Tíz év, száz varázslat
Egy különleges, ünnepi mesét olvashatsz Bátky András tollából. Ha figyelmesen olvasod, Pagony könyvek címét találod meg benne!
Volt egyszer egy mese, ami még akkor történt, amikor mindenféle kósza csodák jártak, csak úgy kényükre, kedvükre mindenfelé a városban. Az egyik, folyóhoz közeli utcában egy ősz eleji napon aztán minden megváltozott. Valahol az utca közepe táján lakott egy kiöregedett tengeri medve, aki nem volt éppen pipogya természetű vén kora ellenére sem. Volt is egy kedvenc mondása, valahogy úgy szólt, a rum inni való, a víz meg hajózni. Szerették a környéken lakók, mert mindig volt nála néhány varázslat. Volt, hogy tűzijátékot durrantott a járda közepén, volt, hogy néhány színes bogyót húzott elő a babakocsikban elkerekedett szemmel üldögélő babócák füle mögül. A legemlékezetesebb azonban mégis az volt, amit száz nap csendes ücsörgés után művelt. Azt bizony még tíz év múlva is emlegették!
Már mindenki azt hitte addigra, hogy beszáradt a friss tinta az öreg medve varázstollában, és nem jut eszébe semmi új. Azt mondogatták, kicsorbult már az öreg mester imbusz kulcsa, annyit csavargatta a mindenféle ügyeket erre meg arra. A környéken lakó gyerekek, mint Anni meg Panni, csak csendben jó éjszakát kívántak neki, ha este hazafelé menet meglátták. Sötétben is láttok, tündérek? Zsörtölődött ilyenkor a medve minden mennyiségben, mert zsörtölődni azt még sokat tudott. Micsoda idő - mondta hazaérve, és altatónak olvasott még egy kicsit egy nagyon zöld könyvből, amit előző este festett át, mert bántotta a szemét a színek könyve, illetve miket beszélek a könyvek színe. Aznap éjjel álmában megtalálta az elveszett varázslatait. Azt álmodta, hogy fent repül az égen, egy Rozi nevű kislánnyal, aki csupa maszat volt, egy almától, amit éppen majszolt. Álmában rá akart mordulni, ez nem is a te almád, de eszébe jutott, hogy Emese, az almás gazda biztosan nem bánja, így inkább felkapcsolt egy lámpát a lány feje fölött, mert gyorsan sötétedett az álomban. Hirtelen egy tündér kerekezett feléjük a felhők közül biciklin, és egy bögre jóféle kakaót kínált felé, mondván, Medve úr, ez varázsital… Ám ő csak a fejét rázta, mostanában nem ízlik más, csak a friss zöldség, kedves Anna tündér. De az addigra már messze járt, és még az is lehet, hogy Bori volt a tündér neve, hiszen ezek a tündérek bont egyformák. Vagyis pontegyformák. Bum! Gurult le az ágyról az öreg medve. Buritót vacsorára, ilyen butaságot! Rettentő rémálmok, aztán persze a medve csak úgy legörög a matracról, inkább a varázslatban vitézkedne! És hopp ekkor beugrott! Felkapta a ruháját, és rohant, akár egér a sajt után. Rókaravasz ötlete támadt, végigfutott az alvó utcán, beszáguldott egy üresen álló boltba, és reggelig elő sem került.
Reggel aztán megállt a forgalom, végig, utca hosszan. A munkába siető kutyák, az autós nyuszik, a mesékbe illő anyókák, a nehéz csomagjaikat cipelő cicák mind földbe gyökerezett lábbal álltak a tegnap még üres bolt kirakata előtt. Odabent egy hatalmas, sosemvolt fát nézett a sok-sok állat, ami éjszaka nőtt az üzlet közepén, és aminek tövében varázslatos mosollyal az arcán aludt öreg barátjuk, egy nagy csomó varázslatos könyv között…
A megfejtéseket, azaz a könyvek címeit küldjétek az info@pagony.hu címre!
