Virgonc angol úr
Roald Dahl girbegurbán leírt neve a gyerekkönyvek címlapjain védjegy. Szinte sugallja, mire számíthatunk (és mire nem). Jó kis kacskaringókra a fantáziánkban, furcsa, izgalmas történetekre. Semmiképpen sem királyfikra meg hercegnőkre. - Emrich Krisztina ajánlója
Iskolás korától megmutatkozott érzéke a bizarrhoz: egyszer négy társával azért kapott körmöst az igazgatótól, mert a helyi édességboltban döglött egeret csempésztek a keménycukorkák közé. Az édességbolt tulajdonosa egy gonosz, undok nőszemély volt, akinek az alakja különböző változatokban később több gyerekregényében is feltűnt. Az esetet az 1924-es Nagy Egér-összeesküvésként emlegették a fiúk. A fogalmazás-órákon nem brillírozott, legalábbis a tanárai szerint. Egyikük fel is rótta a kis Roaldnak, hogy “még sose találkozott senkivel, aki ilyen kitartóan facsarná ki a szavak eredeti jelentését, hogy azok pont az ellenkezőjét jelentsék.” A “kis Roald”, bár érdekelte az irodalom, langaléta termet lévén inkább a sportokban jeleskedett. Na, meg az álmodozásban: utolsó iskolájának szomszédságában egy csokoládé-gyár állt (micsoda kínzás!), és mivel a gyár tulajdonosa, Mr. Cadbury gyakran a gyerekeken tesztelte új termékeit, Dahl sokat álmodozott újfajta csokik kikísérletezéséről, amelyek még Mr. Cadburyt is elképesztenék.
A kis Dahl nem írónak készült, inkább ment, amerre az élet sodorta. Iskolái végeztével beállt a Shellhez dolgozni, és még több éves külföldi kiküldetésben is volt Afrikában. Itt találta őt meg a 2. világháború, és hamarosan hadnagyot csináltak belőle. A brit légierőhöz viszont önként csatlakozott. Csatában még nem volt, amikor egy végzetes napon kényszerleszállást kellett végrehajtania. Elég rázósan sikerült: a koponyája betört, átmenetileg megvakult, kissé megégett és súlyos agyrázkódást kapott. A baleset azért volt végzetes, mert Dahl szerint a fejsérülése olyan fizikai változásokat okozott az agyában, ami komoly személyiségváltozással járt. Dahl szerint a balesete tette őt íróvá.
Ahogy gyerekei lettek, elkezdtek ömleni Dahlból a gyerekregények. 45 éves korától haláláig, azaz 74 éves koráig írta a sikeresnél sikeresebb könyveket, néha felnőtt olvasmányokat is, de többnyire gyerekeknek szólókat. A 20. század egyik legnagyobb gyerekkönyv-írójának tartják, több mint 50 nyelvre lefordították a műveit, amelyek több mint 100 millió példányban keltek el. Sikerességéhez elég beleolvasni bármelyik gyerekkönyvébe. A történetek szuggesztívek, azonnal beszippantanak. A fő- és mellékszereplők életszerűek, de még jobb, hogy egészen egyediek és érdekesek, az ember a legtöbbjükkel nagyon szívesen találkozna. Na, nem pont a gonosz felnőttekkel, akik jellegzetes szereplői a meséknek, akik utálják és kínozzák a gyerekeket, s akiket ezért tiszta szívből és teljesen jogosan lehet viszontutálni. Szerencsére mindig van egy-két jó felnőtt is, úgyhogy a felnőtt-világ nem teljesen reménytelen, bár elég éles kritikát kap Dahl könyveiben. Leginkább természetesen a főszereplő gyerekekkel lehet azonosulni, izgulni értük, együtt bámulni velük a mesékből kibontakozó csodálatos világot.
A Charlie és a csokigyárban öt kiválasztott gyerek kalandos látogatáson vesz részt a városka misztikus csokoládégyárában, amelyen a gyár nagyon furcsán viselkedő, szintén titokzatos tulajdonosa kalauzolja őket. A gyerekek erős jellemhibákkal rendelkeznek, melyektől az őket kísérő szülők sem mentesek. Ennek a gyárlátogatás során gyászos következményei lesznek, amit mi, olvasók nem kevés kárörömmel nézünk végig. Persze a Jó elnyeri méltó és elképesztő jutalmát. A mese bőven hordoz magában bizarr elemeket, amelyek egyfajta görbe tükröt mutatnak a piedesztálra emelt gyermeki ártatlanságnak.
A Danny, a szupersrác már igazi kalandregény, a főhős nyolcéves Dannyről és szeretett, nagyszerű apukájáról szól, akik szerény, de boldog életet élnek valahol vidéken, ahol egy kis benzinkút és egy autószerelő/műhely adja a megélhetésüket. Az apa nagy szeretetben, egyedül neveli Dannyt, és sok mindenre, még felnőttes dolgokra is megtanítja: autót szerelni és autót vezetni, a körülöttük élő állatokról és növényekről mesél neki. A történet akkor kezd izgalmas fordulatot venni, amikor Danny apjáról kiderül, hogy… fácánra szakosodott orvvadász. Ráadásul olyan orvvadász, aki arról álmodozik, hogy borsot tör az erdő rosszindulatú tulajdonosának orra alá és egyetlen éjszaka alatt el akarja lopni az összes fácánját. Homályos tervének kivitelezésében meglepő módon Danny siet segítségére és kezdetét veszi a Nagy Fácán-összeesküvés.
A Georgie és a csodaszérum megint egy kisfiúról szól, aki annyira elkeseredik gonosz nagyanyja ármányaitól, hogy elhatározza, hogy egy varázsfőzettel kigyógyítja nagyanyót a gonoszkodásból. Hosszú oldalakon keresztül tobzódik virgoncan a mesélő a hozzávalók felsorolásában, amelyeket Georgie a házat és az udvart végigjárva szed össze és zúdít bele a főzetbe. A csodaszérum pedig megdöbbentő változást idéz elő a zsémbes nagymamában. Georgie apja a kezdeti megrökönyödés után további főzetek készítésére veszi rá a kisfiút, amelyek természetesen nem sikerülnek úgy, mint az első, így aztán hatásuk sem lesz éppen azonos az elsőével. Meglepően bizarr mese, meglepően szókimondó véleménnyel az elviselhetetlen családtagokról. Roald Dahl gyerekkönyveit olvasva elszabadul a képzelet, nincs lehetetlen, s ennek köszönhetően a még a legnyomorúságosabb helyzetek is megoldódnak. Felszabadul a nyelv is és kimond mindent, amit ki akar mondani, aminek szintén lélekszabadító hatása van. Kalandra fel, olvassatok Dahl-t és készüljetek a szabadságra!
