Ne féljetek tőlem!
A kis szellem minden éjszaka nyugodtan kísért Bagolykő kihalt várában, ahol nappal iskolás csoportok ismerkednek a lovagkorral. Persze a szellemnek erre nincs szüksége, anno ő kergette el a város alól a svédeket, amikor ágyúztak, mert azért a sok napos ágyúdörgés még egy olyan nyugodt lelket is (van lelke a szellemeknek? neki biztos, még hozzá nem is kicsi!) kihoz a sodrából, mint Preussler kis szelleme. Csak egy dolog bántja: még sosem látta nappal a világot! – Győri Hanna ajánlója
Otfried Preussler Torzonborz trilógiájában a félreértéseken alapuló helyzetkomikum, a tipizált, karikaturisztikus jellemek (a népi-vásári színjátszás alapdarabja, mint Vitéz László és Paprika Jancsi, a kétbalkezes rendőr és az agyafúrt rabló) és az erős antagonista elleni harc alkotnak egy olyan izgalmas és humoros, feszes dramaturgiájú kevercset, ami kétségtelenül az egyik legjobb, klasszikus gyerekregénnyé teszi a könyvet.
Ha a Torzonborz a jó és a rossz harca (még ha ironikus formában is), A kis szellem igazi nevelődési regény, amelyben az elégedetlen, gyermeki főhős útra kell, beutazza a világot, egészen megváltozik, majd felismeri, hogy ki ő és hol a helye, és így megleli belső békéjét. Mindez persze a preussleri helyzetkomikummal fűszerezve, viszont külső harcok nélkül. Itt belső harcokat kell vívni!
A kis szellem magányosan él Bagolykő várában, és minden nap egy órát, éjféltől egyig kísért. Azonban ő ennél többre vágyik: fel akar nőni, meg akar változni - nem fogadja el, hogy az, ami: azaz éjszakai szellem. Nappali szellem akarna lenni. Hiába óvja őt a bölcs Uhu bácsi, a kis szellem nem hisz neki, és mindent megtesz azért, hogy nappali szellem lehessen. Csakhogy ez nem rajta múlik: a sors - jelen esetben a városháza órája - irányítja az életét. Nem kicsit ironikus, hogy akkor fordul a kis szellem sorsa, amikor a toronyóra-karbantartó teljesen véletlenül éjfél helyett délben indítja újra az órát, és ő ezentúl déltől egyig van ébren.
Innentől kezdődnek a bonyodalmak: a kis szellem eleinte élvezi az „életmódváltást”, az osztálykirándulókkal való kergetőzést, a palota különböző szegleteinek, a világ színeinek, élvezeteinek felfedezését. Azonban - ahogy már általában ezek a mondén világutazók – belefárad a sok kalandba, padláson és kút mélyén alvásba, és hazavágyik a saját ládájába. Szeretne megint fehér lenni, önmaga lenni. De hiába: nem tudja, hogyan juthatna haza, hiszen ha meglátják, el akarják kapni, mindenki fél tőle, nem ismerik. Mikor meg akarja menteni a kisvárost, ahogy egykor régen a harminc éves háború idején, csak hatalmas káoszt kavar. Hiába, nincs rá szükség. Mielőtt végképp elkeserednénk, szerencsére megérkeznek a gyerekek. A gyerekek, akik nyitottan fordulnak a kis útkereső felé, akik segítenek, akik hajlandók érte az éjszakai Bagolykő várába vezető félelmes túra veszélyét vállalni, hogy a bölcs Uhu bácsi segítségével megfejtsék a sors titkát, és kezükbe vegyék az elszabadult történet alakítását. A kis szellem hazatérhet! És soha többet nem akar elmenni – de legalább látta a nagyvilágot.
Végig izguljuk hát a fejezeteket, hogy a kis szellemnek minden jól sikerüljön, aggódunk és szomorkodunk, együtt érzünk vele, hogy aztán együtt örüljünk, amikor hazarepül. Ha a Torzonborz a kalandokkal és az izgalommal vezetett minket Jancsi és Lackó nyomában, hogy letenni is alig bírjuk a könyvet, A kis szellemben az érzelmek visznek minket a hőssel együtt a történet zegzugaiba. A humoruk viszont - az félreismerhetetlen! Ahogy a rajzok is ismerősként köszönnek vissza gomolygásukkal és bumfordi humorukkal.
A szívmelengető könyvet és kedves, kicsit széllelbélelt (már ha egy szellemre lehet ilyet mondani) főhősét önálló olvasásra kisiskolásoknak, felolvasásra óvodásoknak ajánljuk.
