Utazz versekkel!
Olvasd el az egyik kedvenc versünket Kányádi Sándortól!
Kányádi Sándor: Ha a napnak
Ha a napnak lába volna, Kovács András Ferenc: Világjáró malacika Ismertem egy világjáró
bizonyára gyalogolna.
Ha pedig keze is lenne,
akkor ő is cipekedne,
s leülne, ha elfáradna,
ide mellénk, a kis padra.
Kérges kezét térdre ejtvén,
merengne a holdas estén.
Úgy várná be, szépen ülve,
hogy őt a föld megkerülje.
dundus-dundi malackát,
ki több ízben barangolta
be Burundit s Alaszkát.
Járkált, vájkált Uruguayban,
tyúkudvaron rohant át,
körbetúrta Tanzániát,
Ugandát meg Ruandát.
Mesélik, hogy Mexikóban
ő volt egykor a kacika,
s azóta már nem is malac,
hanem Szenyor Malacika!
Hívta Tibet, hívta Fidzsi,
Argentína s Kazahsztán!
Indiából Csádba röppent,
s Bahamába – az aztán!
Hírlik, úri malacként ért
Peruba és Laoszba,
mert elébb a pantallóját
s a csülkét is lemosta.
Mondják, váltig hivatkozott
holmi Verne Gyulára,
s Egyiptomban föl-fölmászkált
három ernyedt gúlára.
Pletykálják, hogy Floridában
ennyit ült meg annyit ült,
s csak Párizsban csináltatott
pedikűrt meg manikűrt.
S hogy bejárta ángyabugyát,
Mántuát meg Páduát!
S tévedésből jó puhára
főzték őt a pápuák!
Tahitiben hajótörést
is szenvedett malacka!
(Onnan tudjuk, mert megírta,
s postázta egy palackba.)
Elutazott Új-Zélandba,
Zimbabwéba, Iránba...
Egyszerre több útnak indult
mindenféle irányba...
Bizony sokat, sokfelé ment!
(S csak azt bánja malacka,
hogy még sose mehetett el
sósheringnek Galacra!)
Járta Kínát, látta Japánt,
Limpopót s a Zambezit...
Vélte, hogy az undok Andok
csak rakásnyi andezit...
Megtanulta, hogy Rióban
röfög a sok anakonda,
bár Kongóban több a kondás,
s nagy örömben van a konda!
Szentül hitte, hogy kanászok
lakják Kandyt s Kanadát,
hol a szabad összmalacság
várja disznók kamatát...
Meghatotta Marokkó, de
nem hatotta meg Kenya:
ott majdnem egy törzsfőnöknek
lett betevő flekkenja!
Tárt karokkal várta Thaiföld,
Togo, Tonga, Turkesztán –
de mivel már mindent látott,
inkább földet túrt eztán.
Megismerte Malit, Balit,
Limát Szenyor Malacika –
mégis jobban esett itthon
máléliszt s káposztacika.
Már ő végleg világlátott –
minek Kuba, Katar, Ghána?
Már elég, ha moslékot lát –
ugyan miért szaladgálna?
Hát így járt a világjáró
dundus-dundi malacka...
Most se tudja: merre fekszik
bús Burundi s Alaszka?
Bezzeg ő a pocsolyában
fekszik, s fetreng a vén ólban!
Körbefutja trágyadombját,
de köszöni: azért jól van.