Na mi van, van banán?
Biztos vagyok benne, hogy valamilyen formában már mindenki találkozott a rendszerváltással. Lehet, hogy a szüleitől hallott róla, tanulta az iskolában, vagy akár meg is élte azt. Akármennyire is úgy tűnhet a mai fiataloknak, maga a rendszerváltás és a szocializmus egyáltalán nem annyira távoli, unalmas dolog, ráadásul sokkal jobban rányomja a bélyegét a mindennapjainkra, mint mi azt gondolnánk.
Az Ezentúl lesz banán! című antológia pedig pont azzal a céllal született, hogy az ő nyelvükön szólva beszéljen erről az időszakról. Ezt a könyvet mindenkinek érdemes kézbe venni, akkor is, ha egyszerűen jól szeretne szórakozni, akkor meg végképp, ha érdeklik azok az évek, amikor a rendszerváltás történt. Ha te pont az utóbbiak közé tartozol, és már rengeteg anyagot olvastál el, dokumentumfilmet néztél meg ezzel a korszakkal kapcsolatban, talán úgy gondolod, egyszerűen nem mondhat neked semmi újat egy sokadik könyv. Ez esetben jogosan merülhet fel benned a kérdés: miért kellene ezt is elolvasnom a témában? Én mégis azt mondom, érdemes tenned vele egy próbát. Miért?
Baranyai (b) András illusztrációi
Soha senki, semmilyen módon nem kaphat teljesen átfogó képet egy történelmi eseményről, háborúról, vagy korszakról. Még akkor sem, ha átélte azokat, mert úgyis csak a saját, és a körülötte lévő emberek helyzetére lehetett rálátása. Ha meg valaki nem élt egy bizonyos esemény idején, amelyről szeretne többet megtudni, úgy könyvekből, korabeli dokumentumokból kénytelen tájékozódni – ebben az esetben is jó eséllyel csak egy információdús, ugyanakkor torz és valótlan kép fog kialakulni a fejében. Ahhoz, hogy valódi képet kaphassunk, nem wikipédia cikkeket kell böngésznünk, hanem emberi sorsokkal kell megismerkednünk! Ugyanis a történelem igazi hordozói nem a száraz történelmi adatok, hanem az egyedi, személyes történetek. Ha a szocializmusról tanult dolgokra gondolunk, akkor egy nagy masszát látunk magunk előtt, telis tele évszámokkal, politikusokkal és az ÁVH embereivel. Ez így nem sokat mond számunkra, igaz? De ha belehelyezzük mondjuk nagyapánk és nagyanyánk arcát az 1956 októberében a Kossuth téren tüntető tömegbe, akkor rögtön sokkal személyesebb és sokkal inkább élő lesz számunkra az egész.
Visszakanyarodva a könyvre, mivel az Ezentúl lesz banán! egésze személyes történetekből áll, ezért kiváló lehetőség lehet arra, hogy különféle emberek életébe kaphassunk betekintést. Megértsük, hogy ők hogyan élték meg a rendszerváltást, nekik mit jelentett, ezáltal jobban elmélyedjünk ebben az időszakban. A legtöbb novella remekül átadja a korszak hangulatát, szellemiségét. Még egy nagy pozitívuma – más szempontból negatívuma is – a novelláskötetnek, hogy nem akar történelemkönyvként viselkedni. 
Egyik novella sem próbál a szükségesnél több információt az olvasó fejébe tömni a korszakról; nem kell attól tartanunk, hogy olvasás közben úgy érezzük, mintha iskolai tananyagot bújnánk. Viszont, ahogy már jeleztem, ennek megvan a negatív oldala is. Ugyanis sok olyan fogalom elhangzik a könyvben, amiről ha nem tanultunk, akkor nem fogjuk tudni értelmezni egy-egy novella egészét. Például: NSZK, NDK vagy ott van a Ceaușescu házaspár története. Igaz, ezek mind benne vannak a nyolcadikos tananyagban, szóval ha valaki már volt nyolcadikos, és nem aludta át az összes töri órát, akkor nem lesz vele problémája. Ám máshonnan is megközelíthetjük ezt a dolgot: például egy remek beszélgetés kezdete is lehet, ha megkérdezzük szüleinket valamelyik számunkra nem tiszta történésről. Nagyon tartalmas beszélgetés is kerekedhet belőle, például előjöhetnek régi családi történetek, vagy bármi egyéb érdekesség is (ez személyes tapasztalat).
Az Ezentúl lesz banán!-ban 15 kortárs novella kapott helyet, mindet felsorolni is hosszú lenne, ezért most csak néhányat emelnék ki bemutatás céljából. A kötet legelső darabja Lackfi János Kémregény a pincében című műve. A novella kamasz főhőse egy véletlen folytán rátalál nagyapja pincéjében egy titkos átjáróra, mely egy kémközpontba vezet. Innen veszi kezdetét a kaland, amely a kommunista rendszer bukásához vezet, és a főszereplőnk legizgalmasabb nyarát is eredményezi egyben.
A Berlin-München-Budapest-tengely – Mészöly Ágnes tollából – csavar egyet a dolgokon, ugyanis a magyar helyett német helyszínt választ. Csilla Münchenben dolgozik bébiszitterként, viszont egy nap megelégeli a család felnőtt tagjainak előítéleteit és megjegyzéseit a kelet-európaiakkal szemben, így otthagyja őket. Útja végül a vonatállomásra vezet, ahol történelmi pillanatnak lesz részese. A novella egyszerűen szívmelengető, berántja az embert, és olvasása közben csak arra lehet gondolni, hogy olykor mennyire fantasztikusak is tudnak lenni az emberek.
Végül az antológia záró novelláját, egyben személyes kedvencemet szeretném még itt megemlíteni, a Cecman és a többpártrendszert Szabó Borbálától. A történet egy osztályról szól, időben bárhová elhelyezhető, ezzel elrugaszkodik a Kádár-korszaktól. Az osztályban a helyi nagymenők kipécézik maguknak a gyenge láncszemet, Andriskát. Viszont egy idő után az osztály másik fele megelégeli a folyamatos szurkálódást, az egyre keményebb ugratásokat, és kiáll az áldozat mellett. Ez az osztály szétszakadásához vezet, pártok jönnek létre különböző célokkal. A novella ennek a konfliktusnak a lefolyását mutatja be, humorosan elmesélve, a tanulságot sem felejtve ki a történetből. Olvasás közben többször is hangosan felnevettem, annyira ismerősek, valósak voltak a szituációk. Ráadásul történeténél fogva a novella nagyon emlékezetes is, ezért igen maradandó olvasmány.
Mindent összevéve az Ezentúl lesz banán! egy jó novelláskötet, amit mindenkinek tudok ajánlani, akit érdekel a rendszerváltás, mint történelmi esemény vagy a korszak mindennapjai. Inkább az utóbbi, ugyanis ha valaki száraz tényekre kíváncsi, akkor rossz helyen jár. A kötet kellően sokszínű, bár van itt egy apróság, ami azért mindenképp említésre méltó. Az antológia legtöbb szerzője részben a személyes tapasztalataiból merített, ami önmagában nem is probléma. Ám mivel a rendszerváltás idején ezeknek a szerzőknek a többsége még kisgyerek volt, a kötetben is jó néhány novellának gyermek a főszereplője. (Persze, nem biztos, hogy ez az oka, ez csak az én feltevésem). Félreértés ne essék, ezek a novellák is mind jól vannak megírva, csak amikor az ember egymás után már a harmadik ilyen témájú írást olvassa, akkor egy kicsit másfajta történetre is igénye támad. Én szívesebben láttam volna több kamasz, vagy akár felnőtt főszereplőről szóló novellát a kötetben.
Az Ezentúl lesz banán!tökéletesen megfelel annak, amit vállal: élővé teszi a történelmet. Segít nekünk, a fiatalabb generációknak, hogy kicsit jobban megértsük szüleink, nagyszüleink életének egy meghatározó pillanatát, és azt, hogy miért is ilyen a mai világ, amiben élünk. Ezt a gondolatot hosszan lehetne még folytatni, de ettől inkább megkíméllek benneteket… Inkább nyomás, járjatok nyitott szemmel és egyetek sok banánt! Azt mondják, egészséges.
