Tandori Dezső - Még medvék
Tandori Dezső Medvék minden mennyiségben című kötete nemrég jelent meg a Pagonynál Agócs Írisz illusztrációival. A régi-régi medvés verseket új sorrendbe rendeztük és igazi lelkes Íriszes medvék kerültek melléjük.
De Tandorinak nagyon sok olyan medvés-madaras gyerekverse van, amelyek csak folyóiratban láttak napvilágot. Sőt, esetleg még ott sem... Ezekből fog a következő Tandori kötet összeállni. Mi már nagyon várjuk, mert olyan jó ezeket a verseket olvasni, beköltözni ebbe a különös, egyszerű, de mégis filozofikus mélységeket feltáró világba. Három darabot közlünk belőlük, ősszel pedig jön az egész kötet.
Medvéink az idén is
felkészültek a télre.
Van mindene, és mégis:
a medve néha – félne...!
És azért néha fél is.
Medvéink néha félnek a téltől,
azért készültek így föl.
A készülődés nagy dolog,
nem is megy tétlenkedve.
Tevékeny hát, sürög-forog,
ha készül a télre, a medve.
Gazdát s idegent megmorog.
A fáradság megérte,
medvéink készek a télre.
S ha megkérdezzük a medvéket,
hogy sikerült ez ilyen jól,
azt felelik: „Ugye, az a lényeg,
hogy a medve mindig GONDOL...”
Ebből az okos: érthet.
Mire gondol? Be nem fejezte,
mert elaludt télre a medve.
(Sakk, matt)
Én és Főmedvém, Főmedvém
és én, és én: Főmedvém -
ha én lehetnék Főmedvém,
azt de nagyon szeretném.
„Főmedvém, én egyszer eltünök,
s akkor mi lesz?” - Az lesz a sakk-kor,
mondja Főmedvém, ott ülök
egész nap a sakktábla előtt akkor.
Odabűvöllek a kockákra,
te leszel a feketék királa,
s akkor én átlényegülök
- hogy Főmedvém miket tud! -,
és a fehér király leszek,
a végén csak kettesbe veled,
na meg a királynék, a nejed,
meg velem a Brómi, állunk csak,
s kezdünk egy életet, egy újat,
így lesz. - „Főmedvém...!” Én és ő,
ez újra többé nem kezdhető,
de mivel ezt csak én tudom,
ezért vagyok én – én, és nem ő.
És csak puszilom, puszilom, puszilom.
Verebek a lakásban
Egy két és fél éves veréb,
azt hinnéd, óvakodva lép,
vagy hát ha nem lép: ugrál;
nézi, hová lépsz, megvár.
Én mondom, hogy – ellenkezőleg!
Mert egy veréb se kérdi tőled,
mikor van éppen láb alatt;
rád bízza ezt: vigyázz – magad!
Ezért jól meglehettek együtt;
árnyát lesheted, ha a nap süt,
ha nem süt, még árnyát se látod,
találgathatsz, hol a barátod:
a két és fél éves veréb
(azt hinnéd, óvakodva lép?) -
mert az igazi jó barát
tőled mért féltené magát?
Ott áll, ahová épp lépni akarsz,
ez a legjobb hát: nyomban lehasalsz,
ahogy „a szobátokba” érsz,
akkor nem lehet semmi vész.
Hasalsz a szőnyegen, no látod,
megértik egymást a jóbarátok!
Hátadra szökken, fejedre lép -
te is csináld csak: a magadét...!
