Nem minden fekete-fehér
Carlo nem egy firenzei aranyifjú, aki Párizsban tölti a nyarat, a Carlo Párizsban nem is útikönyv – ez a regény a tizenöt éves Farkas Károly története, a cigánytelepen élő fiúé, aki kénytelen idő előtt felnőni, mert olyan problémákkal kell szembenéznie, amelyek egy felnőttet is próbára tennének. - Tar Kriszti ajánlója a legújabb Tilos az Á Könyvünkhöz.
„A pusztulást nem lehet megszokni, csak elviselni. Elviselni a nincset is úgy lehet csak, ha valahogy alkalmazkodsz hozzá...” – mondja Carlo koraérett bölcsességgel, és bizony a nyomor, az éhezés, a tehetetlenség megfojt, lebénít. Itt, a Párizsnak keresztelt telepen rettenetes körülmények között, egyik napról a másikra élnek az emberek. A fürdőszoba ritka luxus, ahogy a meleg, fűtött szoba is. Sokaknál csak azért van áram, mert a telep végében álló „Eiffel-toronyról” lopják. Carlónak meg a barátainak, Frankynek, Bobeknek, Natasának nem ritkán kikukázott uborkahéj az uzsonnája. Szerencsésnek érezheti magát az a gyerek, aki rendes ruhában mehet iskolába – sőt egyáltalán járhat iskolába. De Carlóban így is él a remény, hogy viheti valamire, hogy jobb élet is juthat neki, mint a többi telepi gyereknek, és nem is csak reménykedik, álmodozik, hanem terveket is sző: tanulni akar és híres focista lenni. Terveit azonban finoman szólva is beárnyékolja, hogy rendőrök rajtakapják, amikor tüzelőnek való fát vág a telep közelében lévő erdőben. Ezért súlyos bírság jár: Carlónak harmincezer forintot kell fizetni, és fogalma sincs róla, honnan fogja előteremteni ezt a – legalábbis számára – hatalmas összeget. De minden nehézség ellenére Carlo is, ahogyan a legtöbb fiatal hatással akar lenni saját életére, jót akar tenni, boldog akar lenni, szerelmes szeretne lenni.
Ha unod a suliban a társadalomismeret órát és kíváncsi vagy a körülöttünk lévő világ olyan zugaira, amelyekről keveset hallhatsz, s amelyekről talán keveset tudsz, olvasd el Bódis Kriszta megindító, szellemes, vidám-szomorú, igaz meséjét, amely azt tanítja, hogy érdemes hinnünk akkor is, ha minden reménytelennek látszik, akkor is, ha már 15 éves korodban is úgy tűnik, a sorsod megpecsételődött.
és még: Carlo nem akar lenézett cigány lenni - ez a címe a Könyvesblogon megjelent írásnak, itt olvasd tovább
