"A boszorkánycica folyamatosan inspirál."
Megérkezett a nyomdából Harcos Bálint fordulatokban gazdag, varázslatos verses meséje, melyhez Bognár Éva Katinka a kötet hangulatához illő képvilágot álmodott meg. Az illusztrátor még csak pár éve végzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animáció szakán, ám diplomafilmjével, a Hugo Bumfeldt-tel több rangos díjat is elnyert, illusztrációit pedig több kötetben is megcsodálhatjuk. Munkamódszereiről, a rajzfilmes és illusztrátori munka közti különbségekről, valamint saját szerzőként való bemutatkozási terveiről is mesélt nekünk. Olvass tovább!
Animáció szakon végeztél a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, ahol, ha jól tudom, segédtanárként jelenleg is közreműködsz. Diplomafilmeddel, Hugo Bumfeldt című alkotással egyből elnyerted az Obernhausi Nemzetközi Rövidfilmfesztivál gyerek és ifjúsági filmkategória gyerekzsűri díját, majd még ugyanazon a héten az írországi Killameyben rendezett Kerry Filmfesztiválon a legjobb animációért járó díjat. Gondoltad volna, hogy a diplomafilmed nemzetközi körökben is ismertté válik és díjakat is hoz számodra? Hogy élted meg a sikert?
A MOME animáció szakon korábban is készültek már nemzetközi fesztiválokon jelentős sikereket elért filmek, de őszintén szólva kellemes meglepetés volt a számomra, hogy az enyémet is elég sok fesztivál beválogatta! A legjobb dolog az egészben az, hogy több filmfesztiválra el is jutottam, és ez nagyon sokat lendít az ember szakmai tájékozottságán ? nem is beszélve a sok inspiráló filmről, amit megnézhettem!
Miután több gyerekkönyvet is illusztráltál, adja magát a kérdés, hogy illusztrátornak vagy rajzfilmesnek tartod inkább magad? Elválasztható a kettő egymástól?
Egy saját filmterv fejlesztéséhez képest az illusztrálás mindig több kötöttséggel jár, hiszen egy kész történettel dolgozom! Viszont ez éppenséggel a jó oldala is a dolognak ? egy olyan apró, sziporkázó részletekkel, vicces karakterekkel és rejtett poénokkal teli mese, mint a Boszorkánycica folyamatosan inspirál, és a szöveg mindig újabb és újabb ötleteket ad!
Hogyan dolgozol rajzfilmesként, és hogyan, ha illusztrálsz? Mennyiben követel más gondolkodásmódot a két műfaj?
Ez sok mindentől függ! Ha teljesen saját, szerzői filmen dolgozok, akkor én felelek az egész produkcióért, ami izgalmas, viszont a gyártás során már nagyon sokfelé kell figyelnem. Ha például figuratervező, animátor vagy illusztrátor vagyok, akkor az ötleteimet egy meglévő koncepcióba kell beleillesztenem, de sokkal jobban elmélyülhetek abban az egy részfeladatban, amit meg kell oldanom.
Amikor először találkoztam a Boszorkánycicában megjelent illusztrációiddal, még nem tudtam, hogy te készítetted őket, de annyira dinamikusnak találtam a képvilágot, hogy biztos voltam benne, nem egy grafikus-illusztrátor műveit látom. Törekszel a statikus képek kialakításakor is a dinamizmusra, mozgékonyságra?
Biztos, hogy befolyásolja a filmes gondolkodás azt, ahogy elképzelem a jeleneteket és a karaktereket! Próbálok odafigyelni az események ritmusára a mesében, arra, hogy tisztán lássuk a karakterek sziluettjét, és a szöveggel párhuzamosan igyekszem vizuálisan is történetet mesélni.
Több gyerekkönyvet is illusztráltál már a Pagony Kiadó számára, nem a Boszorkánycica az első munkád. Hogyan kezdődött illusztrátori pályafutásod?
Az egyetem után elkezdtek érdekelni az animáció határterületei, és éppen több gyerekeknek szóló produkcióban is dolgoztam ? a két dolog együtt vezetett a meseillusztrációk felé. Érdekesnek és tanulságosnak éreztem kreatív szempontból ebben is kipróbálni magam.
Hogyan látsz neki az illusztrálásnak? Van valamilyen bevett munkamódszered? Pl. készítesz vázlatokat? Egyeztetsz a kiadóval vagy a szerzővel a karakterekről?
Igen, mindig szoktam tervezni és vázlatokat készíteni papíron, inspirációkat gyűjteni más illusztrátorok munkáiból, és fő a karaktereket is megtervezem előre. Ideális esetben itt sok egyeztetés történik ? hiszen az, ahogy a szöveget interpretálom, nem állhat szöges ellentétben a szerző vagy a kiadó elképzeléseivel.
Szerinted mitől működik egy illusztráció? Mitől lesz jó? Milyen kritériumokat támasztasz magaddal szemben az alkotás során?
Szerintem az a jó illusztráció, ami nem tolakodik az előtérbe, de nem is csak egy az egyben a szöveget mondja fel más eszközökkel. Megpróbálok mindig egy kis plusz tartalmat adni a szöveghez, de mindig olyan gondolatokat, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak az olvasottakhoz. Például a Boszorkánycica esetében is a már meglévő hangulatokra és a humoros mozzanatokra próbáltam ráerősíteni.
Melyik karakter megrajzolása volt a leghálásabb feladat számodra?
Nagyon szerettem a cica tömegjelenteket rajzolni, de a fő karakterek, Pindur és a Banya is a szívemhez nőttek. Masnit szintén nagyon megkedveltem, úgyhogy az utolsó illusztrációra odacsempésztem egy kis utalást arra, hogy több is rejlik benne, mint amit elsőre látásra gondolnánk, és tulajdonképpen neki is egész jó érzéke van a varázsláshoz!
Volt olyan jelenet, aminek a megrajzolása kihívás elé állított?
Szerintem nincs olyan jelenet, ötlet vagy szövegrészlet, amiben ne lehetne kreatív kihívást találni!
Ebben a könyvben minden oldalon vannak rajzok ? úgyhogy inkább az volt a nagy feladat, hogy elejétől végig egységesnek érezzük az illusztrációkat. Remélem ez sikerült. És persze a varázslás maga! Elég sok különféle varázslat szerepel könyvben, és nagyon érdekes feladatnak tartottam kitalálni, hogy hogyan lehet ezeket minél izgalmasabban megjeleníteni ? érzékeltetni például, hogy rózsaillat van a konyhában, vagy éppen jégvirágos lesz az üvegház ablaka is.
Milyen technikával készítetted a Boszorkánycica illusztrációit?
Szeretek papíron vázlatokat készíteni, és lehetőleg minél több olyan textúrát felhasználni, ami legalább részben kézzel készült. Viszont a végleges képeket már digitális rajztáblán festem meg. Sokkal könnyebb átszerkeszteni vagy javítani a képeket, és az esőerdők is jobban járnak így!
A Tumblr oldaladon láttam, hogy írsz is. Tervezel saját mesekönyvet a jövőben?
Igen, általában történetben és karakterekben gondolkodom, és az ötlet többi része ezeknek megfelelően alakul később. Mostanában nagyon érdekelnek a történetmesélés új technológiai lehetőségei és az interaktív alkalmazások is, úgyhogy egyelőre nyitott kérdés, hogy milyen végleges formát találnak majd maguknak azok a történetek, amiken most dolgozom!
Gyovai Katalin interjúját olvastad
