Te hogy rendezed a könyveid: ABC vagy színskála?
Papp Balázs (15) vagyok. Az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimnázium magyar szakos tanulója vagyok, itt tanulok hetedik óta. Előtte a Bornemissza Péter Sportiskola diákja voltam. Szabadidőmben szívesen olvasok, focizok, deszkázok, játszok a testvéreimmel (1 öcs, 1 húg, 1 báty), valamint íro(gat)ok, novellákat, slameket, elmélkedéseket, illetve nemrég elkezdtem egy regényt is. Ezek csak az íróasztal fiókjának készülnek, nem igazán szoktam „kiadni” őket. Szeretnék majd publicisztikával foglalkozni, főleg filmkészítéssel, ezért viszonylag gyakran nézek filmeket, járok moziba. Kedvenc filmjeim: Időhurok, Memento, Ponyvaregény, Sötét Lovag. – Papp Balázs kamaszkritikus bemutatkozása
Az irodalom, mint művészeti ág számomra az egyik legkedvesebb, mivel itt főleg a saját képzeletemre, fantáziámra támaszkodhatok, nagyobb szerepe van az egyéni látásomnak, mint például egy zene esetében. Bármikor szívesen forgatok egy jól megírt, realisztikus regényt, plusz pont, ha egy tudatosan kreált univerzumban játszódik a történet (mint például George R.R. Martin Tűz és Jég Dala könyvsorozata). Kedvenc íróm már kiskorom óta Jules Verne, az ő könyveiben leírt sci-fi elemek nagyon tényszerűen, hihetően vannak elénk tárva. Tőle a favorit a Rejtelmes Sziget. Kedvenc könyvsorozatom a már fent említett Tűz és Jég Dala, illetve Dumas D’Artagnan-könyvei. A kedvenc fikcionális karakterem a Sir Arthur Conan Doyle írások Sherlock Holmes-a, valamint Rejtő Piszkos Fred-je. Most a Kétévi vakációt olvasom Vernétől (kötelező olvasmány), és Orwell 1984-ét. A könyvespolcomon színskála alapján sorba rendeztem a Delfin-könyvek gyűjteményemet, alatta a mindenkori kedvenceim szerepelnek magasság szerint, ezek alatt pedig különféle útikönyvek, szótárak, lexikonok hevernek, az „ahogy esik úgy puffan” elv alapján elrendezve. A mindennapjaim elengedhetetlen tárgya a tabletem, amin dolgozok, tanulok, szórakozok, kapcsolatot tartok, és ha nem tudtam szerezni nyomtatott változatot, akkor olvasok is.
Az idézet ami nemrégiben megfogott, elgondolkoztatott az Pajor Tamás ’Már csak rövid idő’ című versének nyitósora: „Nem az élet múlt el, csak az, mi elmúlhatott”.
Az írás számomra a történetalkotást, történetmesélést jelenti, élethű karaktereken, és valósághű párbeszédeken keresztül. Ebben kiváló Quentin Tarantino bármelyik műve. Az írással meg tudom osztani az általam kitalált történeteket mások számára is élvezhető módon. A mozgóképet azért tartom a legjobb platformnak érzések közvetítésére, mert elképesztően sokrétegű. A képi világ, a kameramozgások, a színek, a tárgyak egymáshoz való viszonya, a mozgások iránya, a zene, a háttérzajok, a szereplők hangjának játéka, a színészek játéka, a vágások időzítése, a mozgások koreográfiája, a párbeszédek, a karakterek megjelenése, ezek mind-mind olyan eszközök egy filmkészítő kezében, amivel az üzenetét, mondanivalóját, gondolatait, vagy szimplán csak egy történetet képes továbbadni, elmondani.
Magamról még annyit, hogy sok kortársamhoz adódóan nekem is rengeteg hangulatváltozásom van, percek alatt megyek melankolikusból, hülyülésbe, és onnan intellektuálisba. Hajlamos vagyok elbagatellizálni dolgokat, ha nincs kedvem, vagy nem merem komolyan venni az adott kérdést.
