Olvassunk népmesét a legkisebbeknek?
Axel Scheffler részletgazdag illusztrációi tele vannak humorral és szerethető karakterekkel. A szerző a legújabb, legkisebbeknek szóló köteteiben három olyan meghatározó európai népmesét bújtatott új köntösbe, amelyeknek már több változatával is találkozhattunk, hiszen mindhárom történet számos gyűjteményben megjelent már különféle átiratokban. De vajon miért jó, ha már az egészen kicsiknek is felolvassuk ezeket a meséket?
Axel Scheffler képein keresztül érezhetővé válik a történetek több évszázados múltja, ugyanakkor belecsempészett a rajzaiba olyan apró részleteket is, amelyek mind a felnőtt, mind a gyerek olvasó számára tartogatnak valami újat és szórakoztatót. A Csizmás kandúr meséjét Charles Perrault, francia író jegyezte le először az 1600-as évek végén, és a Lúdanyó meséi című népmesegyűjteményben látott napvilágot, olyan meghatározó történetekkel együtt, mint a Csipkerózsika, a Hüvelyk Matyi vagy a Kékszakáll. A három kívánság és A három kismalac változatait magyar népmesegyűjtők (például Benedek Elek, Illyés Gyula, Kovács Ágnes) is kötetbe rendezték.
A népmesék illusztrálásánál különösen nagy gondot kell fordítani arra, hogy a képek éppen csak annyira támogassák meg a gyerek befogadó belső képeinek alkotását, amivel még tovább tudja gondolni a történetet úgy, ahogy az az életkorának megfelel. Érdemes több időt szánni a kötetekben megjelenő képek megfigyelésére, elemzésére, mert olyan apró részletek jelennek meg a rajzokon, amelyek a szövegben nem mutatkoznak meg. Így a képek nem pusztán illusztrálják a történetet, hanem többlettartalommal ruházzák föl azokat. Egy gyerekkönyvben az illusztrációk kiemelik a mesék kulcsfontosságú jeleneteit, mindazonáltal elvonhatják a figyelmet vagy esetleg tompíthatják az egyes „drámai jelenetek agresszivitását”.
Mindez megjelenik Axel Scheffler új köteteiben is, így például amikor a történet végén a macska ráveszi a varázslót, hogy változzon egérré, a tett huncutsága, ravaszsága jelenik meg a macskafigura mosolyában és az egér kétségbeesett ábrázolásában. Ugyanígy ügyelt arra is, hogy amikor A három kismalac végén a farkas a lobogó vízzel teli kondérban landol, csak az előkészületet láthassuk, és a többit a fantáziára bízza. A három kismalac történetének képeiben megjelennek olyan eszközök, amelyek a mai gyerekek számára ismerősök lehetnek, így az egyik kismalac zenelejátszót hallgat, szendvicset eszik és üdítőt iszik, a másik pedig betonkeverő segítségével építi meg a bombabiztos házát.
A három kismalac történetét többnyire úgy ismerjük, hogy miután a farkas nem tudja elfújni a téglából készült házat, a kéményen át próbálkozik, ami végül a vesztét okozza. Ebben a kötetben azonban a csavar az, hogy a téglaházat építő kismalac még háromszor túljár a farkas eszén, mire az megelégeli, bemászik a kéménybe, és a forró vizeskondérban landol.
A három kívánságnak pedig legjobban az a változata terjedt el, amelyben egy szegény, gyermektelen házaspár kap arra lehetőséget, hogy hármat kívánhasson. Ezzel szemben Scheffler kötetében egy szegény kétgyermekes családot ér a szerencse, amikor a favágó férjnek egy kivágandó fában lakó tündér kínál üzletet, miszerint ha nem vágja ki az otthonát, teljesíti a család három kívánságát. A történet fő motívuma, a kolbász, amely a férj orrára nő, ebben a verzióban is változatlan, viszont érdemes megfigyelni, hogy mit kívánnak a család különböző tagjai. Még a tacskó véleménye is megmutatkozik, aki például tökéletesen meg van elégedve a gazdája kolbászos kívánságával. A mese annak ellenére, hogy kudarccal végződik, pozitívan zárul – ez nem mondható el az összes Három kívánság lejegyzésről –, ami fontos az óvodás korú mesehallgatók számára.
Ebben a korban a gyerekek többnyire még a saját élményeik alapján dolgozzák fel a történeteket, a számukra ismerős helyzeteket tudják igazán megérteni. A történetbefogadásban nagy szerepet játszik a hangzás, a ritmikusság, valamint a mesélő és a hallgató közötti kapcsolat, ehhez kiváló alapanyagként szolgálnak a népmesék. Kádár Annamária pszichológus és Kerekes Valéria mesekutató a népmeséket több aspektusból közelítik meg: a népmesék eredetmagyarázatán (amely lehet földrajzi, néprajztudományi, filozófiai, mélylélektani stb.) kívül azok emocionális forrására is nagy hangsúlyt fektetnek. A népmesékben minden esetben megjelenik valamilyen fajta pozitív (öröm, boldogság, bizalom, kalandvágy stb.) vagy negatív (csalódottság, félelem, düh, szomorúság, irigység stb.) érzelem. Ezért a népmesék kiválasztásánál figyelembe kell venni a fejlődéslélektani szempontokat. A három és hat év közötti gyerekeknek olyan tündérmeséket kell választanunk, amelyekben a karakterek nem hordoznak olyan külső és belső személyiségi jegyeket, amelyek feldolgozása a kisebb gyerekek számára nehézséget, tartós feszültséget okoz. Az állatmesék esetében pedig fontos, hogy a cselekmény viszonylag egyszerű legyen. Mivel a népmesemesélés alapvetően szóbeli hagyomány, jó, ha fejből mondjuk el a meséket, lehetőleg folyamatos szemkontaktust tartva a gyerekkel. Arról, hogy milyen kipróbált gyakorlatok vannak a népmeseolvasásra, illetve a népmeséket feldolgozó játékokra, a Mesepszichológia a gyakorlatban című kötetben olvashatsz bővebben.
Amikor felnőttként a mesékre, mesélésre gondolunk, sok esetben asszociálunk egyből a népmesékre, mindamellett, hogy ma már rendkívül jó, irodalom-esztétikai szempontból is magas színvonalú gyerekirodalmi alkotások közül tudunk válogatni. Mégis, időről időre visszanyúlunk a népmesékhez. Ennek egyik oka az, hogy a népmesékben megjelenő jól strukturált mesevilágban a szereplők küzdelmeit és az életben való boldogulásukat kísérhetjük végig. Ezek a szereplők sokszor kitartóak, egy bizonyos cél elérésére koncentrálnak, a siker pedig nem adja magát, csak próbatételek útján válik hozzáférhetővé. Érdemes megfigyelni, hogy a gyerekek mely népmesék újraolvasását kérik, mivel ebből – a mesékben megjelenő érzelmek alapján – leszűrhető az, hogy éppen milyen témák, érzelmek foglalkoztatják őket.
Axel Scheffler illusztrációi minden szempontból teljesítik azokat az elvárásokat, amelyeket a legkisebb korosztály számára megalkotott gyerekkönyvekkel szemben támaszthatunk a képi megjelenítés tekintetében. Győri Hanna fordításának köszönhetően a szövegek nem archaizálóak, hanem mai nyelven szólnak az olvasóhoz úgy, hogy közben nem szenved csorbát a népmesei hagyomány.
ITT tudod kosárba tenni a sorozatot!
Szeretnél többet is megtudni Scheffler illusztrációiról? Olvasd el EZT a cikket!
