Ponyvaregény 2.0
A Kalasnyikov és Rózsafüzér a Fekete András-Grancsa Gergely szerzőpáros első regénye, de remélhetőleg nem az utolsó. Egy bevállalós sztori útkeresésről, sok-sok kulturális utalással és rendkívül szabados nyelvhasználattal. Vigyázat, mélyvíz! Csak úszóknak!
A történet fókuszában két középiskolás pár van. Kala Gábor és Nyikov Vera tizenhét évesek, ESZMÉLETLENÜL szerelmesek egymásba és (legalább) két végén égetik a gyertyát: a cigi, a fű és a sör mindennapjaik szerves részét képezi. Van egy kétszemélyes punkbandájuk is, emellett hobbiból halálra szívatják a fogyasztói társadalom elkárhozott lelkeit, majd az erről készült prank-videókat jutyúb-csatornájukon keresztül terjesztik. Az egyiket ti is megnézhetitek itt. Fontos azonban megemlíteni, hogy dekadens életformájuk és szabadszájú vitáik mellett mélyen érző és az élet értelmén komolyan gondolkodó fiatalokról beszélünk, akik a maguk módján keresik a kapcsolatot egy felsőbb hatalommal, bárhogy is hívjuk azt.
A másik páros, Rózsa Bíborka és Füzér Richárd pedig már megtalálta ezt a felsőbb hatalmat. Bibi és Ricsi élete szöges ellentéte a Kala-Nyikov párosénak. Ők is filmre veszik akcióikat, de ezek a videók azt mutatják be, ahogy a két mélyen hívő fiatal igyekszik visszatéríteni Istenhez eltévelyedett báránykáit. Történetükben jelentős szerep jut Mihály atyának, a hivatásához illőhöz képest kicsit szabadabb felfogású plébánosnak, aki nem csak erkölcsi támasza a két tinédzsernek, de gyakorlatilag bármiről lehet vele beszélgetni.
Mihály atya mellett más érdekes mellékszereplők is feltűnnek a könyvben, akik közül kiemelném a mindannyiunk kamaszkori vágyálmát megtestesítő Klári nénit, Ricsiék dimbes-dombos töritanárát, aki úgy kísér(t)i végig a történetet, hogy valójában egyszer sem látjuk őt. Vagy talán mégis? Klári nénin kívül üde színfolt még Dimitrij, a korábbi ketrecharcos, aki jelenleg kutyakozmetikát vezet... és hát róla is lehetne még mesélni, ha spoilerezni akarnám a sztorit.
A két pár története a könyv elején még párhuzamosan fut – egy fejezet az egyikükről szól, egy a másikukról –, majd természetesen annak rendje és módja szerint összefonódik, bár nem úgy és nem akkor, mint ahogy és amikor én azt előre sejteni véltem. A végkifejlet pedig mindvégig abszolút megtippelhetetlen maradt. Van hát benne poén, fegyver, anyag, és jó pár magvas gondolat, így aztán a „ponyvaregény” felirat jogosan szerepel a borítón. És ahogy András már ki is szivárogtatta a titkot: a könyv alapján készült filmet Tarantino fogja rendezni.
A Kalasnyikov és Rózsafüzér tehát a önmagukat, Istent és az élet értelmét kereső fiataloknak nyújthat segítséget. Üdítő újdonság, hogy kilép a visszafogott tinikönyvek biztonságos közegéből és nem a könyvtárban nevelkedett geekeket célozza meg, hanem azoknak is érdemes elolvasni, akik egyébként ritkán, vagy egyáltalán nem fognának könyvet a kezükbe. Mindazonáltal szigorúan csak 16 éven felülieknek ajánlanám és azok közül is csak azoknak, akik ébredtek már úgy dél körül a saját ágyukban, hogy nem tudták megmondani, hogy kerültek oda.