A huszadik századi magyar Tyler Durden
Amikor elkezdtem foglalkozni a slam poetryvel, arra jöttem rá, hogy az események rengeteg közös elemet tartalmaznak azokkal a kávéházas összejövetelekkel, amelyek a Nyugat korában zajlottak. Bár a versfelolvasásból slam lett, a kávéházból pedig romkocsma, a művészeknek nyújtott találkozási lehetőség, a szenvedély és az alkotóvágy megmaradt. – Orbán Bence ajánlója
Bármennyire mélyen élek mára ebben a kultúrában, teljesen mégsem tudtam elképzelni, milyen lehetett a korszak nagyjaival egy asztalnál ülni és diskurálni bármiről, ami egy költőt, írót, újságírót, képző- vagy bármilyen odatévedt művészt megfoghat. Többek között ez is megváltozott, mikor elolvastam az Esti Kornélt.
Kosztolányi Dezső 1933-ban publikálta a majd’ 10 év alatt (1925-1933) megíródott novellafüzérét, az Esti Kornélt. A címszereplő amellett, hogy az egyetlen konstans a 18 novellában, Kosztolányi alteregója. Esti lényegében egy olyan személy, aki az író lehetett volna az életében. Szöges ellentéte annak, ahogy önmagát ábrázolja a Narrátor képében. A történeteket Esti Kornél szemszögéből ismerjük meg, ahogy visszaemlékezve mesél az épp aktuális közönségének. Monológjai korképet rajzolnak az akkori Magyarországról, megismerhetjük egy-egy kávéházi találka menetét, egy igazi művészember örömeit és küzdelmeit, illetve – a kötött perspektívának köszönhetően – Esti érzelmi és gondolati világát.
A novelláskötet számomra leginkább lélektani mű, egy alternatív számvetés, egy kiburjánzott mi-lett-volna-ha. Mi lett volna, ha Kosztolányi nyíltan megéli, hogy egy cinikus és határozott, mégis megfontolt és mélyen sebzett ember, aki, ha kedve tartja, jóságot és kedvességet mutat? Mi lett volna, ha az anarchizmusba nem csak belekóstol, de mélyebben meg is ízleli? Mi lett volna, ha meg meri tenni azokat, amiket amúgy nem merne? Ezekre a könyvben válaszokat kapunk, megismerhetünk egy felépített, megkreált személyiséget, akinek átgondolt koncepciója van a világról és a társadalomról, aki folyamatosan elemzi az impresszióit, önmagát boncolgatja érzelmileg, dilemmákat fejteget, és ezek által egy fejlődési ívet ír le.
Az elmesélt történések mind szoros kapcsolatban állnak Estivel. Gyakoriak a kávéházas élmények, amikben különleges személyiségekről mesél, bemutatja a kor irodalmi szféráját, a művészet melegágyát, és ábrázolja főszereplőnk alkotási szokásait, költői életét. Az irodalom mellett Esti szenvedélye az utazás, így átélhetjük olaszországi vonatútját, kísérőként hozzá a hosszas elmélkedéseit, filozófiai gondolatait. Ezeken felül néhány novellában olyan esetekről és emberekről mesél hallgatóinak, akiket ismert, akik különlegesek voltak, vagy akikkel valami szokatlan történt, mindezt a legnagyobb beleéléssel teszi.
Kosztolányi és Esti, illetve a Harcosok klubja két fő karaktere, a Narrátor és Tyler Durden között nagyon sok párhuzamot lehet állítani, kapcsolatuk rejtélyesen hasonló. Kosztolányi és a Narrátor hétköznapi emberek, akik belefásultak életükbe, változásra vágynak, ennek elérésében partnerük segít nekik, valamennyire irányítják őket. Erre a partnerre sokszor rossz szemmel néznek és ellenzik, amit tesznek, mégis elismerik őt és tiszteletet mutatnak felé. Esti és Tyler olyan partner, aki a társadalmi normákkal szembefordul és elhivatottan és határozottan áll feladata, célja elé, és nem riad meg a következményektől. Ennek következtében, bár alapvetően pozitív szereplő, nem marad meg az egyenes úton, nem leplezi jellemhibáit, hanem kiemeli, fő ismertetőjévé teszi, és nem foglalkozik azzal, ha egy megnyilvánulás mások számára antipatikus vagy elfogadhatatlan.
A kötet egyik legnagyobb erénye, hogy autentikus. A leírtak mögött vagy valódi élmények és tapasztalatok rejlenek, vagy (a fiktív részek esetében) az írói tehetség, ami a kitalációkat úgy elmélyíti, úgy felépíti, hogy hihetővé válnak. Ez az írói szenvedély az, ami olykor negatívumot szül: bár rendkívül szépen vannak megfogalmazva, de bizonyos novellák az érdektelenségbe csapnak át. Egyes történetek túl vannak nyújtva, túl hosszan ír Kosztolányi bizonyos elemekről, amik unottságot eredményezhetnek. Szerencsére az ilyen elnyújtott gondolatmenetek ritkák.
Az Esti Kornél egy élménydús betekintés Kosztolányi elméjébe, visszaemlékezéseibe és játszadozásaiba. Bölcs gondolatokat ismerhetünk meg a társadalomról és a világról, mély filozófiai nézeteket olvashatunk költői magasságokban megfogalmazva, miközben a felváltva humoros, szívszaggató, tanító és elgondolkodtató monológok, párbeszédek szórakoztatóak is. Akik nyitottan állnak az elvontabb gondolatokhoz és alternatív megközelítésekhez, akiket érdekel egy poéta elméjének működése, akik gazdagabbak akarnak lenni a Nyugat korszakának élményeivel, azok számára tökéletes olvasmány, ami elégedettséget és mentális gazdagságot fog maga után hagyni.
