves kortól játszható.