Torzonborz magával ragadó
Azzal kezdem, hogy Torzonborz első kötete karácsonykor érkezett hozzánk, és Léna (5) egy hét alatt befalta. Azóta hetente hallgatom a kérdést, hogy mikor jön a második rész, mikor jön a második rész… és végre! Végre itt van, és egy jottányival sem halványabb az elsőnél. Sőt, mi talán még jobban élveztük, hogy az ismerős szereplőket köszönthetjük, velük tölthetünk - no, nem sok időt, mert ezt két húsvéti-szünetes nap alatt kellett felolvasni a gyerekeknek: piknikezés, buszozás, kirándulás, játszóterezés, ebéd, vacsora, altatás közben. Mindenhol ott volt velünk Torzonborz.
Léna mosolyogva kommentálta folyamatosan Paprika Jancsi és Vitéz László ruhacserés és félrevezetős humorban gazdag történetét, mint egy igazi bábszínházban. Lelkiismeretesen figyelmeztette Jancsit és Lackót, hogy vigyázzanak! Mert ajjaj, az ott a rendőrruhában nem Üstöllési, hanem Torzonborz. És együtt örült velük, amikor sikerült átverniük a rafinált rablót, aztán rémülten konstatálta, hogy Torzonborz megint túljárt a gyerekek eszén. Persze éppen ezért nem lehetett megállni, mindig még egy és még egy fejezetet fel kell olvasni belőle.
Igen, ez (is) Torzonborz varázsa: hogy tényleg olyan, mint egy jó gyerek-bábszínház: tökéletesen felépített dramaturgia, kevés, de markáns karakter, átlátható térbeli-időbeli kiterjedés. Pontosan hét szereplője van a történetnek: Jancsi, Lackó, Nagymama, Torzonborz, Üstöllési és Háy asszonyság, meg a kutyája, Blöki. Kevesebb, mint egy hét alatt megtörténik minden, jól követhető sorrendben.
Mint az előző kötetben a sapkacsere, itt is a ruhacsere a komikum legfőbb forrása. csak most a rendőr és a rabló cserél ruhát, és keverik össze őket állandóan. Szegény Üstöllési így lesz kétszer is fejbekólintva és tűzoltótömlővel becsavarva. Torzonborz pedig kétszer is megtéveszti nagymamát az egyenruhával, aki folyton lekapkodja a szemüvegét, ami nélkül végképp nem lát. Senki sem az itt, akinek látszik: Jancsiék borzasztó sok tervezgetéssel próbálják megtéveszteni a rablót, nem létező kincsekkel csábítják - de Torzonborzot nem olyan könnyű átejteni, így lesz a rablófogókból fogoly. Még Blöki kutya sem látszik vadászebnek (de azt már nem árulom el, hogy minek látszik, mert az óriáspoén), de szerencsére kiváló a szaglása, nagyon ijesztő, és ripsz-ropsz megtalálja Torzonborz rejtekhelyét, és annak bejáratát, hogy kiszabadítsa Üstöllési segítségével a leláncolt rabokat.
Míg az előző részben főként a két gyerek, a rabló és varázslatos lények szerepeltek, itt a hús-vér kisvárosi figurák vannak középpontban: Nagymama, aki mindig főz, és könnyű átejteni, Üstöllési, aki még mindig kissé erőből cselekszik és gyorsan - amikor éppen cselekvőképes. Háy asszonyság, a jósnő sem éppen varázslatos figura. Van éppen kristálygömbje, de hálóingjével, Blöki kutyájával, rengő melleivel és szivarjaival inkább a kisváros deviáns nőszemélye, mint valódi, mesebeli boszorkány.
A átöltözések, titkos tervek, kalamajkák forgataga gyorsan repít előre minket a történetben, és ahogy becsukjuk a könyvet, Jancsiék máris hiányoznak. Várjuk ősszel a következőt.
