Amíg utazunk
Gévai Csilla új könyvében három gyerek, Nanuk, az eszkimó, Doma és Panni járják Budapest utcáit villamossal, metróval, földalattival. Trolival mennek a Városligetbe és kirándulnak a Budai-hegyekbe is: felülnek a gyerekvasútra, a fogaskerekűre és a libegőre. Néha sétálnak is kicsit, a Gellért-hegyre és a Múzeum-kertbe, mert Budapesten lenni - jó. Tarts velük, tudj meg sok mindent a villamosról, metróról, és egyéb járművekről, és lapozgasd majd kalandjaikat egy nagyon járműves képeskönyvben novembertől - amíg utazol!
Amíg utazunk
Első fejezet: A megérkezés
(Amelyben villamossal is mentünk, hogy megismerhessük a vendégünket, hisz nagyon vártuk)
Doma vagyok. Budapesten lakunk a Gellért térnél. Ha kiállok az erkélyre, látom az egész várost, a villamosokat, a buszokat, még a hajókat is. Anyukám régi dobozából előkerült egy hangszer, úgy hívják: triola. Először csak fújtam-fújtam, dallamokat találtam ki rajta. Aztán rájöttem, hogy igaziból ez egy titkos forgalomirányító készülék. Ha a sárga billentyűt nyomom meg rajta, akkor a villamosok és a földalattik mehetnek, ha a pirosat, akkor a trolik, a fogaskerekűk, a gyermekvasutak. Kék billentyűkre a buszok és a metrók indulnak el. Ezen a triolán irányítom mindig a forgalmat. Épp akkor is ezzel játszottam, amikor anyukám kiszólt az erkélyre:
- Doma, indulunk!
Szeretek indulni! Csak amikor az anyukám azt mondja: indulunk!, az igazából azt jelenti, hogy még jó sokáig állhatok a egy helyben, mire Panni, a húgom is összepakolja a babáit az útra, anyukám is kifesti a szemét, és összepakolja a táskáját, és kiteszi a szemetet és végre tényleg INDULUNK!
Apa most nem jön velünk, mert apa napközben dolgozik. Anyuci is dolgozik napközben, de ma nem, mert ma KIVÉTELES nap van. Ma érkezik hozzánk Nanuk egy hétre Alaszkából. Hol van az az Alaszka? Hát a Föld túlsó felén, a jeges sarkkörök közelében! És ki Nanuk? Anya eszkimó barátainak a gyermeke.
Ugyanis mielőtt mi megszülettünk volna, az én anyukám nagyon sok helyen járt már a világban. Amióta azonban megszülettünk, rengeteg ember volt nálunk vendégségben a Föld különböző részéről, anyu régi ismerősei. Nyaralt nálunk már:
Anderson Brazíliából,
Sergio Chiléből,
és Outi Finnországból.
De Alaszkából Nanuk volt az első vendég. Amikor megtudtuk, hogy Nanuk nem felnőtt, hanem gyerek, Pannival egész délután táncoltunk örömünkben. Aztán véletlenül este az is kiderült, hogy Nanuk nem lány, hanem fiú. Én erre a hírre így kiáltottam: Juhhé! Hohó! Éljen!!!, Panni viszont bement a szobájába és búslakodott. De akkor még nem tudtuk, hogy Nanuk mennyire remek gyerek. Most azonban éppen elé indulunk a repülőtérre, ami tőlünk nagyon messze van, és Nanuk biztosan nem találna ide egyedül.
Nekünk nincs kocsink, így mindenhova olyan járművekkel megyünk, amiken kicsit tömeg van. Ezért is hívják ezeket a járműveket tömegközlekedési eszközöknek.
Először is felszálltunk a házunk előtt, a Gellért téren a negyvenhetes villamosra, elmentünk vele a Kálvin térig, aztán átszálltunk a kék metróra, amivel elmentünk egészen a Kőbánya-Kispest megállóig, amit anyu csak Kökinek hívott, mert ez a beceneve. Végül egy olyan busszal mentünk, amit repülőtéri busznak hívnak.
A reptérre kijött velünk Bali bácsi is, anyu kollegája, hogy segítsen beszélgetni Nanukkal. Bali bácsi ugyanis összesen 17 nyelven beszél, még az eszkimók egyik nyelvén: alaszkai inuitul IS, csak sajnos nem nagyon szeret beszélgetni az emberekkel, még magyarul SEM.
Második fejezet: Eszkimó a mélyben
(melyben kipróbálom a villamoson Nanuk horgászbotját)
Sokat vártunk Nanukra, mire megjelent a reptér kijárójánál. Rögtön felismertük, mert egyedül ő volt prémes bundában, és neki volt a világon a legfehérebb fogsora. Nanuk szétnézett, meglátott minket, és csak mosolygott, mosolygott, mi meg csak visszamosolyogtunk, és akkor én rögtön tudtam: BARÁTOK leszünk. Nanuk megfogta Panni kezét, ezzel jelezte: INDULHATUNK! Panni senkinek nem szokta hagyni, hogy megfogja a kezét, de NEKI hagyta. Nanuk otthonról csak egy hátizsákot és egy horgászbotot hozott. A botot vihettem én!
A reptérről való hazaút igazán remekül sikerült: Nanuk szerette volna kilyukasztani az összes jegyet, ami nálunk volt, mi meg kedvesek voltunk, és hagytuk neki, hogy elhasználja Bali bácsi gyűjtőjegy-tömbjét, ugyanis Panninak, nekem és anyunak bérletünk van. Bali bácsi viszont mindenhova jegyet vesz, mert ő nem hisz a bérletekben. Szerintem nem hinni kell a bérletekben, hanem használni őket, mert azzal sokkal olcsóbban lehet utazni.
Nanuk mindennek örült, amit látott: tetszett neki a jegylyukasztó, a leszállásjelző és abusz csuklója is. Kértük Bali bácsit, hogy fordítsa le Nanuknak, hogy ez egy igazi Volvo alacsonypadlós 7700A típusú csuklósbusz, de sajnos Bali bácsinak nem jutott eszébe, hogy hogyan mondják inuitul azt, hogy csuklósbusz. Panni az egyik jegyből harmonikát hajtogatott és eljátszott rajta egy üdvözlő dalt Nanuknak, persze csak játékból! Ennek az eszkimó fiúnak szerintem kétszer annyi foga van, mint Panninak és nekem összesen.
A Kökin aztán Nanuknak is vettünk egy fényképes bérletet. Nanuknak tetszett a metró is. Ha a Kökin felszáll valaki erre a járműre, nem is biztos, hogy tudja, hogy igazából metrón utazik, mert olyan, mintha csak egy kisvasútra szállna fel, a végállomás ugyanis nem a föld alatt van. Aztán hirtelen ez a kisvasút eltűnik a mélyben! Látnotok kellett volna, hogyan csillogott Nanuk szeme, mikor a metrószerelvény egyszer csak lerobogott velünk a föld alá. Bali bácsi ekkor nagy bölcsen megjegyezte: Alaszkában sokat lehet repülni, viszont metrózni nem, mert ott fagyott a föld!
Az lehet, hogy az alaszkai inuitoknak nincs metrójuk, de mobiljuk az eszkimóknak is van, hisz anyuci a pesti metróból ezt az sms-t küldte Nanuk mamájának:
EVERYTHING IS O.K.! Nanuk is here!
