Boszi seprűnyélen
A bölcsis-kisovis gyerekek és szüleik már jól ismerik és szeretik a Pagony Donaldson-sorozatát, melynek legújabb kötete lesz tavasszal a Boszi seprűnyélen.Julia Donaldson humoros, ismétlő szerkezetű, ritmusos verseit könnyen megjegyzik és megszeretik a gyerekek. A majom, aki elvesztette a mamáját, a jószívű óriás és a bátor kisegér meg az ijesztő Graffaló - mind szerethető alakok, jó sztorik.
Axel Schefflerbumfordi orrú, nagyszemű, kedvesen groteszk rajzai kísérik a könyvet. A verseket Papp Gábor Zsigmond fordítja, hogy magyarul legalább olyan jól lehessen szavalni:
„Én egy gonosz sárkány vagyok, / Aki sose viccel, / És ötórai teámhoz / Boszit eszem chips-szel!”
Boszi seprűnyélen
A boszinak nagy kalapja
Volt, és kis cicája,
Varkocsba font vörös haja
Lobogott utána.
Dorombolt a vidám macska
A boszi mosolygott,
Seprűnyélen lovagolva
Szelték az égboltot.
Egyszer csak egy széllökés a
Kalapot lekapta,
A boszi jajgatni kezdett,
S prüsszögött a macska.
Szólt a boszi: „Itt megállunk!”
Azzal földre szálltak.
Átkutattak mindent, ám de
Semmit sem találtak.
Hirtelen egy kis bokorból
Vígan ugrándozva
Jött egy kutyus, és szájában
A kalapot hozta.
Udvariasan letette,
Aztán megkérdezte
(Míg a boszi a kalapját
A fejére tette):
„Kedves, szorgos kutyus vagyok,
Elhihetik, kérem.
Véletlenül nincs számomra
Hely a seprűnyélen?”
Szólt a boszi:„Dehogyis nincs!
Pattanj ide szépen!”
Beindította a seprűt,
S eltűntek az égen.
Átrepültek hegygerincet,
Erdőt, rétet, öblöt,
A kutyus farkát csóválta,
És a szél süvöltött.
A boszi fogta kalapját,
Ne tudjon leesni,
Ám most vörös varkocsából
Repült ki a masni!
Szólt a boszi: „Itt megállunk!”
Azzal földre szálltak.
Átnézték a búzatáblát,
Semmit sem találtak.
Előröppent egy odúból
Hangosan rikoltva
Egy kismadár, és a masnit
A csőrében hozta.
Illedelmesen letette,
S szóra nyílt a csőre
(Míg a boszi varkocsába
A masnit kötötte):
„Én vagyok a kismadárka,
Rikító zöld színben,
Véletlen a seprűnyélen
Még egy kis hely nincsen?”
Szólt a boszi: „Persze, hogy van!
Pattanj legelőre!”
Indított, és huss, felszálltak
Mind a levegőbe.
Átrepültek széles folyót,
Nádast, völgyet, dombot,
A kismadár fütyörészett,
A szél pedig tombolt.
A boszi a táltos seprűt
Vígan navigálta,
Masnijára jól ügyelt, de
Lepottyant a pálca.
Szólt a boszi: „Itt megállunk!”
Azzal földre szálltak.
Keresték lápban, mocsárban,
Semmit sem találtak.
Előbújt egy pocsolyából,
A vizet lerázta
Magáról egy kicsi béka,
Kezében a pálca.
Udvariasan letette,
S torkát köszörülve
Azt brekegte (Míg a boszi
Pálcáját törülte):
„Én egy tiszta béka volnék,
Fürdök reggel, este,
Mondjátok, a seprűvégen
Nincs egy kis helyecske?”
Szólt a boszi: „Hogy ne volna?
Pattanj fel, barátom!”
Indított, és huss, túl voltak
Hetedhét határon.
Ezután a hegyek fölött
Tettek még egy-két kört,
A kis béka ugrándozott…
… S A SEPRŰ KETTÉTÖRT!
Kutya, macska és a béka
Lezuhantak hárman,
De baj nélkül földet értek
Egy büdös mocsárban.
A boszi a fél seprűjén
Eltűnt egy felhőben,
Ám valaki rákiáltott
Eget rengetően:
„Én egy gonosz sárkány vagyok,
Aki sose viccel,
És ötórai teámhoz
Boszit eszem chips-szel!”
Szólt a boszi: „Na, azt már nem!”
Sebességet váltott,
De a sárkány már közelről
Fújta rá a lángot.
„Segítség!” - kiáltott, mikor
Földet ért a járgány,
De nem volt más a közelben,
Csak az éhes sárkány.
Aki száját nyalogatva
Egész közel lépett:
„Lehet, hogy ma a boszimhoz
Chipset nem is kérek.”
Ám amikor már azt hitte,
Lakomához láthat,
Az árokból előbukkant
Egy förtelmes állat.
Sötét, magas, ragacsos volt,
Csupa toll és nyálka,
Négy feje volt, mind ijesztő,
És még volt két szárnya.
A hangja is szörnyűséges:
Ugatva, brekegve,
Nyávogva, rikoltva beszélt,
És mindezt egyszerre.
Rettenetes, dörgő szava
Pont illett egy rémhez:
„Húzz el innen gyorsan, mert a
BOSZI AZ ENYÉM LESZ!”
A sárkány most visszahőkölt,
Reszketett a frászban:
„Jaj, bocsáss meg! Tévedés volt,
Tudom, hogy hibáztam.
Örvendek, hogy találkoztunk,
De most el kell mennem…”
Szárnyra kapott, és elrepült
Szélnél sebesebben.
Ekkor leugrott a béka,
A madár, a macska.
Csak a kutyus lihegett, mert
Jól ki volt fáradva.
„Köszi!” örült meg a boszi.
„Ekkora szerencsét!
Ha nem jöttök, már a sárkány
Bendőjében lennék.”
Mosolyogva vizet forralt
Fekete üstjében.
„Mindenki hozzon valamit,
S dobja bele szépen!”
A macska egy tobozt hozott,
A béka virágot,
Madár gallyat, kutyus csontot,
Amit már lerágott.
Bedobták a tobozt, gallyat,
Virágot és csontot,
A boszi jól megkeverte,
S varázsigét mondott.
„Hókuszpókusz!” súgta halkan,
Nem látszott a füsttől,
S egyszer csak egy SZUPER SEPRŰ
Bukkant fel az üstből!
Volt rajta szék a boszinak,
Cicának, kutyának,
Meleg fészek a madárnak,
Zuhany a békának.
Szólt a boszi: „Üljetek fel
Gyorsan, mind a négyen!”
Indított, és huss, eltűntek
A szikrázó égen.
