Most már mi is értjük!
Tudjuk egyáltalán, hogy milyen kérdések zakatolnak gyerekeink fejében például a rendszerváltással kapcsolatban? El tudjuk képzelni, hogy milyen elképzelhetetlen már számukra a mi saját gyerekkorunk, az az időszak, amikor nem volt banán, nem volt internet? Lovász Barnabás a maga 18 évével most elmondja nekünk, felnőtteknek, hogy ő hogyan látja ezt a helyzetet, és hogy mi a véleménye a novelláskötetről.
De nem is kell ennyire távolról visszanézni; azt sem figyelte meg az ember, hogyan éltek a szülei, nagyszülei.
Hogyan lehet egy három évtizeddel ezelőtti történelmi eseményhez szerves kapcsolatot kiépíteni úgy, hogy az ember még csak a közelében sem élt (időben)? Lehet-e egyáltalán, és érdemes-e?
Az azóta született legalább három-négy generáció semmit nem tapasztalt a rendszerváltás környéki időszakból, így nem értheti a súlyát, hiába vannak történelemtudományos ismeretei és hozzáférhetősége, nem láthatta a lefolyását, a nomenklatúra helyezkedését, a társadalmat és az elitet is mélyen megosztó problémákat. De nem is kell ennyire távolról visszanézni; azt sem figyelte meg az ember, hogyan éltek a szülei, nagyszülei.
Minden bizonnyal érdemes lenne pedig ezzel foglalkozni, elsősorban azért, mert a késő Kádár-korszak berögződései és hatásmechanizmusai még most is nagy hatással vannak a mi mindennapjainkra is. A gyakran használt szófordulatok, mint pl. “rendszerváltozás” vagy “Tetszettek volna forradalmat csinálni”, mind arról tesznek tanúbizonyságot, hogy a ’89-es események nem zárultak le, csak egy hosszabb folyamat részei, és emiatt még mindig feldolgozásra váró, a jelenben is zajló komplex problémát jelentenek, amit nem lehet szimplán történelemként kezelni. Emellet viszont tagadhatatlan tény, hogy a rendszerváltás volt az utolsó, a magyarságot mint olyat átfogóan megmozgató kollektív élmény.
A megismerés fontossága adott, de hogy milyen módon történhet, az kérdéses.
A legkézenfekvőbb platform a már korábban említett történelem, csak az a baj, hogy komoly buktatói vannak. Egyrészt könnyen el lehet veszni az adatok nyerseségében, nehezen ugarható meg a történelemtudomány keretein belül az az ingerszint, ami felülírná az általános közönyt, másrészt a gyakori emlékezetpolitikai váltások miatt nem lehet teljesen objektív és világos képet adni a rendszerváltásról. Sokkal valószínűbb a siker, ha egy lépést hátrálva a kultúrán keresztül történik meg a becsatornázás. De nem lehet egyszerűen elénk rakni a Koestlerig visszanyúló magyar irodalom kommunizmus-feldolgozását vagy Fábry Zoltán és Szabó István filmjeit, a Szomszédok és hasonló remekművek felélesztése pedig egyenesen kontraproduktív lenne. Az egészen más kulturális nyelvű, áthallásokra épülő művek sem jöhetnek szóba első lépésként. Véleményem szerint ez egy elvégzendő feladat: meg kell teremteni azokat a könyveket, filmeket, amik hűen tudják bemutatni ezt a kort, és mégis frissek és érthetőek. 
A kötetet Baranyai (b) András illusztrálta
Az Ezentúl lesz banán! - novellák a rendszerváltásról című antológia nagyjából erre a feladatra vállalkozik. A kötetben tizenöt novella és egy vers szerepel tizenhat szerzőtől, akik a rendszerváltás idején voltak kiskamaszok. Fontos, hogy a szövegek nem korlátozódnak konkrétan a rendszerváltásra, és nem is csapnak át szociográfiába. Inkább központi szerepet kapnak a szubjektív élmények, a belül lejátszódó folyamatok, a kis közösségek relációi, és nyilván a fiatalok útkeresése és az általuk megismert világ kategorizálása. A kötet teljesen tisztában van azzal, hogy kiknek szól, ezért hangsúlyozza az akkori világ kisléptékű müködését, amit erőltetett kikacsintások nélkül állít kontrasztba a ma ismert vagy ismertnek vélt élettel, tinédzserkorral. Emiatt nagyon egységesek a szövegek, de erősen megkölünböztethetőek is az írógárda sokszínűsége miatt.
A kötet indentitása egyfajta ellen-Roncsfilmként működik. Szomjas György filmjének egyik értelmezése az, hogy a rendszerváltás teljes mértékben független és kapcsolat nélküli volt az emberek életével, szinte fel sem tűnt nekik, hogy megtörtént.
Ezzel szemben a könyv egészén átívelő kis változtatások, ellenállások, szemléletváltások azok, amik létrehozzák azt a klímát, amiben megtörtént a rendszerváltás. Ez így egy sokkal konstruktívabb hozzáállás, és lehetőséget ad arra, hogy mi, akik akkor még nem éltünk, értelmezzük és feldolgozzuk azt a korszakot.
