Tandori Dezső: (Szpéró beszélt velünk ma éjjel)

Olvassátok el ezt a verset a hamarosan megjelenő Tandori-kötetünkből, amiben rengeteg igazán nagy, jó vers van. Ha van kire gondolnotok, aki régen meghalt, de mégis megvédelmez, akkor jól fog esni elolvasni ebben a novemberi mélázós időben.

(Szpéró beszélt velünk ma éjjel)

 

Az éjjel hazafele jöttem

– és el se kellett volna menni! –,

és sejtettem úgy közben-közben,

hogy Főmedvém nem tud pihenni,

 

nem tud nyugodni. Hol vagyok?

(Én, mármint.) Nem rendes dolog.

(Tőlem). Nem is. S Dömi meséli:

„Ebben a rettenetes éji

 

izgalomban – „Hol vagy, Barátom?!” –

egyszerre Hetedhét Határon

jártam, és kezemen a Szpéró.”

(Rég holt madarunk.) „Na, és képzeld,

 

beszélni kezdett, eleinte

alig értettem, mivel szinte

madárnyelv volt, de aztán már a

mi beszédünk szerint csinálta,

 

s büszkén mondta mindenkinek:

„Beszél! Hozzám, hozzánk beszél!”,

ilyen se volt, nem papagájként,

de mint Védelmező Ajándék!!”

 

(És ebben a madárbeszédben

megvédelmezve hazaértem.)