Nagyon sokat változott Rumini
10 év, 8 kötet és közel 787 elkészült, tervezett rajz és vázlat a Rumini-kötetekhez! Kálmán Anna illusztrátorral beszélgettünk a hamarosan megjelenő Rumini kapitány című kötet kapcsán az alkotásról, szabadságról, rajzolásról és a szereplőkről.
Mit jelent neked a Rumini?
- Nekem egyrészt egy hosszú, izgalmas tanulási folyamatot jelent, ami tele volt nagy kihívásokkal. A Rumini rajzolásán keresztül tanultam meg rengeteg mindent arról, hogy mit hogyan tudok megoldani, vagy egyáltalán mit tudok megoldani. Folyamatos visszajelzést jelentett arról, hogy képes vagyok fejlődni, ami alapvető volt ahhoz, hogy értelmét lássam annak, amit csinálok. Másrészt függetlenséget is jelent abban az értelemben, hogy szeretem a munkámat, megélek belőle, mellette pedig azzal foglalkozhatok, amivel szeretnék, és nem kell kompromisszumokat kötnöm. Ez mind olyasmi, ami nekem borzasztóan fontos, bármelyik nélkül úgy érezném, hogy rossz irányba haladok.
- A Rumini kapcsán nemcsak könyv készült, de színház, társasjáték, póló, táska, horgolt figura, sőt, Rumini-játszótér is. Ezzel kapcsolatban mi a legkedvesebb számodra?
- Én azt szeretem, ha bármilyen, a Ruminihez kapcsolódó játék, ruha vagy tárgy nem uniformizál, és hozzá tud adni valami újat és személyeset ahhoz, ahogyan a történet és a képek a gyerekekben élnek. A színdarab, a társas és a játszótér abszolút ilyen. Ugyanezért nem zavar egyáltalán, hogy a horgolt figurák sosem tökéletesen egyformák és az is nagyon jó, hogy a Pólóbár és a Bülibüli sokféle pólót és táskát csinál. A legjobban most annak örülök, hogy elkezdtünk együtt tervezni valamit, ami, ha minden jól megy, minden eddig létrejött leágazást összefogna egy nagy őszi eseményben.
- 10 évvel ezelőtt úgy fogtam hozzá a munkához, hogy soha előtte nem illusztráltam még mesekönyvet. Nagyon örültem, hogy elkezdünk együtt dolgozni, de igazából egyáltalán nem tudtam, mi következik. Iszonyúan féltem, hogy nem fogom tudni megcsinálni, és sokszor blokkoltam le teljesen. Azóta fokozatosan vált egyre ismerősebbé a sorozattal való munka, de igazán a Rumini a Fényvizekennél éreztem határozott váltást. A mostani részt pedig már nagyon vártam. A végére úgy éreztem, hogy ez volt a legnehezebb. Mindig azt akartam elérni, hogy a legújabb rész szebb és jobb legyen mint az előzők, de most még inkább ott volt a fejemben, hogy ennek kell a legszebbnek lennie mind közül.
- Kit volt a legjobb/legnehezebb/legviccesebb rajzolni?
- A legjobb vagy legkönnyebb a negatív szereplőket volt rajzolni, például André de Majrét vagy Manguszt A. Gusztávot. Nagyon jól esik addig fokozni a rajzokon az önteltséget, kisstílűséget vagy hatalomvágyat, amíg tényleg nevetségessé válik. Bármelyik rajz lehet nehéz, néha egyetlen figurát telt majdnem ugyanannyi időbe megrajzolni, mint egy bonyolult, egész oldalas képet. Nagyon szerettem még rajzolni a Galléros Fecó naplója képeit, később a prizmanókat és a szirénákat, és a Rumini a Fényvizeken összes portréját. Az idei könyvben pedig jó volt sokszor rajzolni Rozit, és a borítóképet különösen.
Nagyon sokat változott Rumini. A legjobban szerintem az első rész eredeti és a 2013-as, új borítóját összehasonlítva látszik a különbség. Addigra kialakult már az a stílus, amiben azóta is rajzolom a figurákat. Azon kívül, hogy a szereplőket máshogy rajzolom most, mint a sorozat kezdetén, arra is igyekeztem figyelni, hogy nőnek is időközben.
- Külön kedvenc szereplőm nincs, de nagyon szerettem Pecás Gilt Galléros Fecó naplójából, és Rozi mindenféle élőlény iránti kíváncsisága és tisztelete is közel áll hozzám.
Játssz velünk és nyerj Rumini kapitányt! Kattints ide kvízünkért!
