Bartos Erika A-tól Z-ig
Bartos Erika különleges könyve, az Együtt lenni jó! egyszerre szólítja meg az ovisokat, az épp olvasni tanuló kisiskolásokat és természetesen minden olyan családot, ahol együtt lenni valóban jó!
Az írónővel készült interjúból kiderül, hogy mennyire sokoldalúan használható a kötet és hogy milyen közel áll egymáshoz ABC és a matematika...
– Kezdésképp mesélj nekünk egy kicsit az Együtt lenni jó! létrejöttéről! Honnan, mikor jött az ötlet, és hogyan született meg később ebből a könyv?
– Az ötlet már régen megszületett. Két fő gondolat vezérelt, amik egymástól teljesen függetlenek: az egyik, hogy érdekes és hasznos volna a rokoni fogalmakat bemutatni a kisgyerek nyelvén, hiszen a legtöbb óvodás számára nehezen érthető, mit jelent az unokatestvér, az ükmama, a sógor, a nagynéni, a keresztmama, mit fed az örökbefogadás vagy az özvegység fogalma. A másik gondolatom a betűkkel való barátkozás megkönnyítése volt, ami nem egyszerű a kis elsősnek.
– Zelk Zoltán Este jó, este jó című versének egyik ismert sora lett a kötet címe. Miért éppen ezt választottad?
– Nagyon szeretem ezt a verset, a Vitai Ildikó által felejthetetlenül megzenésített változat szerintem az egész generációnk fülében ott cseng. Engem különösen megérint az egyik sor: „Elolvadt a világ, de a közepén anya ül, és ott ülök az ölében én….” A címválasztás kevésbé volt tudatos, inkább ösztönös, utólag érzem csak, mennyi szép dolgot foglal magába ez a cím.
– Az Együtt lenni jó! rendkívül egyedülálló kötetnek tűnik már első ránézésre is. Mesélnél arról részletesen, hogy mi volt a fő koncepciód?
– Az alapgondolat egészen egyszerű, egy nagycsalád tagjain keresztül szerettem volna végigpergetni az ABC betűit. Ebben a képzeletbeli családban 44 családtag lett, ahány betű az ABC-ben. Ez a könyv olyan számomra, mint egy matematikai feladvány. Nagyon szeretem a matematikát, a bonyolult logikai fejtörőket. Itt is minden képkockának a helyére kellett kerülnie. Készíttetem egy nagy családfát, amiben minden részletnek stimmelnie kellett: az életkoroknak, a helyszíneknek, a neveknek, a szakmáknak. Amikor minden név, minden betű, életkor, rokoni szál, helyszín és szakma a helyére került, az olyan érzés volt, mint amikor sikerül megoldani egy bonyolult matematikai feladványt.
– Bevallom, valahol már a d betűnél felmerült bennem a kérdés, hogy vajon a trükkösebb betűkre, így például a q-ra, dzs-re vagy y-ra milyen megoldást adsz majd... Volt olyan betű, amire különösen nehéz volt nevet kitalálni, vagy mindenhol adta magát?
– A legtöbb betű adta magát. Volt néhány, ami egy kis utánajárást igényelt, az Ó, Ü, Ű, Ő, Ú betűknél leginkább régi magyar nevekből tudtam válogatni. Beleszőttem a történetbe külföldi családtagokat is, ez lehetőséget adott a „nehezebb” betűk is megoldására. Így pl. Yana egy francia fiatalasszony, hiszen Y-nal kezdődő magyar név nincs. Quentin pedig az ő fiacskája, így a Q is megoldódott, és William bácsi szolgáltatta a W betűs nevet. Mindössze 6 olyan betű maradt, ahol valóban „trükközni” kellett: Dz: Dzobor Jenő bácsi, Dzs: itt Lázár Ervin meséjét hívtam segítségül (Dzsoni és Árnika), Ly: Lyukas fotó, hiszen Ly betűvel semmilyen név nem kezdődik, kizárólag a lyuk szó és annak származékai, Ú: Újlaki bácsi, illetve Ű: Űrhajós.
– 
– Mindegyik szereplőre van valós kép az ismerőseim között. Kinek ne lenne a barátai között olyan, akinek van féltestvére vagy mostohatestvére? Van a környezetemben örökbe fogadott kisgyermek, van nagyothalló idős úr, nagycsaládos vagy egyedülálló anya, és persze a szakmák közül is van olyan, ami személyesen közel áll hozzám, így az építész sem maradhatott ki. De beleszőttem a könyvbe a Balaton-felvidék, vagy a Tisza iránti szeretetemet, és a klasszikus zene iránti elkötelezettségemet is.
– Az én nagypapámat is Ottónak hívják, ráadásul pont néhány hete voltam életemben először Tokajban, és első pillantásra beleszerettem a tájba. Ottó papát tehát azonnal a szívembe zártam, három fivérével együtt. Neked ki a kedvenc szereplőd?
– Sok kedvencem van. Rita néni figurája áll hozzám legközelebb, a gyermekáldás témájának szépsége miatt. De nagyon élveztem a hangszeres szereplőket, illetve az idősebb generációt, ahol bemutathattam ma már kevésbé közismert szakmákat is, írhattam az aratásról, a szüretről. Ódor bácsi is nagy kedvencem, az óra mindig egy misztikus téma. Az örökbefogadás fejezetén is sokat dolgoztam, hogy a lehető legszebb és legszeretetteljesebb legyen. Újlaki bácsit, a burkolómestert is szerettem rajzolni, annyiszor láttam már csempézést, vicces volt ezt lerajzolni. Vilmost, a kertészt is szerettem, én is gyűjtöm a kaktuszokat. Kicsit elmélyedtem a fogorvosi eszközökben is, hogy hiteles legyen a rajz. Zoli figurája is kedves nekem, az apró festményeket valóban megfestettem külön kis vászonra.
– A Csilla dédi bemutatásánál szereplő képek a Mátyás-templomról, a Halász-bástyáról, a Nyugatiról és az Operáról rendkívül lenyűgözőek. Engem leginkább a Parlamentet ábrázoló rendkívüli aprólékossággal kidolgozott kép fogott meg. Hogyan készült a rajz?
– Ezek egy készülő Budapestről szóló kötetem képei. Tustollal készítettem, nagyméretű rajzok, a Parlament alig fér el a rajzasztalomon. Több éve rajzolom, reményeim szerint jövőre áll össze egy terjedelmes kötetté, melyben a főváros századfordulós építészetének egy számomra fontos szeletét mutatom be.
– Vannak további terveid a könyv kapcsán?
– További tervek is felmerültek, esetleg egy írásgyakorló füzet a könyv szereplőivel, de ezt majd meglátjuk, mert az időmet teljesen leköti a következő években egy építészeti munka, illetve két karitatív kötet, egy autista gyerekeknek készülő kiadvány, valamint a Transzplantációs Intézet felkérésére egy szervátültetésen átesett gyerekeknek szóló történet. Egyelőre mással nem foglalkozom, szeretnék kizárólag ezekre a feladatokra koncentrálni.
