Nikóval nem lehet járni
Ha még nem olvastál egyetlen Vészkijárat kötetet sem, a Velem nem lehet járniremek kezdőolvasmány lehet, hiszen vékonysága ellenére egészen sok fontos problémára hívja fel a figyelmet, legyen szó bullyingról, beilleszkedési problémákról, intimitásról, az átlagostól eltérő testalkatról - tudj meg mindent a könyvről, olvass tovább!
Biztosan hallottatok már a Tilos az Á könyvek Vészkijárat-sorozatáról, amely igyekszik kemény, sokszor láthatatlan vagy tabu témákat feltárni az olvasóközönség előtt. Olyan témákat, amik sajnos sokkal gyakrabban érintik a tinédzsereket, mint azt mi, felnőttek, szülők, tanárok gondolnánk. Mi, akik csak kívülről szemlélhetjük a fiatal felnőttek világát, és örülhetünk, ha tinikorú gyerekünk, diákunk csak résnyire is betekintést enged a kulisszák mögé. A felnőttek és tinédzserek közötti határvonal miatt nagyon fontosak ezek a segítő könyvek, hiszen kívülállóként nemcsak megértenünk nehéz a helyzetet, de már a problémát észrevenni sem egyszerű.
ITT megtalálod egy helyen az összeset!
Ismerd meg a legújabb kötetet, a Velem nem lehet járnit!
Niko 14 éves, kiváló tanuló, melegszívű, fantasztikusan kreatív srác, akinek ráadásul igen egyedi és jó a humora. Minden adott hozzá, hogy ő legyen a társaság motorja, egyszerűen népszerűségre van ítélve, de van itt egy kisebb bökkenő; Niko túlsúlyos. A súlyfelesleg pedig Niko és a népszerűség közé áll. Senki nem veszi észre, mennyire kreatív, ha szuper találmányokról, megoldási stratégiákról van szó, nem nevetnek vele a viccein, csak rajta nevetnek, mikor viccet csinálnak a kövérségéből. Nico az iskolában nap mint nap kénytelen szembenézni a megaláztatásokkal, amiknek a kegyetlensége sajnos nem ismer határokat.
Nikóval megesett, hogy táskáját egy fa tetején találta, osztálytársai körében, akik csak arra vártak, hogy kinevethessék, mikor megpróbál érte felmászni. De az is, hogy ellopták a ruháit, mikor az öltözőben zuhanyzott, és hangos gúnyolódás kíséretében, egy szál törölközőben kellett végigmennie az iskolán. Niko a nevetés minden árnyalatát ismeri, főleg ha keveredik bele némi gúny is. Egyetlen túlélési stratégiát ismer: ha nem szól senkihez, nem válaszol a megaláztatásokra, és úgy egyáltalán nem csinál semmit, mintha nem is létezne. Rendeld meg itt a kötetet!
Stratégiája egészen addig szuperál, mígnem egy nap észreveszi, hogy egyik osztálytársát, Serát zaklatja a nagyképű, menő srác, Marco. Niko nem tud tétlenül továbbsétálni, megmenti a lányt, kockáztatva, hogy még jobban magára vonja a figyelmet. Sera, aki annak ellenére, hogy gyönyörű, népszerű, és sokszor a társaival együtt nevet Nikón, elkezd érdeklődést mutatni a fiú iránt. Niko, ha valamiben biztos volt, az az, hogy vele nem lehet járni. Mégis kezdetét veszi egy addig ismeretlen vonzalommal, mély barátsággal, néha egyszerűen csak kíváncsisággal teli kapcsolat kettejük között, amiben mindkettejüknek számos dilemmával kell megküzdeniük. A küzdelem pedig fenekestül felforgatja az életüket.
A Velem nem lehet járni nem csupán izgalmas, letehetetlen, könnyen olvasható szöveg, de nagyon fontos olvasmány felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. Szülőknek, pedagógusoknak olyan világba enged betekintést, olyan mechanizmusokat tár fel, amiket a való életben sosem láthatnának. A gyerekek szemszögéből, a gyerekek világába láthatunk bele, így egy kicsit jobban megérthetjük, mi zajlik egy tizenévesek alkotta közösségben. Mit tartanak fontosnak, milyen folyamatok játszódnak le bennük, mik az okok, amik kiváltják pl. a zaklatást?
Stefanie Höfler könyvének egyik legerősebb üzenete számomra a csapatszellem működésének bemutatása volt, miszerint egy osztályban általában csak 1-2 zaklató van. Ők a katalizátorok, akik kiváltják a problémát, a többiek pedig fenntartják a folyamatot, félelemből, megszokásból, lustaságból, vagy egyszerűen csak azért, mert mindenki ezt csinálja. Ők nem szólnak be hangosan, nem verekednek, csak nevetnek. Ők a közönség, akiket a zaklató szórakoztat. A történet másik erős üzenete a pedagógus szerepe a diákok világában. A Velem nem lehet járnitanárkaraktereivel az író kemény kritikát fogalmaz meg minden oktató, és talán az egész pedagógia felé. A tanárok a könyvben egytől egyig tehetetlen, passzív alakok, akik csak elszenvedői a számukra értelmezhetetlen módon viselkedő diáksereg csínytevéseinek. Mikor egy tanuló szerintük rosszat tesz, leszidják, ha kell, megbüntetik, de soha nincsenek jó helyen, jó időben, és legfőképpen nem keresnek mögöttes okokat, csak a felszínt látják. Nem a megfelelő embereket szidják és büntetik, nem a megfelelő okok miatt. Tisztában vannak a problémákkal, de egy vállrándítással lerázzák magukról a felelősséget, mondván: “ez mindig így volt, mindig így lesz, nincs mit tenni.”
Tizenévesként is fontos könyv lehet a Velem nem lehet járni. Mondhatnánk erre a könyvre is, hogy minden zaklatónak a kezébe kellene vennie, mert tükröt tart elé, miközben feltárja, hogyan éli meg a bántalmazott a bántalmazás folyamatát, hogyan próbál vele megküzdeni, hogyan torzítja el a személyiségét a folytonos éberség, védekezés, megfutamodás. Emiatt sosem tudja kibontakoztatni valódi énjét, hiszen a gondolatai folyton csak a zaklatás lehetőségének elkerülése körül forognak. Még fontosabb azonban, hogy a zaklatók mellett a közösség többi tagja olvassa el a Velem nem lehet járnit. A 30-ból az a 26-28 ember, aki szinte sosem zaklat másokat, de nevet, ha a duci fiút kigúnyolják, nevet, mikor valakinek a szexuális orientációjából, vallásából, származásából viccet csinálnak. A könyv jó kiindulási alap lehet ahhoz, hogy a zaklatást fenntartó passzív “közönség” tagja realizálja a szerepét a bántalmazásban. Jó alap, hogy megértse, nem kell a zaklatás hatására a torkában keletkező gombócot lenyelve nevetnie. Jó alap ahhoz, hogy észrevegye, néha elég egy ember a változáshoz.
13 éves kortól ajánljuk.
