Tele titokkal, drámai feszültséggel
2018 tavaszán második alkalommal mutatják be kortárs gyerekirodalmi szerzők jeleneteit a Magyar Nemzeti Galériában. A Mini Textúrára négy vasárnapon át várják a gyerekeket és szüleiket. A kiindulópont minden jelenet esetén egy-egy, a galériában található festmény volt, amelyből a szerzők inspirációt merítettek. Bemutató: március 25-én vasárnap.
Hogyan, mi alapján választottad a festményt? Mi fogott meg benne, mi indította el a gondolkodást?
A tavalyi Mini Textúrában dramaturgként vettem részt, és már akkor megfogalmazódott bennem, hogy ha egyszer íróként is benne lehetnék, akkor mindenképp szeretnék reflektálni arra, hogy egy múzeumban vagyunk. Tehát nem olyan szöveget akartam írni, amely bárhol, bármikor előadható, hanem kifejezett célom volt eljátszani a gondolattal, hogy ez egy múzeumban játszódó színház. Ráadásul olyan színház, amely négyszer vagy ötször megy le egymás után. Ferenczy Károly képén a középen álló, előre néző kislány fogott meg először, ő indította be a fantáziámat. Vajon mit néz ilyen koncentrált figyelemmel, mit lát? Ez a nézés tele van titokkal, drámai feszültséggel - az szintén szempont volt, hogy a kép drámai feldolgozásra, továbbgondolásra is alkalmas legyen. Ahogy egyre többet gondolkodtam a képről, körvonalazódni kezdett bennem egy múzeumi képrablós történet két botcsinálta betörővel, akik épp ezt a Ferenczy-képet próbálják ellopni, de a kép szereplői (a rendőrök, de leginkább a kislány nézése) visszariasztja őket. A fő gondolat megvolt, de még szükségem volt egy "képen kívüli" hősre. Ő lett a legendás vásári bábjáték-hős, Vitéz László, aki már a kép születése idején is létezett és szórakoztatta a közönséget, ma pedig már maga is színháztörténet. Vitéz László ma kiállítások állandó szereplője, a bábos hagyomány legemblematikusabb alakja, miközben nagyon is élő, továbbélő figura, akinek a kalandjait ma is játsszák a bábosok. Az ő alakjában nekem összeér a bábművészet és a múzeum, az élő, szórakoztató hagyomány. És az is tény, hogy ha valaki, akkor ő bármilyen rablót el tud üldözni a palacsintasütőjével.
Egy kicsit áruljuk el az olvasóknak, hogy miről szól a te darabod.
Egy kiállításon vagyunk, ahol Ferenczy képe mellett különböző régi plakátokat és a századfordulós szórakoztatás egyéb emlékeit lehet megtekinteni. Egy fiatal bábjátékos is megnézi a kiállítást, és már éppen távozna, amikor Vitéz László megszólítja. A fiatalember (a figura unszolására) zárás után is a kiállítótérben marad, és ekkor kezdődik a kaland: két rabló érkezik, hogy elvigyék a Ferenczy-festményt. Ahhoz, hogy hőseink megállítsák őket - a vásári bábjáték hagyományai szerint - a nézők közreműködésére is szükség lesz.
Amikor múzeumban jársz, más alkalommal is indítanak el történetet benned a képek, szobrok?
A szüleimmel van egy remek játékunk: ha múzeumban járunk és egy szobornak vagy egy kép egyik alakjának érdekes az arckifejezése, akkor rendkívül halkan elkezdem mondani a figura belső monológját, ők meg ilyenkor általában szakadnak a röhögéstől, amit megpróbálnak visszafojtani, mert mégis csak múzeumban vagyunk. Ehhez a játékhoz a gótikus szent-ábrázolások a legjobbak, mert nyilván mindig profán dolgok jutnak róluk eszembe. :)
Általában először készül el a szöveg, és a szöveghez igazodik aztán az illusztráció. Ez alkalommal pont fordítva történt. Milyen volt így dolgozni?
Bábos dramaturgként nekem természetes, hogy kép és szöveg erősen összetartozik, és gyakran párhuzamosan készül. Sőt, egyszer már mesét is írtam úgy, a Hét Határon Nemzetközi Meseprojekt keretében, hogy a kép volt előbb. Az is izgalmas élmény volt és most ez is.
Hogyan dolgoztatok együtt a rendezővel az előadás megformálásán?
Ács Norbi óriási szakértője a vásári bábjátéknak, a doktoriját is ebből a témából írta, így nagyon örültem, hogy hozzá került az én szövegem. Mivel a vásári bábjátékban hagyományosan sok a helyzetkomikum és az improvizatív elem, még változhat a szöveg a próbák során is, de nagyon jó tudni, hogy abszolút jó kezekben van.
