Beszéljünk róla…
Ha egy szerző olyan vaskos témát választ egy gyerekkönyvhöz, mint a holokauszt, arra azt hiszem, mindenki felvonja a szemöldökét. Hiszen a borzalmas történelmi események megértéséhez vezető út tabukkal, traumákkal, elhallgatással és előítéletekkel van kikövezve. Érdemes mégis beszélgetni róla már a kiskamaszokkal is?
Dani iskolai játék közben felkavaró mondatot hall, ez indítja el a rejtély kibogozásában, amelynek tárgya a múlt, tétje pedig egy szörnyű esemény és saját zsidó identitásának megértése. Igaz Dóra elsőként szólaltatja meg a magyar gyerekirodalom hangszerén a holokauszt témáját, regénye érzékenyen mutatja be egy kiskamasz első találkozását a történelem legvéresebb fejezetével.
Ha egy szerző olyan vaskos témát választ egy gyerekkönyvhöz, mint a holokauszt, arra azt hiszem, mindenki felvonja a szemöldökét. Hiszen e borzalmas történelmi események megértéséhez vezető út tabukkal, traumákkal, elhallgatással és előítéletekkel van kikövezve.
Igaz Dóra Egy fiú a csapatból című regénye azonban bátran vállalja ezt a küldetést. Gyönyörű lendülettel megírt prózája ügyes csavarokkal vezeti végig főszereplőjét, valamit kamasz olvasóját a megértés rögös útján.
A szerző neve ismerős lehet a kisiskolásokat célzó könyvek olvasóinak. Pedagógiai szakértelemmel megírt könyvei az általános iskolások egy-egy jellegzetes problémáját, helyzetét helyezik cselekményük középpontjába. Legyen az testvérek közötti konfliktus (Én és a tesóm) vagy az első szülők nélküli táborozás az erdei iskolában (Az erdei iskola), könyvei tanulságos megoldási lehetőségeket kínálnak a mindenki számára ismerős helyzetekhez.
2016-ban jelent meg első regénye a Pagony kiadó gondozásában. A Nyár, nagyi, net aktuális témát dolgoz fel: a digitális korszak nemzedékének mesél a tudatos nethasználatról. A regény az idősebb generáció szemüvegén keresztül ismerteti meg gyerekszereplőjét a felelős netezéssel, megteremtve a kapcsolódási pontokat a „digitális bennszülött” Berci és az őt vendégül látó nagymama nézőpontja között, amihez nagy segítséget nyújt a nagyi tabletje és lazasága.
Az Egy fiú a csapatból szintén a felnőtt- és a gyerekperspektíva ütköztetésével építi fel konfliktusát, ezúttal a múlt nehezen kibogozható szálait és a levonható tanulságok megértését használva sorvezetőként.
Dani az ötödikes kamaszok mindenki számára ismerős mindennapjait éli: az osztály focicsapatának oszlopos tagja, igazi slime-virtuóz, a napi eseményeket pedig esténként az osztály közös chatszobájában beszéli meg legjobb barátjával, Zsombival és a többiekkel. Egy nap azonban különös dolgot hall az iskolában: „Kevés vagy, mint Hitlerben a jóindulat” – mondja egyik osztálytársa a szünetben. Az elsőre ártatlannak tűnő „beszólás” után a gyerekekben elindul egy érdeklődési folyamat a múlt eseményei és olyan, számukra ismeretlen fogalmak iránt, mint a „haláltáborok” vagy a „holokauszt”. Nyomozás közben Dani körül megváltoznak a mindennapok ismerős viszonyai. Nem válogatják be a focicsapatba, mert a játékosokat hittanon osztják szét, ahová ő nem jár, ráadásul szülei is elzárkóznak a múlt szörnyűségeire vonatkozó kérdések megválaszolásától. A kétségbeesés felé sodródó gyerek számára a dolgok akkor kerülnek a helyükre, amikor egy Zsombinál töltött délután a barátja nagypapája mesélni kezd a gyerekkoráról és 1944-ről. Dani ezekből a történetekből végre megismeri a gyökereit, és sok mindent megtud arról is, hogy mit jelent, ha valaki zsidó származású.
Igaz Dóra regénye nem a hagyományos értelemben vett holokausztregény. A haláltáborok borzalmai helyett a megértést, az értelmezést helyezi a középpontba, azt a folyamatot, ahogyan a mai kiskamasz számára a múlt hozzáférhetővé válik. Megérteni egy történelmi tragédia hátterét nem egyszerű feladat még a felnőtteknek sem, hát még egy kisgyereknek. Előítéletekbe, az interneten terjedő információs zajba és a felnőttek elhallgatásából összesűrűsödő homályba vesznek a részletek, amik így a Z generáció szemszögéből nézve szinte kivehetetlenek. Ilyenkor jól jön az emlékező: egy szemtanú, aki a személyes érintettség hitelességével tudja átadni a történteket.
A generációkat átívelő híd felépítésére Zsombi nagypapájának elbeszélése révén kerül sor. Ahogy az idős bácsi egyre jobban elmélyed gyerekkora és a háború végnapjainak részleteiben, Dani és Zsombi döbbenten tapasztalja, hogy a viszonyok, a célok, a vágyak az akkori gyerekek számára szinte ugyanazok voltak, mint amik az ő életüket is meghatározzák. A nagyapa meséje egy baráti társaságról szól, amelyik szintén élet-halál-kérdésként tekint a focira. A falak leomlanak múlt és jelen között, és miközben a nagypapa mesél, Daniék folyamatosan reflektálnak: ezek a gyerekek akár ők maguk is lehetnének. Amikor a történetben rejtélyes körülmények között eltűnik a társaságból az egyik fiú, a közösség tagjai mind máshogy reagálnak, de egyvalamiben kimondatlanul is egyetértenek: többé nem beszélnek arról, hogy mi történt a barátjukkal és a családjával.
A regény legerősebb pillanatai a finom, apró gesztusok, amelyeket Igaz Dóra pszichológiai igényű aprólékossággal nagyít fel a gyermeki nézőpontot keresztül. Egy-egy elejtett szó, utalás, gesztus Dani számára mindig fontos, és ezek az apró gesztusok, elhallgatott részletek néha valóban akár jelentősebbek is, mint a nagy szavak lennének.
Az Egy fiú a csapatból újszerű megközelítése abban rejlik, hogy egy élvezetes regény cselekményébe ágyazva vonultatja fel azokat az eseményeket, amiken keresztül egy kiskamasz a holokauszt témájával találkozhat: a szülők képtelenek a témáról beszélgetni, de az osztályban futótűzként terjed a neten hallott vicc, ami végül mégis elindítja a párbeszédet. Éppen ezért bátran ajánljuk a könyvet minden általános iskolásnak, sőt akár osztályoknak is, hogy aztán a közös olvasmányélmény tanulságait osztályfőnöki órák keretében átbeszélhessék. Éppúgy, ahogy Dani is levonja a végső következtetést: a tabut csak úgy dönthetjük le, ha beszélünk a holokausztról, és főleg hogy a dolgok artikulálása végső soron a megértés kezdete.
Olvasd el másik cikkünket is a témában, vagy a szerzővel készült interjúnkat!
Olvass bele a könyvbe vagy rendeld meg itt!