Végre szabad vagyok!
Wéber Ankó írta Az osztály veszetese és az El fogsz tűnni című könyveket, melyek alapjaiban változtatták meg az iskolai életről alkotott elképzelésünket. Az alábbi nyári interjúban most megtudhatod, hogyan nyaralt régen és most a szerzőnő, miket olvas nyárom, és hogy mit eszik legszívesebben fagyi helyett...
- Hogy telik nálatok a nyár?
- A nyár a kedvenc évszakom, melyre már tavasszal, az első virágok megjelenésekor elkezdek készülni. És nemcsak lélekben, hanem a ruhatáram átnézésével és a nyári olvasmányok gyűjtésével is. Alig várom azt a napot, amikor eltehetem a harisnyát, hosszú nadrágot, és először mehetek szandálban munkába! Olyankor úgy érzem, végre szabad vagyok! Minden nyáron felfedezünk a férjemmel olyan helyeket, ahol még nem jártunk korábban. Idén június elején Ausztriában, Baden bei Wien-ben voltunk a rózsafesztiválon. Hegyet másztunk, kis falvakat, parkokat, kastélyokat, szerzetesrendet kerestünk fel. De a nyárból nem hiányozhat a Balaton sem, ahova legtöbbször a szüleimmel együtt megyünk el fürdeni, fürdeni és: fürdeni. Édesanyámmal szeretünk kastélyokat, múzeumokat látogatni, és többször is részt vettem a győri Barokk Esküvőn, ahol barokk jelmezbe öltözve kísértük az oltár elé a mennyasszonyt. A legboldogabb azonban – érdekes módon – mégsem ezeken az utakon vagyok, hanem akkor, amikor kiülök a kertünkbe, tudom, hogy az egész délutánom szabad, és már bekészítettem egy izgalmas könyvet magam mellé. Olvasás előtt azonban még nézem az eget és a fák leveleit a napsütésben, és élvezem, hogy meleg van. Ilyenkor úgy érzem, a világ legszebb helyén élek, és semmi rossz nem érhet.
- Miket olvastok nyáron?
- A nyár a könnyű olvasmányok és a kedvenc szerzőim időszaka. Ilyenkor előveszem Virginia Woolf, Jane Austen, Thomas Hardy regényeit és a gyerekkori legkedvesebb olvasmányaimat. Idén például A titkos kertet és L. M. Montgomery: Anne-sorozatát olvastam újra. A kedvenc szerzők közül pedig E. M. Forster Szoba kilátással és az Út Indiába című regényeit vettem elő. Mindegyik egy kicsit kapcsolódik a nyárhoz, különleges utazások és az újjáéledő természet is megjelenik bennük, és ez nem véletlen. Nagyon szeretem az aktuális évszakhoz kapcsolni az olvasmányaimat, egy-egy szerzőt mindig az év egy adott időszakában veszek elő, ősszel például a hosszú, sötét estéken Walter Scott regényei, télen karácsonyi mesék kerülnek terítékre.
- Dolgozol-e nyáron, ha igen, akkor épp min?
- Újságíróként dolgozom, így nyáron sem áll meg a munka, ilyenkor is interjúzom, eseményekre járok és könyvajánlókat írok. Jelenleg épp Kormos Valéria A végtelen foglyai című könyvéről írok, melyben azokat a nőket szólaltatja meg, akiket 1945-ben hurcoltak el több ezer társukkal együtt a szovjet munkatáborokba dolgozni. Hihetetlenül megrázó olvasni, mi mindenen mentek keresztül, mennyit szenvedtek, és minderről nem mesélhettek itthon a rendszerváltásig. 
Fodor Veronikával pedig a Legendák a Pannónia gőzhajó fedélzetéről című meseregénye kapcsán készítek interjút. A szerző történészként különleges találmányokat is felvillant meséiben, és megmutatja, hogyan lehet legendákat gyűjteni a környezetünkben, ahogy ő gyűjtött hajóslegény nagypapájától.
- Mindig nagyon képben vagy a legfrissebb gyerekkönyvekkel kapcsolatban. Miket ajánlasz még az olvasóknak?
- Bár nem idén jelent meg, igazi nyári olvasmánynak tartom Domonyi Rita Tündérbodár című meseregényét, amelyben a szereplők megmutatják a gyerekeknek, hogyan is lehet élvezni a nyár minden percét, és milyen programokkal lehet izgalmasan eltölteni a nyári szünetet. A különlegessége pedig, hogy olyan jellegzetesen és erősen ír le képeket, hangulatokat, pillanatokat, hogy magával ragadja az olvasót, és még hónapokkal később is felidéződnek benne a könyv jelenetei.
- Milyen volt a legjobb gyerekkori nyarad?
- A gyerekkori nyarak közül nehéz egyetlen egyet kiemelni. A strand lábánál laktunk, így fürödni nagyon sokat jártunk négyesben: a szüleimmel és öcsémmel, vagy nagyobb baráti társasággal. A városi nagymamámmal körbejártuk a lakótelepek összes játszóterét, a vidéki nagymamámnál pedig egész nap a kertben játszottunk a macskákkal. Egy-egy hétre elutaztunk a Balatonhoz is, de helyben, a teraszunkon is volt víz, ugyanis az erkélyre felállítottak a szüleim egy kis, felfújható medencét és egy nyugágyat. Az öcsémmel állandóan történeteket találtunk ki, eljátszottuk, hogy bejárjuk a világot, hogy elsüllyedünk a Titanic hajóval, hogy sziklát mászunk, vadmacska elől menekülünk és többnapos vonatútra indulunk az Orient expresszel. Ilyenkor, a hosszú, üres nyári délutánokon írtam az első „regényeimet” is, melyekkel szintén a testvéremet szórakoztattam.
- A nyári szünet a korlátlan, szabad olvasásé. Melyek voltak a legkedvesebb szünidei olvasmányaid?
- Sosem felejtem el, amikor az összegyűjtött zsebpénzemmel felkerestük nyár elején a város egyetlen könyvesboltját. Harmadikos voltam az általános iskolában, és azonnal megakadt a szemem A padlásszoba kis hercegnőjén és az Anne otthonra talál című Lucy Maud Montgomery-regényen. Ezek voltak az első könyvek – tipikus lányos olvasmányok –, melyeket én vettem. Meghatározták a gyerekkoromat és azt, hogy már akkor elhatároztam: felnőttként én is írni és mesélni szeretnék majd a körülöttem élőknek, mint a két regény főhősnői. Ahogy nőttem, a nyári szünetben olvastam mindent, ami nem volt kötelező, de érdekelt. Ebben az évszakban találkoztam középiskolásként Salinger Zabhegyezőjével, Kundera, Virginia Woolf és Szabó Magda regényeivel, akiktől mindent elolvastam, amit csak lehetett.
- Melyik fagyi a kedvenced?
- A nyár nekem a fagyi helyett sokkal inkább a gyümölcsökről szól. Végre itt az eper, a málna, az őszibarack, amiből bármennyit képes lennék megenni.
- Mi az, amit tuti eszel a strandon?
- Gyerekként a lángos része volt a strandolásnak, ugyanúgy, mint az úszás. Ma már inkább a strandon is maradok a gyümölcsöknél. A barack itt is jöhet!
- Mit jelent neked a nyár pár szóban?
Mezítlábas szabadság, napsütés és csillogó vízpart.
