"Pepe nem fél semmilyen vad ötletbe belemenni." - 10 éves a Cipelő cicák-sorozat
Idén ünnepli kiadásának tizedik évfordulóját Berg Judit Cipelő cicák-sorozata, melyet Agócs Írisz illusztrált. Ebből az alkalomból új formátumban, különleges kiadásban ismét megjelennek a sorozat kötetei.
Az elmúlt tíz év rengeteg változást hozott nem csak a Pagony, de Agócs Írisz életében is, aki a kezdetektől kíséri a kiadónk életét és rengeteg kötetünk látott napvilágot illusztrációival. A Cipelő cica-sorozat új kiadása egy kis visszatekintésre és az elmúlt évek összegzésére inspirált minket. Íriszt a kezdetekről, közös munkáinkról, és természetesen a Cipelő cicákról is kérdeztük. Olvass tovább!
Mi a legkedvesebb emléked abból az időszakból, amikor a könyvekhez készítetted az illusztrációkat?
Szívesen emlékszem vissza a közös ötletelésekre Judittal és a Pagony kiadó Esztereivel (Demény Eszter, Kovács Eszter) ahogy együtt kávézva, sütizve tanakodtunk, milyen is legyen a könyv. Ezek mindig nagyon jó hangulatú találkozók voltak.
Emlékszel még, hogy kezdtetek együtt dolgozni a Pagonnyal?
Az első könyv, amit a Pagony felkérésére illusztráltam, a Mosonyi Alizátiratában megjelent Jancsi és Juliska volt. Emlékszem még a helyre is, ahol akkor álltam, mikor Banyó Péter felhívott. Elmondta, hogy terveznek egy Grimm mese-sorozatot, aminek az első két része a Csipkerózsika és a Jancsi és Juliska lesz. Irtóra izgultam, hogy csak nehogy a Csipkerózsikát ajánlja Péter, mert akkor azonnal kudarcba fullad az illusztrálással való még meg sem kezdett ismerkedésem, mivel nem vagyok túl erős a lányos témákban. Ezután következett a Cipelő Cicák-sorozat első része.
Lapozz bele a könyvbe itt!
Ha most kérnének fel erre a munkára, változtatnál bármin? Amennyiben igen, min?
Biztos most máshogy csinálnám meg, mert azóta eltelt tíz év, de maradnék az akvarell technikánál. Határozott elképzelés nincs a fejemben, hogy valamit másképp csinálnék, csak másképp működnek a ceruzáim és ecseteim.
Eredetileg kulturális antropológia szakon tanultál, és utána kezdtél el festeni és rajzolni. Mikor és minek a hatására jöttél rá, hogy illusztrálással szeretnél foglalkozni? Milyen előzmények vezettek ehhez a váltáshoz?
Valójában a néprajz- kulturális antropológia szak volt az első kiugrási kísérletem, hogy elkerüljem a most már egyértelművé vált elkerülhetetlent, hogy a rajzos pályát válasszam. De ha újra kellene egyetemi szakot választani, újra a Pécsi Tudományegyetem Néprajz ? Kulturális Antropológia Tanszékét választanám tanulmányaim helyszínéül. Rengeteg hasznos dolgot tanultam, illetve egy kutatói hozzáállást is megismerhettem, amit a mai napig hasznosítok. Az egyetem mellett egy idő után nem tudtam annyi és olyan munkát vállalni, amiből eltarthattam volna magam, így megszakítva a tanulmányaimat, jelentkeztem egy online tananyagfejlesztő céghez illusztrátornak. Az ott keresett fizetésemből pedig már megtehettem, hogy műterembe járjak és művésztanároktól tanuljak rajzolni és festeni, és beszippantott a rajzolás kényszerem. Egy idő után indítottam egy blogot, ahol a rajzaimat gyűjtöttem és ez sodort bele az illusztrációs munkákra való felkérésekhez. Egyszer csak azt vettem észre, hogy mesekönyv illusztrátorként dolgozom teljes munkaidőben.
Milyen nagyobb változások történtek veled az elmúlt tíz évben?
Az első nagy lépéstől kezdve, hogy megjelent általam illusztrált könyv, a következő mérföldkő a külföldi megbízások és kiadott könyvek voltak. Szintén hatalmas változást jelentett a hat évvel ezelőtti költözésünk, amikor Budapest belvárosából egy Pécs közeli, csodaszép kis faluba, illetve a falu határában lévő kis tanyára helyeztük át a székhelyünket. A legnagyobb, legmeghatározóbb fordulat pedig egészen friss élmény, alig több mint három hónapja született meg a kisfiunk. Most már az ő igényeivel összehangolva kell megoldanom az illusztrációs feladataimat, ami teljesen új fejezet az eddigi totális szabadúszáshoz képest.
Hogyan kezdesz neki egy munkának?
Olvasgatom a szöveget, a beugró jeleneteket felskiccelem, majd ezeken keresztül keresgélem a szereplők végső karakterét. Karakterterveket készítek, és ha a mintaoldallal együtt elfogadják, akkor cerkával nagyon vázlatosan végigrajzolom a könyvet. Ezután kezdem megfesteni egyenként a képeket.
Milyen technikával készíted képeidet?
Ceruzarajzokat festek meg akvarellel az esetek túlnyomó többségében. Általában négy-öt akvarelltömböt használok és párhuzamosan több képet festek egyszerre színenként. Szeretek gyorsan dolgozni, és így amíg az egyik kép szárad, addig festem a másikat.
Berg Judittal többször dolgoztatok együtt. Van olyan munka, amit kiemelten fontosnak találsz az eddig megjelent, közös kötetek közül?
Nincs kiemelt kedvenc, Judittal bármin nagyon szeretek dolgozni, a végletekig tudunk csavarni egy feldobott témán, és közben nagyon jól szórakozunk. Végül a vállalható és befogadható verziót is ki szoktuk dolgozni.
Ki számodra a legkülönlegesebb karakter a Cipelő cicák közül?
Nekem talán Pepe a kedvencem, nem fél semmilyen vad ötletbe belemenni, és magával rántani lelkes kis barátait.
Milyen munkán dolgozol jelenleg?
Jelen pillanatban még figyelem, hogy a most is épp mellettem szuszogó kicsi baba mellett hogy tudok majd időt szakítani a Maszat-sorozat következő részének...
Az interjút Gyovai Katalin készítette.
