"Sakkozom a halállal, de én vagyok a sötéttel"
Kemény Zsófi egyetemi hallgató, költő, zenész, és persze legfőképp többszörös slam bajnok. Olvassátok el 18. születésnapjára írt verset, amit nekünk, és az Időfutárnak írt.
Elgondolkodtató, akár A körző titka...
Időfutár
Sakkozom a halállal, de én vagyok a sötéttel, úgyhogy a halál kezd.
Így visszafele öregszem, de rohamosan. Ha hátulról nézed.
Az idő olyan, mint az égő varangyosbéka; megfoghatatlan,
de közben meg olyan is, mint a humánkineziológia; vagyis egy fogalom, amit most épp random az agyamból kikaptam.
De az idő nem olyan, mint Einstein frizurája,
mert az idővel foglalkozik Einstein, ráadásul elég sokat bizerálja,
így derül ki, hogy az idő, mint a Széll Kálmán név,
a térrel együtt görbül, de senki se érti, hogy mért.
Idő az, amim nincs például arra, hogy elkészüljek reggel,
és eldöntsem, hogy mi az istent vegyek ma föl?
Istent, azt ne, mert, ha kiderül, hogy az sincs,
akkor jól nézünk ki; már ha jól nézünk ki meztelenül.
De közben meg az idő az kincs,
és olyan, mint a világbéke;
hogy úgy jó lenne, ha lenne, és ha nincs, akkor mingyár kéne,
de igazából az is jó, ha csak sopánkodunk, amiért nincs.
Huszár az B6-ra!
Lépek, és a halál meg ha nyerni hagyna, de mér hagyna?
akkor lenne ötletem, mit csináljak a végtelen időmmel.
Ami arra sincs sose, hogy felgöngyölítsd a rejtélyt,
ha valami történt, ami az átlagostól eltért.
Én pl ma vagyok 19 éves, és érzem, ahogy múlik az idő.
És most is. És most. És most.
Ez is egy rejtély.
Ha lenne rá időm, akkor fölhívnék egy időfutárszolgálatot,
hogy küldjenek ki egy motoros időfutárt, vagy akkor már inkább hatot,
hogy hozzon nekem időt, annyit, amennyi belefér az idejébe.
És ingyen, mert az idő pénz, de nekem nincs időm cserébe.
Logikátlan, hogy a kiskorú után nagykorú leszel, és csak aztán középkorú.
Hogy a linearitásod egy idő után tök szétborul.
De a lényeg, hogy kell még idő.
Kell még idő, hogy megértsem, hogy miért kell még idő.
Kell még idő, hogy megéljem, amit nem éltem meg, amikor volt az idő.
Kell meg idő, hogy az időtlen dolgok is időssé váljanak.
Kell még idő a halálnak, mert lassabban lép, mint én.
Futó az E5-re! -
mondja lassan, eltöpreng, majd az időfutót odarakja, én meg csak sápitok,
mert a titok nyitja nyílt titok, de a már kinyílt titokhoz nem kell a titok nyitja,
hiába nyílt titok.
A titok pedig, hogy sakkban van a királyom.
Pedig azt hittem, hogy a halál lépéseit a kisujjamból kirázom.
Fogok egy körzőt és körözök a táblán, meg fölötte,
de vannak fölösleges körök örökre.
És vannak fölösleges korok haragra.
Korok, amikbe nem érdemes visszautazni.
És amikhez nincsen térkép.
Az idő mérték: mértéktelenül mérik ki a
tán túlméretezettsok időt, de a vége az úgyis a
Sakk-matt.
De vajon melyikünk nyert?
