Nem mindennapi királylányok
Két olyan kortárs magyar mesekönyvet mutatunk be nektek, amelyek egyszerre élvezetes és izgalmas olvasmányok és irodalmi ínyencségek. Mindkét író - Dóka Péter a Mórától és Kertész Erzsi a Cerkabellától - már az előző kötetével, köteteivel meggyőzött minket arról, hogy mennyire tehetségesek: tele vannak ötletekkel, finoman használják a saját, jellegzetes írói repertoárjukat, merítenek a gyerekirodalmi hagyományból és nagyszerű dramaturgiai érzékkel rakják össze meglepő történeteiket. Két újabb könyvükben sem kellett csalódni, amelyeket a művészi illusztrációk - az észt Anne Pikov illetve Keszeg Ágnes rajzai - tesznek jó érzéssel lapozgatható kötetekké. - Bagossy Laura ajánlója
Alig egy hónapja kezdtem el dolgozni a Pagonyban. E néhány hét alatt temérdek könyv fordult meg a kezemben. Volt, amikkel csak futólag kötöttem ismeretséget, hogy mégis legyen némi fogalmam róluk. Akadtak olyanok, amelyekbe belekezdtem, és nagy élvezettel olvasgatom őket, ha van rá időm. Voltak olyanok is, amelyeket egyszerűen nem tudtam letenni, azonnal magukkal ragadtak. Ilyen volt Kertész Erzsi: Dalia és Dáliája és Dóka Péter: Lila királylány című mesegyűjteménye. Nagy kedvenceim lettek, mert sajátos a humoruk, a stílusuk, az érzékenységük. Mindkét könyv a mesék felszín alatti világában játszódik. A megszokott meseklisék helyett azonban hőseiknek lelke van, problémájuk, örömük és bánatuk. Az élet nagy kérdéseit feszegetik, többnyire a szerelmet keresik. Egyszerűen emberiek.
Dóka Péter meséi keserédesek. Szereplői esendőek: királylányok, királyfiak, akik nem a megszokott utakat járják. Sorsuk alakulása kiszámíthatatlan, de pont ettől eredeti és izgalmas. Sosem tudhatja az olvasó, hogy egy mesének a végén sírni fog vagy nevetni, úgy, hogy közben a legszomorúbb történetekben is ott a humor, és a legboldogabbakban pedig a bánat. Olyan, mintha ezek a mesehősök kinőtték volna a saját szerepüket. Megelégelték, hogy a királylányok csak szépek lehetnek és nincs más dolguk, mint a királyfiakra várni. Unják tökéletes életüket, és a műveletlen kérők hadát. A királyfiak leszoktak a hősködésről. Céltalanok, és hiába indulnak vándorútra, nem találják királyi küldetésüket. A sárkányoknak a sovány és szende királykisasszonyokból lett elege, helyette a kövéreket és nagyszájúakat rabolják el szívesebben. És még az is megesik, hogy szerelmi bánatukban pálinka után nyúlnak. Ezekben a valóságos mesékben csodálatos szerelmek születnek, mint Lila királylány és Fekete Lovag egymásra találása, akik a mese végére megtanulták elengedni egymás kezét úgy, hogy tulajdonképpen soha nem engedték el többé. És vannak be nem teljesült szívszorongatóak is, mint a szerelemre vágyó Bíborka és a folyton lázban égő Lázáno tragikus története.
A Dalia és Dálián ezzel szemben csakis mosolyogni, nevetni, sőt kacagni fogunk. Kertész Erzsi "párválasztási lovagmeséje" ugyanis hemzseg a humortól. Olyan az egész, mint egy bohózat. Egy szerelmi négyszögről szóló kamaradarab, ami a férfi-női játszmákat karikírozza ki. Abroncsos szoknyába és lovagi páncélba bújtatott szereplői akár ma is élhetnének. Mesebeli karakterük azonban csak fokozza az iróniát.
Dália várúrnő. Egész nap a toronyszobája erkélyén csücsül, és várja eljövendő, tökéletes lovagját. A szakirodalomból tudja, hogy ilyenkor epekednie kell, bár nem teljesen biztos benne, hogy jól csinálja-e. A várva várt férfiú azonban csak nem akar megérkezni, mígnem egyszer teljesen véletlenül arra téved egy lovag, a Dalia, aki semmiben sem passzol az elképzelt férfiideálhoz. A történetet tovább bonyolítja egy tökéletesnek hitt herceg és egy Hárpia, aki démoni szépségével teljesen összekuszálja a szálakat. A veszedelmes, félreértésekkel, nagy felismerésekkel teli történet természetesen csakis boldog véget érhet.
A köteteket nagyobbacska meseolvasóknak ajánljuk, 8 éves kortól.
