Tandori Dezső: (Szpéró beszélt velünk ma éjjel)
Olvassátok el ezt a verset a hamarosan megjelenő Tandori-kötetünkből, amiben rengeteg igazán nagy, jó vers van. Ha van kire gondolnotok, aki régen meghalt, de mégis megvédelmez, akkor jól fog esni elolvasni ebben a novemberi mélázós időben.
(Szpéró beszélt velünk ma éjjel)
Az éjjel hazafele jöttem
– és el se kellett volna menni! –,
és sejtettem úgy közben-közben,
hogy Főmedvém nem tud pihenni,
nem tud nyugodni. Hol vagyok?
(Én, mármint.) Nem rendes dolog.
(Tőlem). Nem is. S Dömi meséli:
„Ebben a rettenetes éji
izgalomban – „Hol vagy, Barátom?!” –
egyszerre Hetedhét Határon
jártam, és kezemen a Szpéró.”
(Rég holt madarunk.) „Na, és képzeld,
beszélni kezdett, eleinte
alig értettem, mivel szinte
madárnyelv volt, de aztán már a
mi beszédünk szerint csinálta,
s büszkén mondta mindenkinek:
„Beszél! Hozzám, hozzánk beszél!”,
ilyen se volt, nem papagájként,
de mint Védelmező Ajándék!!”
(És ebben a madárbeszédben
megvédelmezve hazaértem.)