Olvass bele! - Vilma levese
A Vilma levese című könyvben két mesét találsz Vilmáról. Vilma egy kedves, cserfes lány, élénk képzelőerővel: kis fehér házuk kék zsalugátereit rázza a szél, de ő az édasanyjával különös világban él - összeköttetésben az éggel, a földdel és a vizekkel, s olyan élményeket tapasztal meg egy ebéd alatt vagy egy ajándék átvételekor, amelyek számodra is érdekesek és sajátak lehetnek.
Vilma történetét Beatrix Delarue írta és Horváth Mónika álmodta képbe. Most Vilma első kalandjából olvashatsz egy rövid részletet.
A tenger partján, egy kis domb tetején, az öreg olajfa árnyékában – látjátok?
– áll egy fehér házacska. Kék zsaluit időnként megzörgeti a szél, kertjében
rózsabokrok, mimózák és gyümölcsfák virulnak. Itt laknak Vilmáék.
Takaros kis konyhájukat szárított levendula illata lengi be,
az ablakok előtt hímzett függönyök.
Vilma anyukája a tűzhelynél sürög-forog. Épp zöldséglevest
főz. Mindenféle finomságot rak bele. Milyen ínycsiklandó
a friss bazsalikom és a reszelt sajt illata!
Vilma anyukája a virágos asztalra teszi a gőzölgő levest: finomabbnál
finomabb zöldségekkel van tele.
– Nem kell a leves! – tolja el magától a tányért Vilma. – Inkább
krumplipürét ennék. Ebben mindenféle úszkál, és a színe sem szép!
– duzzog, persze nem sokáig, mert jobban
szeret vidáman karattyolni.
– Te mit tennél a levesedbe, hogy finomabb legyen? – mosolyog rá az
anyukája.
Mogyorót és krémes ostyát,
Apró virág lila szirmát!
- ábrándozik Vilma, és a kanalat az orrához emeli, mintha egy illatozó
virág volna. Képzeletében a szél finoman megcirógatja a szomszéd
erdő fáit, nyulak szökdécselnek: mindenki érzi, hogy közel a tavasz.
Vilma tovább álmodozik: már a folyóparton sétál, és virágot szed.
