Barátságok, szerelmek szövődtek
Kalapos Éva Veronika ferencvárosi történetet írt kamaszoknak szóló kortárs novellagyűjteményünkbe, a Budapest Off kötetbe. Olvassátok el vele készült interjúnkat!
- Hogyan választottad ki a Budapest-novellád helyszínét?
- Szűk egy éve költöztem a Ferencvárosba, közelebbről a Mester utcába, és nagyon hamar megszerettem ezt a környéket. Szeretem, hogy egyszerre vannak szép és csúnya arcai. Érdekelt a városrész története, múltja is, a novella pedig alkalmat adott arra, hogy foglalkozzak vele egy kicsit. Aztán amikor beírtam a keresőbe, hogy kilencedik kerület, viszonylag gyorsan rábukkantam Móricz Zsigmond Isten báránykái című elbeszélésére. Nagyon megtetszett a novella és elhatároztam, hogy arra építkezve írom meg a Budapest Off-kötetbe szánt saját történetemet.
Kárpáti Tibor illusztrációja
- Egy városrészről írt novella kapcsán rögtön felvetődik a kérdés, hogy mennyire fontos számodra az írásaid helyszíne?
- Mindig a helyet látom meg először, aztán ezzel nagyjából egy időben megszólal a narrátor hangja a fejemben. A gondolataimban mindig leképeződik egy pontos helyszín, és az írásban nagyon sokat segít, ha lépésről lépésre le tudom követni a szereplők mozgását, és meg tudom mondani, hogy egy adott jelenetben pontosan mi található a szereplők körül – ez kell ahhoz, hogy hitelesen meg tudjam mutatni a történetüket, motivációikat.
- Bár a saját kamaszkorodat nem Budapesten töltötted, a novellád nagyon személyesnek tűnik. Beledolgoztad a saját élményeidet?
- Mindig a saját fiatalkoromról írok, mikor fiataloknak, fiatalokról írok – másként nem is tudnék, csak személyes merítésből. Bizonyos szempontból ez a történet is a sajátom - vidéken nőttünk fel, én is bandáztam, mint a fiatalok az írásomban. Egymáshoz csapódtunk, egymás mellett voltunk jóban-rosszban, összekapaszkodtunk, barátságok és szerelmek szövődtek. Sőt, ennél picit közvetlenebb is az utalás a valóságra: a főszereplő lány egy olyan társaságban tölti a napjait, amelyben nem érzi jól magát, magányos, mert olyan szerepeknek kell megfelelnie, amelyben nem adhatja magát – aztán jön valaki, aki segít neki feleszmélni, és ki is húzza ebből a szerepből, sőt a társaságból is. Ez velem is megtörtént, ha nem is pontosan itt és így.
