Te emlékszel, mit felejtettél el?
A Visszhangország egyszerre dolgoztatja meg a gyermeki fantáziát mesebeli elemeivel, ugyanakkor felhívja a figyelmet a való világ számos fontos problémájára is. Tudj meg mindent Wéber Anikó, Az osztály vesztese szerzőjének legújabb könyvéről!
Wéber Anikó Az osztály vesztese című, méltán nagysikerű regénye óta az abszolút kedvenceim közé tartozik. Számos visszajelzés érkezett a vásárlóinktól is arról, mennyire megszerették az olvasást a gyerekeik, mióta találkoztak a könyveivel. Azóta mindig gyermeki izgalommal várom az újabb Wéber Anikó kötetet, és most végre érkezett egy! A Visszhangország tökéletes választás közös olvasásra a még bizonytalanul olvasó gyerekekkel, valamint a haladó olvasóknak is izgalmas élményeket tartogat.
Szerezd be itt!
Biró Eszter rajzai
Cinke egy nagyon kedves kisfiú, aki imádja a madarakat, mi több, van egy saját vadon élő páldánya is, egy barátcinege, akit Pocaknak nevezett el. Pocakkal szeretett a legjobban időt tölteni, hiszen megette a kezéből a gilisztát, imádta a Cinke által készített madáretetőt, sőt, néha még a vállára is rászállt. Cinke nagyon szerette volna, ha meg tudja osztani ezeket a csodálatos élményeket a szüleivel. Egy nap megkérte az anyukáját, hogy vegyen madáreleséget az etetőbe, mert hamarosan itt a tél, és a madarak éhesek lesznek. Az iskolában el is újságolta mindenkinek, hogy holnaptól tele lesz a kertje mindenféle szépséges madárral. Sajnos anya és apa nagyon elfoglalt volt, így nem jutott idejük a bevásárlásra. Anya szerint Cinke elég nagy már, hogy egyedül vásároljon, így Cinke - zsebében anyukája által írt listájával - elindult a boltba. Hazafelé az a furcsa érzése támad, hogy valamit elfelejtett. Valamit elvesztett, de nem tudja pontosan mi is lehet az, de érzi, hogy muszáj felkutatnia, mert nagyon fontos dolog. Hátára kapva a hátizsákját elindul, hogy megkeresse a misztikus, rejtélyek övezte Visszhangországot, az elveszett dolgok földjét.
Cinke a rohanó világunknak áldozatul esett gyerekkarakter. Ugyan mindene megvan, hiszen teljes a családja, saját szobája van, rengeteg játékkal, drága távcsővel, amin a csillagokat figyelheti, vannak barátai, az iskolatársai szeretik, valami mégis hiányzik az életéből: a szülők figyelme. Anyukája és apukája is dolgozik, és munkájuk miatt nagyon elfoglaltak, így Cinke hamar megtanult önálló lenni. Reggel felkel, felöltözik, bepakolja a tanszereit, és készen is áll az indulásra, hogy a szüleinek csak az autóba kelljen beülni a reggeli rohanásban, és inulhassanak is. Habár Cinke még kisgyerek, pontosan érzi, hogy a szüleinek nincs idejük vele foglalkozni. Magányosnak érzi magát, és szeretné magára felhívni a figyelmet. Nem tudja, miért érzi magát rosszul, de megpróbál megoldást találni a problémáira. Ezért is indul útnak, hogy megtalálja azt az “elveszett” dolgot, ami a szülei figyelmének metaforája.
Itt találsz egy interjút is Wéber Anikóval emlékekről, gyerekkorról, és a kiskamaszkori magányosságról.
Habár az elhanyagolt gyerekek számos komplexust és tünetet produkálhatnak az önbizalomyhiánytól a megfelelési kényszerig, Wéber Anikó a veszteségérzésre helyezi a hangsúlyt a Visszhangországban. A veszteségérzés egy nagyon komplex és fájdalmas érzés, ami nem csupán a halállal függhet össze. Az életünk számos fázisában felbukkanhat, és rengeteg kiváltó oka lehet. Bármi olyan dolog megszűnése, elvesztése kiválthatja, ami számunkra érzelmileg fontos volt. Ezt éli át Cinke, mikor azt gondolja, hogy a szülei már nem figyelnek rá. De mivel is jár az elhanyagolt gyerek számára, ha a veszteségérzéssel szembesül?
Nem véletlen, hogy a meseregény háromnegyede egy útkeresés folyamatát tárja elénk: hiszen a veszteség érzése is egy folyamatos, nyughatatlan kereséssel párosul. Az érintett személy nem tudja, hogy pontosan mi után kutat, de mégis megállíthatatlan benne. Ez az aktus a felfordult világ helyreállítására irányul, arra, hogy a gyerek szeretetet, figyelmet, megbecsülést találjon. Maga a keresés folyamata is nagyon hosszú időt vehet igénybe, éppen ahogy Cinke esetében: nem tudja pontosan, mit is veszített el, mi után kutat olyan elszántan és fáradhatatlanul, míg meg nem találja az anyukája által írt bevásárlólistát. A listán pedig egy elhalványodott üzenetet talál. Egészen addig nem tudja elolvasni az írást, míg nem szembesül azzal, hogy mennyire hiányzik a szüleinek, és mennyire szeretik őt.
Érdekel a könyv? Itt megtalálod!
Cinke utazását értelmezhetjük úgy is, hogy Cinke bizony világgá ment, ami sajnos más gyerekeknél is előfordul. Minden otthonról való szökés, legyen szó bármilyen életkorú gyerekről, a segítségkérés jele. Hallottam már ismerőseim körében olyan történeteket, hogy “Elszöktem otthonról 4 évesen, mert nem csokis müzlit kaptam ebédre”, ugyanakkor az ilyen kísérletek mögött mindig komolyabb okok húzódnak. Az egyik az elhanyagoltság érzése. Természetesen mindenkivel megesik, hogy nehéz időszakon megy keresztül, mikor kevesebb ideje jut a gyerekre. Fontos azonban, hogy ezt megfelelően kommunikáljuk a gyerek felé, ellenkező esetben úgy érezheti, hogy megszűnik a biztonságos környezete, nem szeretik már, nemkívánatos a személye.
Cinke a mágikus kalandok után a történet végén megtalálja, amit elvesztett, és visszatér a szüleihez. A valóságban viszont nem mindig ilyen egyszerű a befejezés. Fontos, hogy beszélgessünk a gyerekekkel, töltsünk velük minőségi időt, és bármilyen nehézségeink is akadnak, meséljünk nekik róluk, hogy megértsék, nem velük van a probléma.
A Visszhangország egy elképesztően fontos mese izgalmas rejtélyekkel, felderítenivaló titkokkal, ismeretlen világokkal gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, mely nem csupán az olvasáshoz hozhatja meg a kedvet, de közös gondolkodásra és együttlétre is invitálja olvasóit.
7 éves kortól ajánlott.
