Pihenj, értékeld az éved, OLVASS VERSEKET!
Olvasd el kedvenc ünnepi versválogatásunk! Jó pihenést , boldog új évet kívánunk nektek! Csendesedj, összpontosíts és élvezd a pillanatot!
Kedvenceinket ezúttal a Friss tinta című gyerekvers-antológiából válogattuk. Ismerd meg a kötetet itt! A verseket most Agócs Írisz medvés illusztrációi egészítik ki.
Kányádi Sándor
Ha a napnak
Ha a napnak lába volna,
bizonyára gyalogolna.
Ha pedig keze is lenne,
akkor ő is cipekedne,
s leülne, ha elfáradna,
ide mellénk, a kis padra.
Kérges kezét térdre ejtvén,
merengene a holdas estén.
Úgy várná be, szépen ülve,
hogy őt a föld megkerülje.
Havasi Attila
Éjjel-nappal
Nappal az égen caplat a Nap,
jó tempóban körbeszalad.
Éjjel a mélyben, a lenti sötétben
nagy csapat ördög húzza szekéren.
Éjjel az égen cammog a Hold,
reggel szusszan, jót gyalogolt.
Nappal a mélyben, a nappali fényben
ördögök őrzik mázas edényben.
Kovács András Ferenc
Kínai dallam
Ősszé válok.
Már nem bánom.
Szélvész rázhat:
Van két lányom.
Egyik nyárfa,
másik nyírfa:
vén törzsemben
meg volt írva!
Ősszé válok.
Már nem bánom.
lombom rezdül:
van két lányom!
Egyik nyírfa,
másik nyárfa:
tán nem lészek
többé árva…
Koronámat
égnek tárom:
Ősszé válok!
Van két lányom.
Gryllus Vilmos
Téli hangok
zúzmara olvad cseppen a víz
füttyent néha a csíz
roppan a völgyben pendül a jég
szór rá darát az ég
fák fagyos alján túr a rigó
szirtről csusszan a hó
sombokor ágán surran a szél
halkan zenél a tél
(szólnak a hangok tél idején
s hozzá dúdolok én)
Szabó T. Anna
Hóhullásban
Hóhullásban sok pihe hull
egy pihe sem lesz így egyedül
Egyedül nem jön nincsen kedve:
egyedül a hópihe csak dideregne.
Egymaga nem jön, százan jönnek,
kavarog a sok pihe, hullanak, esnek,
kavarog százezer, hull millió,
perdül és táncol és kanyarog a hó.
A földre leérve összefogóznak,
tolldunnának, lágy takarónak,
belepik az utcát, a tereket, a várost,
Szentendrét és Budafok-Hárost,
belepik a ligetet, belepik a szigetet,
összefogózva már nem didereg,
már nem fázik a sok pihe csillag,
tollpuha paplana csillog-villog.
Alszik alatta a rét meg az erdő,
könnyű a dunna, pihepuha felhő,
alszik a föld és a földben a búza,
hótakaróját magára húzza.
Csend van, csend van, semmi se moccan,
ág sem roppan, cipő se koppan,
nyugszik és alszik a tér, meg a táj,
csak a hó, csak a hó, csak a hó muzsikál.