Sokan érezzük úgy, hogy szülőként egyedül vagyunk gyermekünkkel kapcsolatos problémáinkkal, konfliktusainkkal: Miért csak a mi gyerekünk nem képes a saját ágyában aludni?
Miért nem szobatiszta már, mikor a szomszéd gyerek már rég bilizik? Miért csak a miénk hisztizik a pénztárnál, ha nem veszünk neki műanyag apróságot? Miért csak a miénk nem képes kivárni a sorát játék közben? Csak én érzem, hogy valamit nagyon elrontottam? És persze még folytathatnánk a sort: bizonyos pillanatokban nagyon elveszettnek, tehetetlennek és magányosnak érezzük magunkat problémáinkkal. Mindezt tetézheti az egyre gyakoribb bizonytalanságérzés: milyen jövő vár ránk és gyermekeinkre, mire érdemes tanítani őket a felgyorsuló társadalmi változások közepette?
Mindnyájan szeretnénk belehelyezkedni gyermekünk világába, aki maga is folyton változik, és szeretnénk őt megtanítani alkalmazkodni. Szeretnénk, ha kiegyensúlyozott lenne, kitudna bontakozni, és önértékelése stabillá válna felnőttkorára. Érzékeltetni szeretnénk vele, hogy amit elvárunk tőle, az nem túl sok, de nem is túl kevés. Szeretnénk, ha kölcsönös, erős, együttműködő barátságokat, kapcsolatokat tudna kialakítani. Szeretnénk őt megtanítani, hogy ne mások lenyomásával merítsen erőt, hanem önbizalomból és hozzáértésből.
Közkeletű tévhit, hogy az igazán jó szülő mindig harmóniában van gyermekével, állandóan nyugodt, mindig tudja, mit kell tennie. A valóság ezzel szemben az, hogy az együtt töltött idő jelentős részében nem vagyunk összehangolódva. A konfliktusokat, feszültségeket hajlamosak vagyunk hibaként felfogni, pedig elkerülhetetlen részei mindennapi összecsiszolódásunknak – a gyermek számára rendkívül fontos tapasztalat a feszültségek kezelése és a konfliktusmegoldás módja. Ugyanilyen fontos tapasztalat egymás tisztelete, az együttműködésre és kölcsönségre való törekvés, a kreativitás és hozzáértés megerősítése, valamint hogy tehetetlenség helyett kölcsönösen hatni tudunk egymásra − építő módon. Mindezt a születés első pillanatától képesek vagyunk gyakorolni.
Ez persze nem könnyű feladat, és nagyon erős érzelmi készségekre van hozzá szükségünk.
A Novick házaspár, akik maguk is három gyermeket neveltek fel, több mint ötvenéves szakmai tapasztalattal a hátuk mögött rendkívül szellemes koncepciót tárnak elénk a könyvben, melynek fő hasonlata már a Bevezetőben olvasható:
Ha nem eddzük az izmainkat, gyengék maradnak. Ha az izmok gyengék, lassan kikopik az életünkből a fizikai aktivitás, amely pedig a kiegyensúlyozott, boldog élet és a fizikai-mentális egészség egyik legfontosabb feltétele.
Érzelmi készségeink is olyanok, mint az izmok: megfelelő edzésmódszerekkel fejleszteni és erősíteni kell őket − ez a boldog és kiegyensúlyozott kapcsolatok titka.
Ez az könyv számos esetleírással, példával és magyarázattal segíti a gyakorlást. Segít bennünket, amikor egy-egy helyzetben elakadunk, de azoknak a készségeknek a megalapozásában is, amelyek a szakemberek szerint segítik gyermekünket az egyre gyorsuló társadalmi változásokhoz való rugalmas adaptációban is.
A könyvben magára ismerhet az egyedülálló szülő és az is, akinek társa van a gyereknevelésben; a vér szerinti, az örökbefogadó és a nevelőszülő; az is, aki otthon maradhat a gyermekével, és az is, aki bármilyen okból visszamegy dolgozni. Ugyanígy fontos támpontokat kapnak a gyermek környezetében élő vagy a gyermek gondozásában-nevelésében részt vevő fontos személyek is: a nagyszülők, a családtagok, a bébiszitter, gondozók vagy óvodapedagógusok, szakemberek és tanácsadók is abban, hogy miként tudják támogatni a szülőket és építeni kapcsolatukat a cseperedő gyermekkel.
17 törzsvásárlói pont
