Boldogságpirulát mindenkinek!
Klára, miután az első könyvben megküzdött a sötétben való félelmeivel, a korral járó szorongásaival, vagyis elűzte a mumusokat, újabb bonyodalmas időszakba kerül. A Klára és az iglu című könyvben a kislány újra válaszokat és megoldásokat keres arra, hogy mi is a boldogság, hogy milyenek a gyerek és felnőtt szerepek, és hogy mik a legfontosabb dolgok az életben. - Bagossy Laura ajánlója
Ezúttal sem tudtam kibújni a bőrömből, megint csak anyukaként olvastam el Klára történetének folytatását. Kíváncsian követtem ennek a helyes, nyitott, a világra rácsodálkozó kislánynak a gondolatait, és közben a saját gyerekeim, illetve a magam felnőttsége jutott az eszembe. Az, hogy milyen könnyen felejti el az ember a gyermeki énjét, pedig mintha tegnap lett volna, és hogy hat-hétévesen is milyen összetett és bonyolult a világ! Mennyi kérdéssel, ismeretlen élethelyzettel, érzéssel kell megbirkózni ennyi idősen is! Mennyi szorongató bizonytalanság, ugyanakkor ösztönös életöröm lakozik egy kis testben! Mennyire nem egyszerű gyereknek lenni!
Klára szülei elváltak. Anyukája Afrikában dolgozik, így ő az apukájával maradt, aki másodszor is megnősült. Emma kedves pótanyuka, Klára nagyon szereti. Ám amióta megszületett az imádott kistesó, megrendült a családi béke. A kisbaba folyton sír, az anyukája gyermekágyi depressziós, az apuka pedig gondterhes, és folyton csak dolgozik. Ezekben a nehéz időkben Klárára jut a legkevesebb idő, így a kislány nagyon magára marad. Nem tudja elmondani, megosztani se a gondolatait, se az élményeit, se a félelmeit senkivel, mert rá nem jut idő. Sokszor maga sem érti, hogy mi is történik körülötte. Mi az a furcsa érzés a szíve tájékán, amikor a folyosóról a szobába bekukkantva látja teljes harmóniában az apukáját, Emmát és a kisbabát. Nem tudja megfogalmazni, mit is érez pontosan, csak azt, hogy ő kint van, a többiek meg együtt bent.
A világ működését megérteni akaró kis fejecskéjében a legkülönbözőbb forrásokból próbál magyarázatokat találni az otthoni helyzetre. Síró kishúgát látva még az a gondolat is átsuhan az agyán, hogy hátha az ő anyukája azért utazott el évekkel ezelőtt messze Afrikába, mert nem bírta elviselni az ő sírását.
Szerencsére Klára azért nincs teljesen egyedül, hiszen ott van neki Bobi, a kiskutyája, van egy jó barátja, a jövendő férjeként számon tartott Laci. Van egy idillien kedves és megértő tanár nénije, anyukája kedves és őt felnőtt számba vevő barátnője, és a csodálatos nagypapa, akit ugyan már elég régen látott, de ő az első ember, akivel örömében és bánatában is gondolatban megosztozik.
Laci barátjával felnőtt mintára családot alapítanak. Hóból iglut építenek, hogy legyen saját otthonuk, majd játékból össze is házasodnak. Külön kis világukban a szülői mintákat utánozzák. Mókás és bájos, ahogy a férj-feleség szerepeket gyakorolják.
Klára tele van szeretettel és mindenben a jót keresi. Megértő a folyton fáradt, és vele kevés időt töltő apjával. Rajong a kistestvéréért, és boldogságtablettát készít nevelő anyukájának, hogy az elgyötört kismama újra mosolygóssá váljon. A sajátkészítésű gyógyszert azokból a dolgokból keveri össze, amiből Emmának a szoptatás és kialvatlanság miatt nem jut. Kerül a pirulába csoki, kávé és még könyvlap is. A gyógyszer karácsonyi ajándéknak készül, és természetesen mire Szenteste feljön az első csillag, hatni is kezd. Visszatér a zavartalan boldogság Klára életébe…
Anyukák, apukák! Ez a könyv nem csak a gyerekeinknek szól, hanem nekünk, folyton rohanó szülőknek is. Szánjunk rájuk több időt, guggoljunk le többször hozzájuk, állítsuk át folyton zakatoló agyunkat az ő ritmusukra, az ő gondolatmenetükre, és próbáljunk egy kicsit újra gyerekké válni!
