The best of 2013
Ez az év igazán jól kezdődik! - gondoltuk tavaly ilyenkor, amikor egy Nyitott Műhelyes Tandori-kötetbemutatóval és Agócs Írisz medvés kiállításával kezdtük a januárt. És - a sok-sok pozitív visszajelzés mutatta, hogy jól is folytatódott. - Győri Hanna szerkesztőnk összefoglalója a tavalyi könyveinkről.
Először is rengeteg új és jó könyvet adtunk a legkisebbek kezébe, komolyan, januárban még nem is sejtettük, hogy ilyen jó évünk lesz! Nagyon szeretem Levente Tani abszurd, humoros, melegszívű és hősies péksüteményeit a Kifli, a vikingben (ford. Keresztesi József), és a Kifli mellé december elején
beugrott Egy kupac kufli is, akik cseppet sem kiflik, legfeljebb az alakjuk egy icipicikét, viszont nem kevésbé meglepő dolgokat művelnek - például mindig van náluk zsebásó és imádják a vadmarcipánt. 
Ráadásul heten vannak, mint… És szerencsére jön a folytatás is, újabb kufli-kalandokkal. Hogy a Pagony szereti az ovis humort, annak ékes bizonyítéka a Mese a vakondról, aki tudni akarta című német örökbecsű klasszikus megjelentetése, amely médiavihart kavarva érkezett meg hozzánk, hiszen olyan szavak szerepelnek benne, hogy kaki. Brrr! és Haha!
Folytattuk a kicsik kedvencét, két nagyon jó Bogyó és Babócával - az az érzésem, hogy az írónőnek hiába nagyok már a gyerekei, mégis ihletforrásul szolgálnak a mesékhez - nagyon ismerősen vesznek ugyanis össze a kis bogárkák a társasozáson, illetve próbálja Bogyó altatni az éjszaka aktív Kukacot, mint ahogy ez a mi családunkban is lezajlik. Nemcsak a szülők, de a gyerekek is magukra ismernek a kis bogárkák kalandjaiban - a tökéletes mini-univezum Bartos Erika titka és ereje.
Ahogy nőnek a gyerekek, egyre hosszabb meséket is szeretnek hallgatni, olyan könyveket, amelyben kevesebb már a kép, és az oldalakat a szöveg uralja.
Hiába a rengeteg gyerekkönyv, még mindig nehéz olyan mesét találni, ami a gyerekek mindennapjairól szól, mégsem regény és nem is képeskönyv, hanem sok, rövid, változatos történet - kezdő mesegyűjtemény, ahogy régen volt: Első meséskönyvem. Nem véletlenül örült annyira a közönségünk Vadadi AdriennLeszel a barátom? kötetének, ami pontosan ilyen, és ráadásul az óvodában játszódik - örömmel, bánattal, veszekedéssel, barátsággal és sok-sok gyerekkel teli történetek a 4-5-6 éveseknek.
Ha augusztusban a Leszel a barátom és a Bogyó és Babóca alszik volt a Pagony toplistáján, hát júniusban, a nyár elején az Amíg utazunk. Mulatságos volt látni, ahogy rávetik magukat a budapesti gyerekek a könyvre, és boldogan ismerik fel a közlekedési eszközöket, amelyeken nap mint nap utaznak. Gévai Csilla humoros-okos meséje a kisiskolásoknak szól, de Baranyai b. András színes, minden információt pontosan megjeleníti közlekedési-eszköz- és városképei már az ovisokat is elbűvölték - nagyon örültünk, hogy ennyien vettek meg egy, sem szövegében, sem képi világában nem mainstream könyvet, ami a minden bajával együtt nagyon szeretett Budapestünk legeslegjobb arcát mutatja meg.
Elérkeztünk a meseregényekhez: ebből tavaly annyi, de annyi jó jelent meg (nemcsak nálunk), hogy ez az 5-10 éves korosztály igazán el van velük kényeztetve! A mi külföldi kedvencünk marad Titi, a derék holland kisfiú, aki mindenkin segíteni próbál kis piros daruskocsijával. Most először a Gerlicepark állatain egy fura hippi és Penna bácsi segítségével, majd Mardoskán, a harapós kisfiún az Időjós nevű mogorva tudós birodalmában botladozva. De nagyon szeretjük a mi kócos, kedves Anna Laura Cantone rajzolta cicánkat és pingvinünket, ezeket a gyerekesen kíváncsi kisállatokat.
Az év legjobban várt könyve pedig egészen biztosan az új Rumini volt! A Rumini a Fényvizeken nekem a kedvenc Ruminim lett rögtön. A levelezős forma rengeteg stílusjátékra ad lehetőséget, a szálak is sokkal kanyargósabban tudnak így gubancolódni. Nagyon örültem Rozinak is, végre egy vagány lány, akivel azonosulhatnak a kislány-olvasók is! A rajzok pedig szintén kihasználják a sokféle szövegműfaj és az apró darabokból álló forma minden lehetőségét - térképtől plakáton át részletes városrajzig van itt minden!
A mesekönyveink közül kettőt a végére hagytam: a Csomótündért és a Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikémet). Egyrészt azért mert két - legalábbis a gyerekirodalomban - friss és különleges alkotóról van szó. És mindkét könyv egyszerre gyerek- és felnőttirodalom, többrétegű, elgondolkodtató szövegek - ahol a a humor, a mélység, és a kellő mennyiségű meghatás nagyon jól ki van porciózva. A Csomótündért - persze a gyerekolvasók után - a friss szerelmespároknak, a Kicsibácsit pedig a jól összecsiszolódott harmincon túli bácsiknak és néniknek ajánlom. Ráadásul: mindkét kötet gyönyörű.
A mesék után pedig két új dologba vágott bele a Pagony tavaly, ami miatt nemcsak jó, de kalandos évünk (évvégénk) is volt: az egyik a Pagony Kreatív könyvek, aminek részeként sok-sok színező-foglalkoztató jelent meg a könyveinkhez, valamint egy nagyon speciális Gyurmatitkok című könyv, aminek segítségével egészen másképp fogunk gondolkodni a gyurmáról, mint előtte! A kreatív könyvek mellett megjelent Vrábel KrisztaVégtelen Spagetti szakácskönyve sok-sok közkedvelt pagonyos mesehőssel és nagyon finom ennivalókkal - jó nézegetni őket, és párat akár meg is süthetünk:)
Az év végén végre elindult a Pagony ifjúsági tagozata, a Tilos az Á - ebben megfelelő helyre kerülnek a nagyoknak szóló könyveink, az Időfutár, amit egyre többen olvastok és szerettek, a Lídia, 16, egy igazán mélyen szántó kamaszregény, és a Millennium Expressz szövevényes történelmi kalandregénye.
