Boldognak lenni nehéz
A D.A.C.-sorozatban egy maroknyi kamasz nem a világot akarja megváltani, hanem egyszerűen: önmagát. Kitörni az elrontott családmodellek determinációjából, megvédeni magukat és a barátaikat attól, hogy becsavarodjanak a problémákba. Mert mindannyiukon annyi a teher, hogy az még egy felnőttnek is sok lenne. Pontosabban: ők cipelik szuperérzékeny emberekként, még nem bebetonozódva az érzelmi függések és rossz hárító mechanizmusok fala mögé, a felnőttek minden terhét is. A pörgős regény szerethető, összetett szereplőgárdáját Kalapos Éva írónő mozgatja. A könyvről a két kötet megjelenése között kérdeztük. - Győri Hanna interjúra
Eleinte felnőtt szépirodalmat írtam, elég sokat. Főként novellákat, amelyek kisebb folyóiratokban jelentek meg. Aztán a FISZ alkotói pályázatára írtam egy drámát, amivel a dráma kategóriában nyertem is. De regényt még nem írtam. Ebben az irodalmi közegben a felnőtt irodalom a szépirodalom, a gyerek- és ifjúsági irodalom viszont egy másik ügy, afféle alkalmazott irodalom. A pályázatra meg a novellákba mindig irtó nehéz dolgokat írtam, a D.A.C.-ot viszont örömből írtam. Nem vájkáltam saját magamban írás közben, hanem élvezettel írtam. Amikor Csapody Kingának megmutattam az ötletet, neki megtetszett és így kerültem a Manó Könyvekhez.
Nagyon összetettek és jók a karaktereid.
Az első pillanattól nagyon fontos volt nekem, hogy igazi legyen a könyv - ez volt a legfontosabb. A karakterek esetében persze merítettem a saját környezetemből, középiskolai élményeimből. Nekem is van olyan ismerősöm, akire, mint a főhősre, házvezetőnő vigyázott, olyan, aki anya nélkül nőtt fel. Tinikoromban rengeteg naplót írtam, a saját naplóimat is újraolvastam, ebből is merítettem. Nem is annyira a konkrétumokat, inkább a perspektívát határozta ez meg. Újra átéltem azt, amikor a kamaszkorban mindent végletesen élünk meg, legyen az gyűlölet és soha többet nem beszélek veled, vagy szerelem, ami persze életre szól.
Tetszett, hogy a szőke csaj sem egy sima buta, pasizós bombanő, hanem igazi összetett személyiség.
Zsani figurájának is van valós vonatkozása, volt ilyen ismerősöm. Ráadásul az a tapasztalatom, hogy az amerikai sorozatok szimpla képével ellentétben a bálkirálynő típusú lányok általában egyáltalán nem buták. Sokkal inkább egy a könyvbeli Zsaniéhoz hasonló szülői presszúra van mögöttük, és a tökéletességgükkel - ami nem csak a külsőt jelenti, hanem általában eminensek is, valamit kompenzálnak. Nem is érnének el ilyen sikereket enélkül, ahhoz kell, hogy legyen valami a szépségen túl.
Mert tizenévesen ez a könyvmolyság nem úgy néz ki, hogy csak a könyvek vannak. Hiszen közben körbe veszi az embert a megfelelési kényszer, Áginak is vannak vágyai és gondolatai - szeretne több barátot, egy fiút magának, amit aztán a második kötetben meg is kap. Nehezebben kommunikál, mint a többiek, de ahogy Flórának a filmek, neki a könyvek a menekülés.
Nagyon hangsúlyos a könyvedben a tárgyi környezet: a ruhák, a kütyük, a filmplakátok, a szobák nagyon jelen vannak. Hogy rakod össze ilyen hitelesen a 15 évvel fiatalabbak világát?
Megyek a villamoson, és kihallgatom az embereket :). Sőt, le is írom, hogy mit mondanak, meg azt is, hogy mi van rajtuk. Ezenkívül van négy kisebb testvérem, akik eléggé benne ragadtak ebben a kamaszkorban. Őket képzelem sokszor magam elé, például a hugaimat, amikor azt kell kitalálnom, hogy Zsani vagy Flóra mit venne fel egy buliba. A környezet felrajzolása erősíti a filmszerűséget, ami fontos a könyvben.
Ha már mondod - a filmekhez való viszonyodról beszélsz kicsit? Nagyon sok filmes utalás van a könyvben, te miket néztél, miközben írtad?
Igen, Flóra filmmániája az enyém természetesen. Mindent szeretek, ami film, sorozat. Sokat néztem a Gossip Girl-t. Ez egy sulis sorozat, ami egyáltalán nem egy álomvilágot mutat be, nagyon sok benne a konfliktus, kiközösítés. De a kedvenceim azok a részek, amikben a szereplők kicsit gyerekek lehetnek, és felszabadultan magukat adhatják. Persze néztem még Szívek szállodáját, Így jártam anyátokkal-t, Agymenőket, Jóbarátokat, Glee-t.
Ezeknek a filmes dramaturgiája is nagy hatással volt rám - a pörgés, a tempó, ami egyébként néha nem elég életszerű. A második kötetben jobban el van osztva a feszültség.
Szerinted miben mások a mai kamaszok, mint a régiek?
Az iskolákban azt láttam, hogy jobban vágynak a kamaszok a szeretetre, mint valaha. Ez azt jelenti, hogy bármifeléképpen megpróbálnak szeretetet kicsikarni. A közösségi oldalak ezt tovább erősítik azzal, hogy állandóan, kényszeresen várja az ember a visszajelzést. Fel kell tűnni - az állandó bulvárkényszer kihat a szexuális életre és mindenféle bevállalósságra. Ugyanis a visszajelzés akkor is számít, ha nem pozitív.
Amikor voltam suliban a D.A.C.-cal, azt tapasztaltam, hogy iszonyatosan örülnek, ha végre róluk van szó van, valaki foglalkozik velük, pontosabban azzal, hogy mi van a lelkükben vagy az agyukban.
Azt látom, hogy nagyobb a szakadék a mai kamaszok és a felnőttek közt, mint régebben volt. A szülők későn kapnak észbe, hogy elrontották a dolgokat és elhanyagolták a gyerekeiket, és már csak megdöbbenni tudnak a 14-15 éves balhékon.
Nagyon beszédes, hogy a gyerekeknek nem Flóra, a főhős a kedvencük, hanem Zsani és Geri, két olyan figura, akik hallgatnak, ezer dolog feszül bennük és nem tudják kiadni. Az öcs, Geri, nagyon anyás fiú volt, és amióta meghalt az anyjuk, teljesen elnémul és magányos. Egy-egy robbanásszerű félmondatban kitör, és nagy bajokba keveredik. Épp ezért is lett ő a második kötet néma főszereplője, a zárójelenet hőse. Egyébként azt a visszajelzést is kaptam az első kötet után, hogy a Gerit is érintő drogprobléma lehetne hangsúlyosabb, mert szinte minden kamasznak jelen vannak ma a drogok az életében. Visszatérve a hallgatás kérdésére, Flórának épp az a szerencséje, hogy megtalálja lassan azokat a fórumokat, ahol kifejezheti magát, ahol ki tud belőle törni a düh.
A könyvedben mindenki kőgazdag, a szegénység alig jelenik meg, noha nem ez a valóság. Kivétel Ágnes, az elvált mamájával, egy másfél szobás lakásban.
És a kis Ginny, aki az elsőben még nem játszik akkora szerepet, de a második kötetben nagyon fontos. Az ő mamája a három gyerekét egyedül neveli, és Ginnynek segítenie kell eltartani, összetartani a családot. A második kötetben felmerülnek olyan problémák is, mint a többféle szegénység közti különbségtevés, az, ha valaki anyagi okokból nem tud részt venni a korosztályos bulikban.
Milyen a te olvasód?
Amilyen én voltam tizenöt évesen. Elég egyértelmű, hogy miben mások a mai tizenévesk, de azt látom, hogy megvannak ugyanazok a problémáik: egyedül vannak, nem tudnak mit kezdeni magukkal az iskolában, nem tudják, hogy szeretik-e őket. A megnyilvánulások és a reakciók mások, de ha mélyre ásunk, azt látjuk, hogy érzelmileg ugyanazt akarják.
