Nyomozás és nevetés
Kalandok, steampunk, időutazás, halhatatlan lények és igaz szerelem. Nagyjából össze is lehet ezzel foglalni a modern ifjúsági regények legfőbb vonulatait. Az összetevőket összerázva aztán a legkülönfélébb olvasásra alkalmas regényvariánsok keverednek ki. - Németh Eszter ajánlója
Az Időfutár annyiban különleges eset, hogy először nem a regény, hanem egy folytatásos rádiószéria született meg. Az első rész esetében még több helyen lehetett érezni, hogy a cselekmény nem regényre, hanem folytatásos rádiójátékra szabott, a második kötet cselekménye sokkal gyorsabb. Az írók és szerkesztők kettévágták az évadot, és a második kötet cliffhangerrel ér véget, amit viszont mint olvasó, és nem hallgató határozottan nehezményeztem.
A cselekmény felpörgött. Az első könyv végé Hanna visszautazott a múltba Sándorral a bányából. Nem elég, hogy Zsófit és Tibit állandóan faggatja a rendőrség, de fokozódó aggodalmukkal is kénytelenek megbirkózni. Elkeseredetten kutatnak Hanna után, aki talán, ahogy ígérte, egy korabeli dokumentumon üzen. Egyedül nehezen boldogulnak, ráadásul a negatív szereplők, azaz az igazgatónő és a Felemásszemű mellett feltűnik egy kissé túlfűtött nyomozó is (Király Zsolt). Ezért segítséget keresnek és találnak Ervin, Bulcsú és Szabika személyében. Ervin elmaradhatatlan „utánfutója”, a mindenkori „szőke“ lányok tökéletes – néha azért már kicsit túlzásba is vitt – karikatúrája, Edina.
A jelenbeli nyomozás, azaz Hanna üzenetének, majd múltban írt naplójának megtalálása és a körülötte felmerülő kalamajkák: rendőrségi vizsgálat (az új nyomozónak kimondottan jó a szimata), az igazgatónő, azaz Bujdosóné trükkjei közben jobban megismerhetjük hőseinket. Mindegyikük tipikus karakter: Zsófi a kerekes székes, okos lány, Tibi, a csóró, nagyszívű „behemót”, Szabika az osztály bohóca, Ervin a gazdag elvált szülők, elhanyagolt, ámde kitűnő tanuló gyereke és Bulcsú a filmrajongó, kissé őrült zseni. De szerencsére egyikük sem esik túlzásokba, és a közös naplóolvasás, nyomozás során tovább árnyalódnak a jellemek. A regény olyannak ábrázolja a mai fiatalokat, amilyenek, az esetlenségeikkel, félelmeikkel, sutaságaikkal együtt. Rengeteg vicces helyzet- és jellemkomikum adódik a nyomozás közben, amit a szerzők rendre ki is használnak az olvasók/hallgatók nem kis örömére. Szép pillanat, amikor Vali néni, aki konyhás és nehezen tartja el Tibit, egy vadonatúj edzőcipőt ajándékoz neki a szakadt helyett. Hasonlóan szép az is, amikor Szabi szülei az egri kirándulás után, (így kerül elő Hanna naplója) mégis megajándékozzák a fiút a vágyott telefonnal. Ő ugyanis a közös cél és Hanna érdekében – némi nyomásra ugyan -, lemondott egy egri kirándulásért cserébe a telefonról. Az olvasó és a szőrös szívű kritikus is azt veszi észre, hogy a karakterek a velük együtt átélt kalandok során a szívéhez nőttek.
Eközben Hanna köszöni, jól van, legalábbis egy darabig, amíg elő nem áll az időutazós regényekből ismert helyzet, a farmernadrágos, emancipált 21. századi lánynak be kell illeszkednie, s nem is akárhová: A varázsfuvola díszletei közé. Megismerkedik Mozarttal, találkozik a kiismerhetetlen szabadkőművesekkel, segítőre lel egy gyönyörű hölgy személyében, aki hajszálra olyan, mint a Milady Dumas regényéből. És természetesen új hódolója is akad, a fiatal mérnök, Metzger.
Az alkotók, miközben a sorozatok szabályainak megfelelő történetet építettek, sikeresen kapcsolódtak a kortárs hazai és külföldi ifjúsági irodalom trendjébe, mindamellett, hogy beemelték és tökéletesen adaptálták a magyar ifjúsági regény meghatározó jegyeit is. A magam részéről kíváncsian várom, mely szálakat varrnak el, melyeket visznek tovább a következő kötetben, és hogyan oldják meg az időutazásokkor mindig felmerülő csavaros problémákat.
