Kirándul az ovi
Megjelent a 3-5-8 perces mesék izgő-mozgó ovisoknak! Bár az ovikezdés mindenkinek nagy kihívás, ez a könyv segíthet, hogy közösen felkészülhessetek rá. Ízelítőként itt az első, 3 perces mese! Az ovis kirándulás szuper kaland, még akkor is, ha esik. Sőt, akkor a leginkább! Olvass bele!
Lora már nagyon izgatott volt! Ma a Zsivány- csoport az ovi előtt találkozik, onnan indulnak egyenesen az erdőbe. Már rég bepakolta a zöld békás hátizsákját.
Szerencsére úgy zuhogott, mintha dézsából öntötték volna! Lora ugyanis imádja az esőt.
– Ess, zuhogj, zivatar! – énekelte, és ragyogott, mint a napocska. Hatalmas placcsanással egyenest beleugrott a legközelebbi pocsolyába.
– Igen, micsoda szerencse... – mosolygott apa is. Az ovi előtt már sok gyerek várakozott, meg persze az óvó nénik, Gréta és Kati néni. Míg ők a gyerekeket számolgatták, Lora nedves búcsúpuszit nyomott apa arcára.
– Az összes Zsivány-csoportos gyerek jöjjön ide! – harsant Gréti néni kiáltása. Próbálta maga köré gyűjteni a gyerekeket, miután jól kirohangáltak magukat az erdőben. – Itt megyünk tovább – mutatott a bozótra.
– De ott nincs is út! – kiáltott Robi aggódva, szőke tincseit csavargatva. Igaza volt!
– Szerintem igazi titkos ösvénynek néz ki – vélte Lora, és izgatottan nézett Kati nénire.
– Pontosan – felelte az óvó néni. – Magunknak törünk majd utat – mosolygott.
– Nem akarok bemenni – mondta halkan Robi, aki már szinte kötelet csavart a hajából.
– Nem egyedül kell bemenned a bozótba, mind együtt leszünk. Jó? – kérdezte Gréti néni, és odanyújtotta a kezét. Robi bólintott.
– Éljen! – rikkantotta Lora. Ő mindig nagyon ügyesen megtalálja az utat, mint egy igazi felfedező!
A Zsivány-csoportosok tényleg nagyszerű utat találtak együtt! Igazi, sűrű bozótoson kellett áttörniük. Az óvó néniknek sokkal nehezebben ment, mint a gyerekeknek, mert nagyobbak, és folyton mindenbe beleakadt a hosszú karjuk-lábuk. Az eső egészen felpuhította a földet, a sár cuppogott a gumicsizmájuk alatt.
Palkó hirtelen felkiáltott:
– Ááá, a cipőm! – Lora megfordult. Palkó egy lábon billegve egyensúlyozott. A levegőben lévő lábán nem volt csizma. – Beleragadt a csizmám a trutyiba! – kiáltotta, és nevetésben tört ki.
Lora vele nevetett. Annyira viccesen nézett ki, ahogy Palkó ide-oda lóbálta dínós zoknis lábát a levegőben!
– Segítek! – szólt Kriszta, aki Palkó mellett állt. Két kézzel megragadta, és jól megrántotta a gumicsizmát. Egy vaskos cuppanással kiszakadt a sárból, és sárcsepekkel terítette be Lora és Palkó arcát. Mintha szeplősek lettek volna. Mindketten hangosan nevettek, Palkó úgy dülöngélt, mint egy nádszál, ha fújja a szél. Kaszált a karjával, és... hirtelen belelépett a sárba.
– Ííí – kuncogott hangosan. – Ez tök hideg és nedves.
Ekkor ért melléjük Gréti néni.
– Te jóságos sárgombóc! – kiáltotta, aztán segített Palkónak levenni a barna, maszatos zoknit, és felhúzni a gumicsizmát. Így már haza tudtak sétálni.
Este Lora elmesélte az apukájának, milyen nagyszerű volt az erdei ovi. Eljátszotta, hogyan billegett Palkó, és már a gondolatra is felnevetett.
– Jól hangzik – mondta apa, majd felemelte Lora takaróját. A kislány beugrott alá, és jól beburkolózott.
– Kár, hogy nincs mindennap kirándulónap! – motyogta.
