Apukák, figyelem!
Apukák, figyelem! Itt egy nagy csomó könyv, amiben végre ti is szerepeltek, sőt, az apukák a főszereplők. Elvégre ugyebár nem csak az anyukák dolga a gyerekekkel foglalkozni. Sőt, kifejezetten élvezetes a gyerekekkel lenni, vagyis apukának lenni úgy általában, legalábbis a könyvek szerint. De szerintem a valóságban is. Olvassátok ezeket a könyveket a gyerekeiteknek!
Jeremy Strong: Apa szerzett egy aligátort!, Ulpius, 2014
Apa, azaz Ron, eléggé széllelbélelt figura, ez már abból is látszik, hogy hazahoz a munkahelyéről egy aligátort, mert valamelyik kollegája megunta. Amilyen abszurd a felütés, pont olyan a folytatás is: mert a házban van még egy megfigyelő-pozícióban lévő gyerek, Nicholas, egy impluzív anyuka, aki hol kiborul a férje őrültségein, hol nevet rajtuk, hiszen pont azért szereti, mert ilyen szabálytalan, no és egy nagyothalló nagyi, aki semmit sem ért abból, ami körülütte történik. Az aligátor felfalja a szomszéd aranyhalait, riadalmat okoz a piknikező turisták között, megmártózik a fürdőkádban, ahol éppen anya fürödne… közben felfal egy hallom vas-, műanyag- és egyéb tárgyat, mert nem kifejezetten húsevő, és vidáman, félszegen mosolyog a világra.
A lendületes, Nick Sharatt vicces rajzaival teli, nagybetűs könyv ideális első olvasmány, de felolvasva nagyóvodásoknak is jó - felszabadultan, angolosan vicces!
Neil Gaiman: Szerencsére a tej!, Agave, 2014
Rég olvastam ennyire jó sci-fi és időutazás paródiát. Miközben mindent elözönlenek a sötét disztópiák és az időben fel-alá ugráló értelmetlen kalandok, Gaiman felszabadultan poénkodik rajtuk. Főhőse az apa, aki lemegy tejért, hogy szegény gyermekeinek nehogy már narancslével kelljen megenni a kukoricapelyhet! Na és az sem mindegy, ha a teába nincs már az az életmentő egydeci… (Nagyon megértem, én is akkor szoktam rávenni magam a reggeli bevásárlásra, ha már a kávébe sincs elég tej.) De a gyerekek csak várnak, csak várnak… Szórakozott apjuk nyilván már megint leállt valakivel cseverészni, vagy csak elbambult… Ám amikor az apa visszatér, észvesztő kalandokról számol be, amelyekben stegosaurustól pónin át titokzatos zöld glübős űrlényekig minden van. A történetben sziporkázó poént poénra halmoz a szerző, a Galaxis útikalauz óta nem nevettem ennyit űrlényeken. Ráadásul azzal fricskázza meg az időutazós regényeket, hogy ide-oda ugrálván az időben, a hős mindig magával találkozik, de ezt csak a végén tudja meg, viszont mindig minden klappol – amit ugye nem mindent időutazós könyvről lehet elmondani. Mert ugye ha összeér egy tárgy két, különböző időben élő verziója, akkor vége az Univerzumnak. Vagy előjön három éneklő lila törpe, akiknek virágcserép nő ki a fejéből. Sose lehet tudni…
Kötelező apukáknak, gyerekeknek – sok kép, lazán elszórt szöveg jellemzi a kötetet, szóval kevésbé kitartó olvasóknak is nagyon való!
Annie M.G. Schmidt – Fiep Westendorp: Oti megmenti a papáját, Pagony, 2014
Otinak, ennek a hatéves kislánynak nincs egyszerű dolga. Apja, Tóni, kiváló szakács, de sajnos nincsenek meg a papírjai, és ezért bármit megcsinálhat vele a gonosz Pattogi úr, a szálloda tulajdonosa, ahol élnek. Így aztán hamarosan útra kell kelniük, és lakókocsijukkal új szállást és munkát keresnek. Tóninak papírjai ugyan nincsenek, de állandóan dührohamok törnek rá, ha igazságtalanság éri őt vagy Otit. Szerencsére Oti viszont szót ért mindenkivel, legyen az állat vagy ember. Ahogy a Titi-könyvekben is, itt is a madarak, az állatok segítik őket. Persze rengeteg mulatságos helyzetbe keverednek, egy csomó fura, karikatúraszerű figurával találkoznak – a könyv görbe tükröt tart a társadalom elé – de sok-sok izgalmas kalandba is keverednek – kicsi híja, hogy rossz véget nem ér a történet. Aztán persze olyan jó vége lesz, amiről Otiék álmodni sem mertek volna. Kisiskolásoknak nagyon javallott olvasmány, hamarosan a boltokban! Itt olvasd el a könyv első két fejezetét!
Pacskovszky Zsolt: Kishugó és a medvelöket - Az Álomrendőrség 1., Betűtészta, 2014
Kishugó egy egészen kicsi meseregény a kissrácról, aki kissé fejreesett, és ettől szuperhősi tulajdonság birtokába került: be tud menni a rossz álmokba, és megváltoztatja őket. Igazán jó lenne, ha néha hozzám is ellátogatna az Álomrendőrség, mert jó pár álmom szerelésre szorul. Bár azt egy kisiskolásnak sem kívánom, hogy egész éjjel dolgozzon, nappal meg az iskolában legyen kénytelen kialudni magát. Jut eszembe, én is végigaludtam az iskolát… lehet, hogy van némi közöm az álomrendőrökhöz? Mindenesetre az iskolában igaziból aludni nagyon nehéz dolog: ahogy én, úgy Kishugó is megtapasztalja, hogy ezt nem egy természetes biológiai állapotnak, hanem devianciának tartják a tanárok, és egy idő után hiába jó tanuló az ember (bár az azért sokat segít), richtig felkeltik állandóan, meg kinevetik! Szegény Kishugónak is meggyűlik a baja a való életben, pedig ő jobban szereti az éjszakai, felnőttes életét. De mi van, ha a kettő összefolyik… ezt sajnos nem tudjuk meg, mert huszáros vágással véget ér ez az izgalmas és pimasz, jól megírt regény. Remélem, hamar jön, a nem ennyire nyúlfarknyi folytatás!
Ha pedig még szeretnétek olyan könyveket olvasni, kedves apukák, amelyekben fontos szerepet játsszotok, akkor ajánlom Petra Dzengerova Nagy: Klára és a mumusok című könyvét egy kislányról, akit egyedül nevel az apukája, Melanie von Bismarck: Amikor a nyulak még tudtak repülni című mesegyűjteményét, amiben apa két hétig minden nap egy abszurd, vicces mesét talál ki örökmozgó lánya szórakoztatására, Ördögbőr grófjának izgalmas történeteit, amelyeket egy fantáziadús apuka talál ki a gyerekének, és az Apukám, ez jól sikerült, amiben apukámnak meg kell tanulni mesét mondani – nehogy már csak az anyukáknak kelljen!
