„A többi lány pedig azt kántálta, hogy kövér, kövér, kövér”
Louise O’Neill neve külföldön már sokaknak ismerősen cseng. Az ír származású lány a dublini Trinity College-ban végzett angol szakon, majd érdeklődése a divatvilág felé fordult: egy évig New Yorkban dolgozott az ELLE magazinnak, hazatérve pedig megírta első könyvét, az Örökké a tiédet, ami rendkívül nagy port kavart a young adult könyvek világában. Az írónőt az Örökké a tiéd magyar nyelvű megjelenése kapcsán kérdeztem a könyvről.
Mesélj magadról egy kicsit! Ha jól tudom, gyerekkorodban még nem igazán foglalkoztatott az írás. Ehelyett viszont rengeteg egyéb dolog volt, ami lekötött: színésznő, énekesnő, táncos akartál lenni… néha pedig Ariel A kis hableányból. Most viszont young adult könyveket írsz. Hogy alakult mindez így?
Nem, valóban, gyerekként még nem feltétlenül tudtam, hogy író szeretnék lenni, de mindig is szerettem a történeteket. Elolvastam mindent, ami csak az utamba került, és rendkívül élénk volt a fantáziám: mindennél jobban élveztem, amikor fogalmazásokat kellett írni irodalomórán. Az, hogy író legyek, csak később fogalmazódott meg bennem, amikor angol irodalmat kezdtem tanulni a dublini Trinity College-ban. Ekkorra vált nyilvánvalóvá számomra, hogy az írás eszköz arra, hogy a körülöttem lévő világot értelmezzem.
Hogyan jött az Örökké a tiéd ötlete?
New Yorkban dolgoztam egy divatmagazinnál, amikor elég komolyan visszaestem az anorexiámba. Egy hideg januári napon épp egy Starbucks előtt vártam a vonatra, valami vacak pletykalapot olvastam. Pont egy olyan cikknél tartottam, ahol „szégyenkörök” voltak rajzolva különböző női testekre, én pedig egyszer csak magam előtt láttam egy képet. Egy tinilány állt egy osztály előtt egy szál bikiniben, körülötte egy nővérszerű figura fekete ruhában sétált körbe-körbe, és piros filctollal köröket rajzolt a lány „hibás” testrészei köré. Ezalatt pedig a többi lány az osztályban azt kántálta, hogy „kövér, kövér, kövér”. Annyira élénk kép volt… Előkaptam egy füzetet és elkezdtem jegyzetelni. Később ez a füzet lett az Örökké a tiéd alapja.
Úgy tudom, hogy általános- és középiskolában csupa lányokból álló osztályba jártál, később pedig anorexiás és bulimiás is voltál egy ideig. Milyen módon merítettél ezekből a tapasztalatokból a könyvedhez?
Ahogy újraolvastam az Örökké a tiédet, tisztán láttam, hogy mekkora hatással voltak ezek az élettapasztalatok a könyv alakulására. Négytől tizennyolc éves koromig egy egyházi iskolába jártam, ahová csak lányok jártak. 14 éves koromban kezdődtek az étkezési zavaraim… Az írás során ki akartam adni magamból minden fájdalmat és kínt, amit ez a két dolog okozott.
A könyv témája elég nyomasztó… Befolyásolta ez a depresszív hangulat valamilyen módon a mindennapjaidat? Mit csináltál annak érdekében, hogy elválaszd a hétköznapjaidat magától a könyvtől?
Valamilyen szempontból az Örökké a tiéd elég katartikus élmény… de rendkívül fegyelmezettnek kellett lennem az írás során. Reggel ötkor keltem minden nap, jógáztam és meditáltam, mielőtt nekiláttam volna a munkának. Nem mentem sehova, nem lazítottam szombat esténként, még a barátaimmal sem nagyon találkoztam, annyira koncentráltam a könyvre. Tehát ha úgy vesszük, nem igazán sikerült szétválasztanom a munkát a magánéletemtől. A könyv lett az életem.
Melyik szereplő a kedvenced?
Imádom megant. Nem mintha hasonlítanék rá, de olyan gyalázatos dolgokat mond, amilyenek az én fejemben soha meg sem fordultak volna...
Ha már megannél tartunk, honnan jött az ötlet, hogy a szereplőidet hírességekről (Megan Fox, Cara Delevingne, Angelina Jolie) nevezd el?
Mindenképpen hangsúlyozni szerettem volna, hogy napjainkban azt sulykolják a nőkbe, hogy a szépség a legfontosabb dolog, ezért döntöttem úgy, hogy szupermodellek és színésznők után nevezem el a lányokat. A férfiak neveit tudósok, drámaírók, politikusok ihlették, hiszen a nőkkel szemben az ő dolguk az, hogy az intellektusukkal és a teljesítményükkel hívják fel magukra a figyelmet.
Milyen zenét hallgattál a könyv írása közben?
Nagyon sokszor meghallgattam a Hole-s Live Through This albumát. A Doll Parts című szám gyakorlatilag folyamatosan ismétlésre volt állítva.
Mi volt a legnehezebb az Örökké a tiéd írása során?
Talán az, hogy legyen elég kitartásom ahhoz, hogy folytassam. Nem tudtam, hogy vajon valaha is kiadják-e a könyvet, szóval néha nehezemre esett, hogy reggelente felkeljek és folytassam az írást.
Mi a kedvenc olvasói reakciód a könyv kapcsán?
Talán az, amikor kaptam egy emailt egy nőtől, hogy ő is anorexiás volt, és hogy az Örökké a tiéd szinte megvilágosodásként érte. Miután befejezte a könyvet, másnap reggel elpakolta a mérlegét, és azóta is folyamatosan javul az állapota. Elképesztően jó érzés volt ezt hallani!
Melyik a legeslegkedvencebb könyvidézeted?
Dr. Seuss: „Te Te vagy, igazibb az igazinál is. Senki más nincs a világon, aki te-ebb, mint te.”
És a Harry Potterből?
„Mindenkiben van fény, és némi sötétség is. A kérdés az, hogy melyik részre hallgatunk, az jellemez minket.”
Mi a kedvenc gyerekkori emléked az olvasás kapcsán?
Hűha, rengeteg van! Imádtam például, amikor apukám görög mitológiai történeteket mesélt nekem elalvás előtt.
Mit csinálsz, amikor nem írsz?
Túl sok időt töltök a Twitter-oldalamon.
Beleolvasnál a könyvbe? Itt megteheted! A könyvről írt ajánlónkat pedig ide kattintva tudod elolvasni!
